Éjszaka jelenti a római Stefáni-ügynökség, hogy athéni távirat szerint a bolgárok csütörtökön délután bevonultak Monasztirba. Egy korábbi, szintén olasz forrásból eredő hír már jelentette, hogy a szerb csapatok csütörtökön reggel elhagyták Monasztirt és Resna felé vonultak vissza.
A bolgár csapatok tehát kardcsapás nélkül szállták meg a görög határtól nem messze eső szerb várost, amelyet a szerb seregnek sietve el kellett hagynia, hogy elkerülhesse a bekerítés veszedelmét. A menekülő szerb csapatok Resna felé, tehát Albánia irányába vették útjukat, nagyon kérdéses azonban, hogy el is érik-e majd Albániát, mivel a bolgárok átkaroló mozdulattal könnyen elébük vághatnak. Monasztir elfoglalása különben az ántánt-csapatokat is kritikus helyzettel fenyegeti. A bolgároknak Monasztirig való előnyomulása ugyanis egyúttal folytatását jelenti az angol-francia csapatokat bekerítő hadmozdulatoknak is. Az ántánt-csapatok csak nagyon gyors meneküléssel kerülhetnek ki a csávából, amelybe a bolgárok hirtelen előnyomulása juttatta őket.
Mint Déltirolban az olaszok, Macedóniában, Albániában és a Szandzsákban a szerbek is „fölszabadítók" voltak, amikor bolgár és görög segítséggel elvették a törököktől. A „fölszabadított" területek fölött azonban csak nagy fegyveres erővel uralkodhattak, mert a lakosság nagy része macedón-bolgár és mohamedán és a szerbek uralmát egyik se látta szívesen.
Azonkívül a török vallási és nemzetiségi tekintetben türelmesebb volt, mint a szerb és a török uralom nem is volt soha oly súlyosan érezhető, mint a szerb hódítóké. A győztes szerbek azonban minden ellenállást fegyveres erővel vertek le, de most, hogy a szerb uralom véget ért, az elnyomott lakosság örömmel üdvözli a legújabb hóditokat, akiktől több jót remél és a harcban felnőtt arnóta (albán) törzsek maguk is fegyvert ragadnak, és értékes segítséget nyújtanak a monarchia és Németország hadseregeinek a menekülő szerb csapatok elfogásában.
Népszava 1915. december 4.
