Ferenczi Sándor, a magyar Freud

Publikálás dátuma
2015.10.31. 09:40
Ferenczi Sándor Sigmund Freud társaságában FORRÁS: SIGMUND FREUD – FERENCZI SÁNDOR: LEVELEZÉS II/2. KÖTET 1917-1919. THALASSA AL
Az első világháború centenáriumi emlékéveit üljük. E kapcsán tavaly óta, s napjainkban is országszerte számos településen újították-újítják meg a száz esztendeje zajlott háború emlékjeleit, hadisírjait. A négy éven át – 1914-től 1918-ig – tartó öldöklő küzdelem több mint 15 millió ember halálát okozta, s ki tudja felmérni pontos számokban, hogy mennyi, de mennyi hadifoglyot, sérült, idegileg megviselt embert. Nem véletlen, hogy 1914 és 1918 között figyeltek fel először az idegorvosok egy sajátos tünetcsoportra, az úgynevezett „háborús neurózisokra”.

Idén májustól egy hallatlanul érdekes időszakos kiállítás látogatható Veszprémben, a Főegyházmegyei Gyűjteményben „Test és lélek a Nagy Háborúban – Tábori lelkészet, katonai kórházak és orvoslás az első világháborúban” címmel. A gazdag képanyaggal rendelkező tárlaton a háborús betegápolás sok részével megismerkedhet az érdeklődő. A rendkívül értékes anyag érdeme az is, hogy a sok-sok tabló között egy külön foglalkozik a pszichoanalízissel, Sigmund Freuddal, valamint a hazai pszichoanalízis megteremtőjével, dr. Ferenczi Sándorral.

Kávéházi barátságok

Sajnálatos módon ezt a tudóst hazánkban a szakembereken kívül még mindig kevesen ismerik. Munkássága a múlt század vége felé került a szakmai és a szélesebb nyilvánosság érdeklődésének középpontjába, ami nagyban köszönhető a nevét viselő egyesületnek, a pszichoanalízist az élő társadalomban és kultúrában kutató Imágó Egyesületnek, valamint kiváló és neves kortárs magyar pszichoanalitikusainknak: Erős Ferencnek és Mészáros Juditnak.

Erős Ferenc írja: „…Ferenczi 1907–1908 fordulóján Freud hívévé szegődött. Hihetetlen gyorsasággal fogadta be a pszichoanalitikus eszméket, amelyek univerzalizmusuknál fogva még inkább ellenpólusát képezték mindenféle nemzeti, etnikai vagy vallási partikularizmusnak - ugyanakkor a pszichoanalízis mint mozgalom igen erős belső kohézióval rendelkezett, és nagyfokú azonosulást követelt meg résztvevőitől. Ferenczi a mozgalom elkötelezett tagjaként a freudi gondolatok legfőbb hirdetőjévé és közvetítőjévé vált Magyarországon. Mestere műveit fordítja, pszichoanalitikus cikkeket ír a Gyógyászatba és más orvosi lapokba, valamint a Nyugatba és egyéb irodalmi és társadalomtudományi folyóiratokba, népszerűsítő előadásokat tart különféle progresszív és radikális körökben, legelsősorban pedig híveket toboroz, és 1913-ban megalapítja a Magyarországi Pszichoanalitikus Egyesületet...”

Ferenczi Sándor egy magyar zsidó család tizenkét gyermeke közül nyolcadikként látta meg a napvilágot 1873. július 7-én Miskolcon. Édesapja, Ferenczi (Fraenkel) Bernát 1848/49-ben honvédként szolgálta Kossuthot, illetve a magyar szabadság ügyét. A szabadságharc bukását követően könyvkereskedést indított. Ebben az irodalmat, zenét szerető, több nyelven – magyarul, németül, jiddisül, lengyelül – is beszélő családi közegben a kis Sándor kulturális érdeklődése sokfelé kezdett elágazni. Érdekelte az irodalom, a költészet, szabad idejében Petőfi stílusában írt hazafias és szerelmes verseket, de gimnazistaként már hipnóziskísérleteknek is alávetette magát. Gyógyító ember akart lenni. Szintén Erős professzor írja: „Érettségi után az orvosi pályát választotta, amely a Monarchia zsidó fiatalsága számára ekkoriban óriási asszimilációs vonzerőt jelentett, hiszen ez egyike volt azoknak a szabad foglalkozásoknak, amelyeket korlátozás nélkül választhattak, s amelyek a nyelvi, etnikai, vallási különbségeken túli, egyetemes tudást és bárhol alkalmazható szakmát adtak…”

