A sorban a mondjuk úgy a polgári konzervatív oldal ismert személyiségeit találjuk, köztük Boross Pétert, az Antall-kormány belügyminiszterét, aki Orbánék 2014-es győzelmét a következő szavakkal köszöntötte: nem történt semmi különös, csak helyreállt a néplélek, a nemzet visszanyerte korábbi valóját. Vagy épp Martonyi János, akit kétszer is külügyminiszterré tett az Orbán-kormány. Ez a műsor azonban az állami televízióban, vagy ahogy ők írják a nemzeti médiában, még nekik is sok volt.
De hát mi is történt valójában?
A levél tanúsága szerint a Szabadság tér '89 c. sorozat november 18-i adása kezdetben "látszólag" a republikánus George Bush vezette Egyesült Államokat ültette a vádlottak padjára, különös tekintettel a hazánkba érkezett befektetőkre, illetve az őket idecsábító Mark Palmer volt nagykövetre, és persze a mögöttük álló politikai erőkre. Ám a stúdióban ülő Tőkéczki László, Bogár László és Fricz Tamás hamarosan már arról beszélt, hogy az Antall-, illetve MDF-vezette kormány idején a magyar nemzeti vagyon elherdálása, elkótyavetyélése folyt, amiért - idézi fel a levél - a naiv vagy befolyásolható Antall József a felelős.
Az aláírók felidézik, hogy a műsorban az "immár rendszeresen ilyen állításokat hangoztató" Bogár László neve alatt az állt: volt országgyűlési képviselő. Noha ő 1991-94 között, az Antall- és Boross-kormányok teljes fennállása alatt a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok (!) Minisztériumának politikai államtitkára volt. Vagyis ha igazak lennének az állításai, akkor vagy ő is hibás, vagy már akkor előállhatott volna a kótyavetye leleplezésével.
A fent említett példa csak egy a hosszan sorolt, és az aláírók által tételesen cáfolni szándékozott rágalmak, csúsztatások közül, amelyek nem is túl kifinomult módon dehonesztálják a néhai miniszterelnököt és annak volt munkatársait. Az is fájó pont a levélírók számára, hogy Fricz Tamás azzal vádolta meg Antall Józsefet: az úgynevezett MDF-SZDSZ paktumot külföldi bankárok nyomására kötötte meg. ( a külföldi bankár manapság a Fidesz jóvoltából áthallásos szitokszóvá is vált, így az elsődleges vád mellett még némi plusz sunyiság is vihető a történetbe - a szerk.)
A rendszerváltozás folyamatát bemutató adásban és a hasonló műsorokban a nemzeti érdeknek, az új magyar vállalkozásoknak erről az erőteljes antalli képviseletéről nem esik szó. És ez a hamis kép csak egy eleme annak a törekvésnek, amely e műsorban, de más médiafórumokon is egy kis szélsőséges gondolkodású kör részéről Antall József személyének és politikájának hol nyílt, hol sugalmazott lejáratását tűzte ki célul - így az aláírók, akik azonban adósak maradnak a magyarázattal, vagy legalább latolgatással: mi ez a kör? és miért teszik ezt? kinek az érdeke?
Olyannyira nem, hogy a levél vége felé sietnek a lehető legjobb véleményükről biztosítani Orbán Viktort és az ő kormányát - némi megbántódott pátoszt is csempészve az irományba - mintha az említetteknek semmi közük nem lenne az állami, illetve nemzeti médiához. A jó királynak nyilván fogalma sincs, mit művelnek egyes szélsőséges gondolkodású körök az ő birodalmában.
A magyar társadalomnak és benne az akkori kormánynak a teljesítményét elvitatni a történelem meghamisítása lenne. Ahogy nem vitatja el a jelenlegi kormánykoalíció sem. Vezetői többször kiemelték, hogy az Antall-kormány volt az ő rendszerváltoztató törekvéseik előfutára. Személyesen pedig ismételten lerótták tiszteletüket Antall József emberi nagysága és műve előtt, hiszen ők maguk is vele együtt harcolták végig az új magyar demokrácia alapításának nem egy nehéz csatáját - írják, és minden bizonnyal hisznek is benne, hogy most aztán felnyitották a volt harcostársak szemét.
Az aláírók:
Bod Péter Ákos volt ipari miniszter, Boross Péter volt belügyminiszter, Entz Géza volt államtitkár, a Határontúli Magyarok Hivatalának elnöke, Granasztói György volt nagykövet, Hieronymi Ottó volt gazdasági tanácsadó, Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Kodolányi Gyula volt államtitkár, külpolitikai tanácsadó, Kónya Imre volt MDF-frakcióvezető, Marinovich Endre volt kabinetfőnök, Martonyi János volt közigazgatási államtitkár, O'sváth György volt gazdasági tanácsadó, Tar Pál volt nagykövet
(forrás: Magyar Nemzet)