Manapság gyakran számolnak be a híradók, a napilapok a budapesti Szent Imre Kórházban uralkodó lehetetlen és tarthatatlan állapotokról. Mint a tudósításokból kiderült, az intézményből egymásután távoznak nővérek, aneszteziológus szakemberek, ezzel veszélybe kerül a műtéti ellátás. De ezért nem lehet a távozókat hibáztatni, hiszen a viszonylag alacsony bérezés mellett nemritkán havi 220-240 órát kell dolgozniuk. A kifacsart, kimerült emberektől precíz, gondos, hibamentes munkát követelni egyszerűen nem lehet. A Szent Imre Kórház persze igyekszik megnyugtatni a nagyközönséget, azt állítják, műtétek nem maradnak el, mert a kieső munkaerőt pótolni fogják. De hogyan? Más intézetektől kapnak majd új szakorvosokat? Csakhogy akkor a másik kórházban nem marad elég orvos, illetve ápoló. Valahol, valamelyik kórházban biztosan el fognak maradni műtétek, már csak az egész országban tapasztalható orvoshiány miatt is. Csak nem azt akarják éreztetni, hogy a 60 év fölöttiek terhet jelentenek a társadalom számára, felesleges sok pénzt költeni rájuk? Az egykori román diktátor, Ceausescu is hozott olyan rendeletet, melynek értelmében a 60 év felettiek számára nem biztosították az orvosi ellátást. Nem tartom kizártnak, hogy a magyar kormány is felkarolja ezt az eszement tervet és megpróbálja megvalósítani a gyakorlatban. Ha nem biztosítjuk a kieső egészségügyi dolgozók pótlását, nem emeljük fizetésüket a nyugodt megélhetésüket biztosító szintre, akkor - nem akarok vészmadár lenni - emberéletek értelmetlen feláldozásával fog fizetni a társadalom. És egyre inkább bebizonyosodik, hogy Fidesz-Magyarországon senki nem engedheti meg magának azt a "luxust", hogy megbetegedjen.
