Tele a hócipő...

Mi is felkerültünk a RaM Colosseum multifunkcionális nagytermének színpadára. Mi, azaz a Népszava. A vasárnapi zárvatartást a családi tűzhelynél is betartó háziasszony (Hernádi Judit) nem főz ebédet az éhes férjének (Gálvölgyi János) és még idéz is lapunkból. Az Orbánra szavazó férje természetesen a Magyar Időket olvassa, ő is idéz, de nem szereti a snidlinget, azaz a metélőhagymát, amivel az asszony ebéd helyett kínálja, még a medvehagymát sem.

Valójában ez a leghagyományosabb – igazán jó – kabaréjelenet a Hócipő A kerítésen innen című műsorában. A színpad ugyan – vélhetően anyagi okok miatt – elég puritán, de jól alkalmazkodik az est címéhez: mindössze egy drótkerítéssel határolt telefonfülke-félét látunk végig a háttérben, a tetején szögesdróttal, ahonnan az első jelenet kezdődik. A címhez és a díszlethez illőn, sok műsorszám témája a bevándorlás. Talán a legjobb, amikor Farkasházy kérdéseire – a honvédelmi miniszter ötlete nyomán -, a „határvadásznak” beöltözött Selmeczi elmondja mire és hogyan vadászik a végeken.

Egyébként is első sorban ők ketten viszik a hátukon a produkciót, de Aradi Tibornak és Varga Ferenc Józsefnek is vannak egészen szellemes jelenetei. Utóbbi megint előadta Orbán-paródiáját, amivel már évek óta haknizik. Máskülönben átvehetnénk a futurista költő, Majakovszkij versidézetét, amely szerint „…élt,…él,...élni fog”. A kabarét is minduntalan temetik, de míg kigúnyolható hatalom van – és mikor nincs? - addig a kabaré élt, él és élni fog!