1890-től Bécsben kezdett orvosi tanulmányokba, aztán 1897-től visszatért Budapestre, ahol általános orvosi, valamint ideggyógyászati magánrendelőjének megnyitásáig kórházakban dolgozott. Mindeközben intenzív kapcsolatot ápolt az akkori kulturális élet jeleseivel, újságírókkal, írókkal, költőkkel, eljárt mindezek kávéházi társaságaiba. Rajta keresztül ismerte meg például József Attila, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső is a pszichoanalízist. Bizonyára sokan ismerik József Attila Freud-köszöntő versét, az Amit a szívedbe rejtesz-t…

Vall a fotó

Ferenczire nagy hatással volt Sigmund Freud Álomfejtése. Ettől fogva égett a vágytól, hogy személyes kapcsolatba kerüljön a neves professzorral, a pszichoanalitikus iskola megalapítójával. Ferenczi 1908 elején találkozott először személyesen Freuddal. A találkozás megszervezésében egy budapesti orvos, Stein Fülöp volt segítségére.

A Freuddal való kapcsolata élethosszig tartott; intenzív eszmecserét, dialógust folytattak, barátságban, s olykor vitában is álltak. Folyamatosan és kölcsönösen beszámoltak egymásnak gondolataikról, terveikről. Mindezek hű nyoma monumentális teljesítményű, huszonöt esztendőn át folytatott levelezésük, mintegy 1200 levél, mely Ferenczi haláláig, 1933-ig született kettejük tollából.

Ezeket a rendkívül értékes kordokumentumokat napjainkban az Osztrák Nemzeti Könyvtár őrzi, de jó egy évtizede több kötetben, nyomtatásban is megjelentetett (Thalassa-Pólya kiadás, 2002-2005) változatban kézbe vehetők Magyarország legtöbb könyvtárában is.

Ez a nagy levelezés tehát a száz esztendeje zajlott első világégés alatt sem szűnt meg, sőt! Ferenczi ezen időszak alatt katonaorvosként szolgált, s így fontos tapasztalatokra tett szert a háborús lelki sérülésekről. 1914 őszétől 1915 végéig „népfölkelő” főorvosként, majd Pápán ezredorvosként szolgált. Ezen a helyen, 1915 őszén Freud meg is látogatta őt.

Közismert egy fotó – amely szintén az osztrák könyvtárban található – , ami talán a legismertebb közös felvétel kettejükről. Egy parkos környezetben, talán egy folyóparton (?) üldögélve örökítődött meg az egyenruhás Ferenczi Freud társaságában. 2005-ben, a római Magyar Akadémián, a „Ferenczi oggi” (Ferenczi ma) című kötet bemutatóján Franco Borgogno professzor, a torinói egyetem tanára pápai keletkezésűnek datálta ezt a felvételt, azonban az utóbbi időkben végzett kutatások – s főként Erős Ferenc professzor kutatásai – mintha későbbre tennék a fénykép keletkezését, s helyét.

