Nem javult a lakáshelyzet

Magyarországon nincs egységes lakáspolitika, pedig másfél millió ember él rossz minőségű, vagy olyan lakásban, amit alig tud fenntartani. A Habitat for Humanity Magyarország negyedik lakhatási szegénységről készített jelentése szerint tavaly sem javult a legszegényebbek lakáshelyzete, a támogatások kétharmada nem a rászorulókat segíti.

A magyar állam változatlanul kétszer annyit költ magántulajdonú lakások megszerzésének vagy megtartásának támogatására, mint a szociálisan rászorulók lakásbérlésének vagy rezsitartozásainak rendezésére. A világ 80 országában működő Habitat for Humanity magyar munkatársai a Norvég Civil Alap támogatásával negyedik alkalommal készítettek éves jelentést arról, hányan nem tudnak méltó, egészséges, megfizethető és jogilag is biztos lakásban élni.

A tegnap bemutatott kiadvány szerint számuk évek óta nem csökken, ma is másfél millió emberre mondható, hogy lakhatási szegénységben él, alapvetően azért, mert Európában nálunk van a legkevesebb olcsó bérlakás. A kontinensen átlagos 30 százalék helyett Magyarországon mindössze a lakosság 11 százaléka él bérleményben, az önkormányzati bérlakás állomány folyamatosan csökken, ráadásul ennek felét nem szociális alapon adják bérbe. A civil szervezet adatai szerint tavaly már csak 67 ezer szociális bérlakás volt az összes településen, 70 százalékuk felújításra szorulna, de erre a településeknek nincs pénzük.

A lakhatási gondok között a kiadvány egyik szerzője kiemelte, hogy - miközben lenne elegendő mennyiségű lakás az országban – tömegeknek megfizethetetlen ezeknek az ingatlanoknak a fenntartása, a deviza- és forinthitelek fizetése és a rezsiköltségek fedezése. Átol Dorottya emlékeztetett, hogy a rezsicsökkentés ellenére a lakosság egynegyedének volt 2014-ben valamilyen lakással összefüggő befizetési hátraléka. Az állam lakáspolitikai lépéseit értékelve egy másik szerző, Koltai Luca azt hangsúlyozta, hogy a hitel- és lakáspénztár támogatások a jobb módúak meglévő magántulajdonának megvédését célozták, de közülük is alig segítettek azokon, akik korábban már nem tudták fizetni a részleteket. A legmegdöbbentőbb minden évben a magyar lakások minőségének elemzése.

* a lakosság majdnem fele él túlzsúfolt lakásokban, a szegényebb háztartásokban ez majdnem 75 százalék

* 522 ezren laknak önálló WC nélkül

* 404 ezren pedig zuhany vagy fürdőkád nélküli lakásokban

* 240 ezer ingatlanban nincs vezetékes víz

* a lakosság 27 százaléka él olyan helyen, ahol penészesek vagy nedvesek a falak, netán beázik a tető. - 196 ezer kisgyerek él olyan lakásban, ahol nincs áram.

A Habitat éves jelentése ajánlásokat is tartalmaz. A szervezet hazai vezetője kiemelte, hogy a normatív alapon adott lakásfenntartási és adósságrendezési támogatások megszüntetése és az egyes minisztériumok egymás közötti egyeztetésének hiánya miatt ma nincs egységes lakáspolitika az országban és ezen sürgősen változtatni kellene.

Szekér András az egységes elvek alapján járó rezsitámogatás visszaállítása mellett a megfizethető bérlakás szektor bővítését, a hajléktalanok lakáshoz juttatását, az energiafelhasználás csökkentését segítő lépések támogatását emelte ki, de érvelt a telepek felszámolása mellett is, leginkább pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon sokba kerül az államnak, ha kiveszi a gyerekeket a lakásgondokkal küzdő családokból – márpedig ez sajnos napi gyakorlat. Az erősebb állami szerepvállalás egyelőre kérdéses, hiszen nemrég az Emberi Erőforrások Minisztériuma úgy válaszolt egy kérdésünkre: „a bérlakásprogram újraindítása jelenleg nincs napirenden”. Márpedig e nélkül félő, még hosszú évekig készítheti a Habitat csapata a mostanihoz hasonló lesújtó jelentéseket.