Ezt látszik erősíteni egy kiváló veszprémi történész, Rainer Pál egészen friss megállapításai is, aki tüzetesebben megvizsgálva a fotót arra a következtetésre jutott, hogy a felvételen Ferenczi orvostiszti zubbonyának paroliján jól láthatóan három arany csillag van, ami az ezredorvos (százados orvos) rangjelzése. Amennyiben a fénykép valójában az 1915 szeptember végi, pápai Freud-látogatáskor készült, akkor azon Ferenczinek még a főorvosi (főhadnagy orvosi) rangjelzést (két arany csillag) kellett volna viselnie. Megfigyelhető a képen még egy „bordás” kitüntetés szalagsáv, ami a később, az 1916-ban kapott Koronás Arany Érdemkereszt kitüntetés szalagsávja lehet. Tehát ez kérdésessé teszi az 1915-ös datálást. Több, mint lehetséges, hogy egy több kutató által sokáig tévedésnek tartott dolognak a végére lehet biztos pontot tenni az említett, közismert fotó tárgyában.

Viszont mit sem von le mindez annak tényéből, hogy a Magyarországra ritkán kimozduló Freud Budapest fővároson kívül egy vidéki kisvárosban, Pápán is járt.

Amerikában is tisztelték

Freud nem véletlenül tarthatta fontosnak meglátogatni katonaorvosként szolgáló barátját. A dunántúli Pápa történelmi helyszín lett: Ferenczi itt végezte a világ első lovas analízisét; 1915 elején, a 7-es honvéd huszárok laktanyájának udvarán parancsnokát, a galíciai fejsérülése óta neurotikus Barthodeiszky Gyulát vette lóháton kezelésbe. Szabad óráiban pedig itt fordította Freud fontos műveit – Három értekezés a szexualitás elméletéről, Über den Traum – , emellett katonai minősítési lapja szerint mint ezredorvos elfojtott egy tífuszjárványt is.

Ferenczi fennmaradt, pápai keltezésű leveleiből többek közt olvasható a háború alatti hadgyakorlatok világáról; a fronton elesett gróf huszárkapitányról, Esterházy Pálról, Ignotus látogatásáról, a pápai Várkastélyról – ahol Ferenczi egy ideig lakhatott –, a grófi uradalom jószágigazgatójának fotografálásban örömét lelő fiáról, akinek köszönhetően szintén fennmaradt egy fotó – kerek száz esztendővel ezelőttből. 1915 januárjában készült, a pápai kastély udvarán, a repkénnyel befuttatott kastélyablak előtt álló Ferencziről.

1916 elején hagyta el Ferenczi Pápát; a pesti Mária Valéria barakk-kórházba kerülve az ideggyógyászati osztály vezetőjeként találkozott először tömegesen a háború fizikai és lelki áldozataival. Egy ideig a pszichoanalízis tanszéket kapott a budapesti egyetem orvosi karán, s a rendes orvosi képzés része lett, azonban a Horthy-rendszer mindezt megszüntette, és sok analitikus külföldre kényszerült emigrálni. Ferenczi 1926 és 1927 között a New School for Social Research meghívására előadásokat tartott New Yorkban és Washington környékén, amelyek nagy hatást gyakoroltak az amerikai analitikusokra. Ferenczi, hazatérve Budapestre, a harmincas évek elejéig, egészsége megromlásáig, haláláig (1933. május 22.) a pszichoanalízis „szolgálója” volt. A Farkasréti izraelita temetőben helyezték nyugalomra.

Ferenczi és Freud halála óta a pszichoanalízis világszerte elterjedt. Talán egyszer a tekintélyes bécsi, londoni Freud-múzeumok mintájára Magyarországon is megnyitja majd kapuit egy Ferenczi-múzeum, de addig is Ferenczi szolgálatát, Freud magyar vonatkozásait az egykori pápai kaszárnyában álló márvány emléktáblájuk, a bárki számára hozzáférhető hatkötetes Freud-Ferenczi-levelezésgyűjtemény, s a már fentebb említett pszichoanalitikai közösségek továbbra is méltón hirdetik. Az egykori első világháborús pszichoanalitikus-ezredorvos és professzora kapcsolata is szerves része az első világháborús centenáriumi emlékezetnek!

Sűrítik a temetőket érintő járatokat Budapesten

A közelgő mindenszentek és halottak napja miatt sűrűbben közlekednek a temetőket érintő járatok Budapesten, és rendkívüli járatok is indulnak - közölte a Budapesti Közlekedési Központ. Kiemelték, hogy mindenszentek és halottak napján - vagyis vasárnap és jövő hétfőn - felére csökken a várakozási idő a főbb vonalakon.

Az Új köztemető felé a 28-as és a 37-es villamos mellett a Keleti pályaudvarról a 28B villamos, Kőbánya-Kispestről pedig a 68B busz is elérhető, emellett sűrűbben közlekedik a 3-as villamos, valamint a 95-ös és a 195-ös busz.
A temetőt gépjárművel csak a Maglódi út és a Felsőcsatári út felől lehet megközelíteni, a Jászberényi út felől érkezőket elterelik. Parkolni kizárólag a temetőn belül lehet, de ezért ezeken a napokon nem kell fizetni. Megállási tilalmat rendelnek el a Sírkert út mindkét oldalán a Maglódi út és a Kozma utca között, valamint a Kozma utca mindkét oldalán az Álmos utca és a körforgalom között.

A Farkasréti temető felé közlekedő 59-es villamos, valamint a 8-as és az 53-as busz is sűrűbben jár, és itt szintén megállási tilalom lesz érvényben jövő hétfőig a Hegyalja úton, a Németvölgyi úton és az Érdi úton.

Az Óbudai temetőt érintő 160-as, 260-as, 260A, 118-as és 218-as busz ugyancsak sűrűbben közlekedik, és rendkívüli járat is indul 218B jelzéssel a Szentlélek tér és az óbudai autóbuszgarázs között.

Óberling József, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) közlekedésrendészeti főosztályának vezetője szerdai sajtótájékoztatóján azt mondta: a rendőrség a polgárőrséggel közösen országszerte segíti a temetőkbe látogatók közlekedését, és fokozott óvatosságra inti őket a napokban.

Az ezredes arra kérte az autósokat: figyeljenek oda a temetők, különösen a nagyobb sírkertek környékén kialakított ideiglenes forgalmi rendre, hiszen nem biztos, hogy a korábban megszokott útvonalakon tudnak közlekedni. Elmondta, adott esetben rendőrök, polgárőrök vagy a biztonsági személyzet tagjai irányítják a forgalmat.

Németh Ágnes ezredes, az ORFK bűnmegelőzési osztályának vezetője fontosnak nevezte, hogy parkolás után az emberek zárják be az autójukat, az utastérből pedig mindent rakjanak el a csomagtartóba, vagy vigyenek magukkal.

Szerző

Széljegyzetek egy interjúhoz

Publikálás dátuma
2015.10.31. 09:30
Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia új elnöke, szombathelyi megyés püspök misézik FOTÓ: LENGYÁK ANDRÁS
A hívőnek a püspökök iránti tisztelete az egyház tanításában gyökerezik, mely szerint ők Jézus apostolainak utódai: megszakítatlan folytonosság alapján lehet visszavezetni a két évezred ezelőtti kezdetekhez a jelenben élő utódokat. A tisztelet tehát a szokványos medernél mélyebben, a hitvallásban gyökerezik. Azért fontos mindezt előrebocsátani, mert az alább elhangzó kritikus fölvetések a számomra kétségbevonhatatlan megbecsülést és tiszteletet nem érintik, s legkevésbé sem függesztik föl.

A katolikus hívek mindig nagy figyelemmel kísérik papjaik, püspökeik megnyilatkozásait. A legkevésbé sem lehet ez másként akkor, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Kar új elnöke, Veres András a Népszabadságnak ad interjút. A püspök által adott interjú különösképpen igényt tarthat az érdeklődésre, mivel olyan átfogó kérdéseket érint, amelyek már jó ideje foglalkoztatják a közvéleményt. Az egyik ilyen alapkérdés az egyház pártpolitikai függetlenségének hangsúlyozása, amin a másik oldalról, azaz a pártpolitikai részéről mutatkozó törekvések semmit sem változtatnak. Az már az ő dolguk, hogy „egyes pártok, kormányok közelebb vagy távolabb érzik magukhoz az egyházat. Soha nem az egyház keresi a pártok, kormányok szimpátiáját” – hangsúlyozza Veres püspök.

Négy fillért érő üzérek

Ha ez így van, márpedig így kell lennie, akkor a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökének nemcsak azt kellene az interjúban kimondania, hogy nem ért egyet a Jobbik menekültellenes magatartásával, hanem azt is, hogy ugyanezért a kormányzat politikájával sem. Hiszen, ha maga a kormányfő ország-világ előtt a végvári kapitány szerepét vállalta, akkor ebből világosan következik, hogy a hazai közvélemény sem tarthatja másnak a menekülteket, mint ellenségnek. Igaz ugyan, hogy ez az attraktív szerepvállalás már az interjú elhangzása után történt, de voltak előzményei.

Az olasz püspöki kar napilapjában „A lepkék és a szögesdrót” címmel megjelent cikk szerint a Magyarországon használt pengésdrót kegyetlenebb minden más eddig használt hagyományos szögesdrótnál – és a kialakult helyzetet a mauthauseni koncentrációs táborral hozza összefüggésbe. Ehhez a tematikához kívánkozik Nunzio Galantinonak, az olasz püspöki kar főtitkárának megjegyzése, aki „négy fillért érő üzéreknek” nevezte azokat az olasz politikusokat, akik a menekülők befogadási feltételeinek szigorítását sürgetik. Ezek a „rendkívül ostoba” kijelentések semmi mást nem szolgálnak, minthogy egyes pártok, szervezetek szavazatokat tudjanak „összekaparni” maguknak.

Ha a Fidesz-kormányzat plakátkampányának menekült-ellenes tendenciáját nem is vette észre Veres András püspök, az azonban már végképp hihetetlen, hogy a parlamenti törvényhozásról ne lennének pontos információi. Ha pedig vannak, akkor bizony fel kell tennünk a kérdést: a magyar parlament kormánytöbbségének – amely rohamtempóban megszavazta az Európában példa nélküli szigorúságról tanúskodó törvényeket - vajon mennyi lehet az árfolyama? És persze Galantino püspöknek igaza van abban is, hogy mindezzel szavazatokat lehet szerezni. S mint tudjuk, azóta csakugyan nőtt a Fidesz támogatottsága.

Az olasz egyház nyilatkozatait olvasva óhatatlanul felmerülhet bennünk, hogy miért ott s miért nem nálunk váltja ki az egyházi vezetők felháborodását a pengésdrót, hiszen nem Itáliában, hanem Magyarországon épült a kerítés?

Ennek tükrében a Veres püspök által adott interjú menekültekre vonatkozó része elsősegélyre szorul: csak azoktól a bizonyos éles pengéktől felsebzetten tud elvergődni az egyetértés határára.

A szociális igazságosság követelménye

Nemcsak a migránsokkal szemben, hanem más területen is akad a Fidesznek az emberi nyomorúság iránti érzéketlenségét bizonyító konkrét példa, amely kiválthatná a katolikus egyház vezetőinek kritikáját. Mert vajon összhangba hozhatóak-e a főpolgármesternek és más fideszes polgármestereknek a hajléktalanokat bizonyos városrészekből kitiltó intézkedései azzal a pápai megnyilatkozással, amely a washingtoni Szent Patrik székesegyházban hangzott el: Isten Fia hajléktalanként jött a világra? És az ehhez hasonló jelenségeket hosszan lehetne sorolni. Az egészségügy romló állapotától a közmunkások diszkriminációjáig, a politikai hatalom holdudvarának páratlan anyagi gyarapodásától a vidék elszegényedéséig. Vajon ennek alapján érvényesül-e a zsinati dokumentumokban és a pápai szociális enciklikákban megfogalmazott követelmény, hogy az állam a közjó őre? Ha Veres püspök egy korábbi nyilatkozatában szükségesnek tartotta kimondani, hogy a hazai baloldal a saját kritériumainak sem felel meg, akkor az a kérdés is válaszra vár, vajon a hazai jobboldali kormánykoalíció, amely kereszténynek mondja magát, megfelel-e a kereszténység kritériumainak?

A fent említett problémák súlya alól aligha lehet kimenekülni azzal, amit Veres püspök mond, hogy „az egyház függetlenségének megőrzése szempontjából a Fidesz még nem adott okot a bírálatra, a baloldal annál inkább”. Mert itt két, egymástól jól megkülönböztethető kérdésről van szó: az egyik az egyház működésének, a vallás- és a lelkiismereti szabadságnak, a másik pedig a szociális igazságosságnak és a személyi méltóságnak a követelménye. Az előbbiben valóban nem ad okot a Fidesz a bírálatra, de az utóbbiban annál inkább.

Sőt, az az indokolt benyomásunk is támadhat, hogy az előbbit azért teljesíti utolérhetetlen buzgalommal, hogy az utóbbiról, a legszegényebbek növekvő sokaságáról megfeledkezzünk. És eszerint előzékenyen meg is feledkezünk. Mert az interjúban erről, a szociális igazságosságnak és a minden embert megillető személyi méltóság érvényesülésének társadalmi méretű hiányáról szó sem esik.

Ugyanakkor el kell ismerni – ahogy az interjúban is olvasható -, hogy a Magyar Katolikus Egyház karitatív szervezetei áldozatos munkát végeznek. Ámde ez csak enyhíteni képes a mutatkozó bajokat és nem pótolhatja egyházunk vezetőinek a szociális enciklikák tanításainak megfelelő, kötelességszerű helyzetelemzését. Ha a magyar társadalom problémáiról csak egyoldalú állásfoglalások születnek, akkor kockáztatjuk az egyház más vonatkozású tanításainak hitelességét - amire egy korábbi cikkemben már utaltam (Miasszonyunk, Népszava, 2015. 09. 15.).

Szimpatizánsok és ellenfelek

S ha innen nézzük a kérdést, márpedig innen is néznünk kell, akkor a magyar katolikus egyházi vezetőknek nem sok dicsekvésre ad okot a Fidesszel kialakult jó viszony. Ebben az összefüggésben még az sem egészen biztos, hogy pusztán a pártok dolga, mennyire érzik közel avagy távol magukhoz egyházat – ahogy az interjúban elhangzik. Mert meg kell gondolni, hogy kit és miért engedünk magunkhoz közel. Volt már arra példa a történelemben, hogy az egyház jogaiért síkra szálló politikai erők saját céljaikra használták a gyanútlan, és az állami kedvezményektől elkényelmesedett szövetségesük, a papi hierarchia tekintélyét. Hogy a katolikus egyháznak nyújtott privilégiumokért cserébe abban is lojalitást vártak, amiben és amiért később szégyenkezni kellett.

Még azt is meg merném kockáztatni, hogy az egyháznak a történelemben sokkal kevesebbet tudtak ártani a politikai ellenfelei, mint a barátai. Az egyházpolitikában fokozott mértékben érvényes a mondás: Uram, ments meg minket a barátainktól, az ellenségeinkkel magunk is elbánunk!

Veres András püspöknek el kell hinnünk, hogy az egyház nem keresi a pártok szimpátiáját – ami azonban nem zárja ki, hogy a politikai érdekekből táplálkozó szimpátiának áldozatául eshet. Mint ahogy az sem lehetetlen, hogyha azt a bizonyos szimpátiát nem kereste ugyan, de ha már megtalálta, ragaszkodik hozzá. Jobban ragaszkodik, mint amennyire kellene. S akkor már veszít a meggyőző erejéből az a kijelentés, hogy az egyház független a pártpolitikától.

Azt sem kell kitörölni az emlékezetünkből, hogy a Fidesz sem volt mindig ennyire vallásos. A rendszerváltást követő parlamenti ciklus jegyzőkönyveiben a mai nyilatkozatokkal szöges ellentétben álló kijelentéseket találhatunk. "Megtérésük" körülményei pedig eléggé speciálisak ahhoz, nehogy mindent elhiggyünk nekik. De ha már a megtérés teológiai fogalma szóba került, akkor ennek lehetőségét nem tagadhatjuk meg a baloldaltól sem. Viszont ha egy püspök már a választás pillanatában, amikor baloldali kormány kerül hatalomra, fanyalog az eredményen – ahogy ezt egy korábbi nyilatkozatában Veres András püspök tette -, akkor ne csodálkozzon, hogy amilyen volt az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten is.

Konszenzus a világi hívekkel

Persze minderre Veres András püspök azt mondhatja, mint ahogy az interjújában mondja is, hogy ez és az ehhez hasonlók, durva kijelentések. S hogy mi ebben a durvaság? Hát az, hogy „fölszólítják a püspöki konferenciát, hogy nyilatkozzon a pápa útmutatásával kapcsolatban, cselekedjen annak megfelelően”. Valóban nagy baj, ha a magyar püspököket erre fel kell szólítani. S már csak az a nagyobb, ha ezért meg is sértődnek. És Veres András éppen ezt teszi, amikor az ilyen megnyilvánulásokat durvának minősíti.

De hát mi a kivetni való abban, ha a katolikus hívek figyelemmel kísérik a világegyház eseményeit és az elsősorban a Ferenc pápa személyéhez köthető pozitív folyamatokat szeretnék a hazai egyházukban viszontlátni, s ennek a vitathatatlanul jogos igénynek a nyilvánosság előtt hangot is adnak? „Magunktól is tudjuk a dolgunkat” – hangzik a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökének rendreutasító válasza. De hát nem tudják! Mert egészen pontosan senki sem tudhatja. Hiszen mindannyian gyarló emberek vagyunk. Az igaz is napjában hétszer vétkezik.

S mivel az interjúban Veres püspök zsinati szellemben hitet tesz amellett, hogy az egyház nemcsak papokból és püspökökből áll, hanem beleértendő a világi hívek sokasága is, akkor el kell fogadnia, hogy a püspöki kar megnyilatkozásai sem lehetnek függetlenek a világiak véleményétől. Hogy a Magyar Püspöki Kar megnyilvánulásaiban ott kell lennie az általuk képviseltek, az ő pásztori gondjaira bízott közösség tagjai minél szélesebb körű konszenzusának. Ami akkor különösképpen megkerülhetetlen, ha a világiak véleménye megfelel a Szentatya útmutatásainak. Hát mi másnak is akarnánk - akarhatnánk - megfelelni?

És van itt még egy, az imént mondottakkal összefüggő figyelmeztető jel. A 2014-es statisztikai adatok szerint a magyar lakosság kétharmada nem rendelkezik adója egy százalékáról egyetlen egyház vagy vallási felekezet javára sem, a Magyar Katolikus Egyháznak juttatott felajánlások pedig a korábbi évhez képest 9,5 százalékkal csökkentek. Ha ideális a jelenlegi kormányzatunk és a püspöki kar is tudja a dolgát, akkor vajon miért csökkentek a felajánlások?

Végül, engedtessék meg egy saját tapasztalatból származó epizód! Mert, mi tagadás, a cikkírás közben deja vu-érzésem támadt. Még a rendszerváltozás előtt az Új Ember című katolikus hetilapban kritikus hangú cikket írtam a marxista-keresztény párbeszédről. Ezért aztán a párbeszédben vétkes engedékenységet tanúsító püspök az Állami Egyházügyi Hivatalnál feljelentett, mondván, hogy megrontom az állam és az egyház közti jó viszonyt. Olyasmit vett védelmébe, amit utóbb, a rendszerváltást követően szégyellni kellett. Isten mentsen attól, hogy amire most büszkék vagyunk, azért utóbb megint szégyenkezni kelljen!

Szerző