Az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoport orvosai fogalmazták meg nyílt levélben az Indexnek az egészségügy legégetőbb problémáit, miután az elmúlt hetekben sorra derült fény az orvosok és ápolók egyre lehetetlenebb kórházi munkakörülményeire. A Szent Imre és a Szent István kórház felmondásos esetei mellett a veszprémi Csolnoky Ferenc kórházban mondott fel 16 orvos, a történetek lökést adtak az egészségügy szereplőinek, hogy egyre nyíltabban beszéljenek a munkakörülményeikről.
Az orvosok szerint az elsőfokú probléma a hálapénz rendszerének létezése – a csoport tagjai vállalják, hogy alacsony fizetésük ellenére sem fogadnak el hálapénzt. Egyenesen szégyellik az orvosok is, és nem is beszélnek a hálapénz elfogadásáról, így nehéz megállapítani, hogy milyen szinten szőtte át ez a fajta korrupció az egészségügyet – említést tesznek olyan orvosról is, aki a nyugati orvosfizetéssel megegyező jövedelmet alakít ki a hálapénznek köszönhetően.
Mint írják, az alacsony bérek magukban hordozzák a hálapénz rendszerének fennmaradását. Míg külföldön egy jó orvost a "magyar miniszterelnök fizetésével várják külföldön", addig itthon egy meghatározott bértábla szerint lehetséges csak az előmenetel. Azonban az állam nem számol azzal, hogy egy alulfizetett rezidens a munkájával számos beteget tesz újra munkára alkalmassá.
Az omladozó és penészes falak és az ehetetlen étel csak díszlet a levélírók szerint. Egy orvos például hiába ismer fel egy súlyos rákos megbetegedést, a CT- és MR-készülékek hiánya miatt nem lehet érdemi kezelést folytatni, ennek következtében Magyarországon van a legnagyobb esélye a rákkal diagnosztizált betegeknek a halálozásra az OECD országai között.
Emellett a kizsigerelő emberhiányt emelik ki, ugyanis bárki, aki elvándorol vagy elhagyja a pályát, a feladatait az itt maradt kollégáknak kell ellátnia, az egészségügy nem tud csökkentett kapacitással működni, mindenkit el kell látni.
Arra kérték az orvosok az állampolgárokat, hogy írjanak levelet Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkárnak, melyben megkérdezik, hogy
-
Milyen határidőt ad a hálapénz "kikopására"?
-
Milyen konkrét lépéseket tesz 2016-ban az orvos- és szakdolgozó-elvándorlás mérséklése és az orvos és szakdolgozói felsőoktatási képzés megerősítése érdekében?
-
Mikorra hív össze kerekasztalt, ahol a kormányzat figyelembe veszi a társadalom, az egészségügyi érdekképviseletek és a gazdaság képviselőinek véleményét?
Ápolónők panaszkodtak nemrég a Népszavában is, milyen megalázásokat kell elviselniük a létszámhiány miatt kötelező túlórák és a létfenntartáshoz sem elegendő bérek mellé az orvosoktól, akik sokszor 30-40 éves tapasztalatuk ellenére megkérdőjelezik hozzáértésüket. Napokkal ezelőtt névtelen levél érkezett szerkesztőségünkbe a Borsod Mentő egyik gépkocsivezetőjétől, aki teljesen kiborult, mert a miskolci kórház igazgatója állítólag szaftos káromkodásokkal tarkított üvöltözés kíséretében tiltotta meg neki és kollégájának, hogy az intézmény területén rendbe tegyék műszak végén a mentőautót, ami napközben besározódott. Ilyen véleményeket nem szoktunk közölni, de a magyarázat, hogy megalázta, emberi méltóságukban sértette meg őket a főorvos, egyre gyakrabban hangzik el az egészségügyben uralkodó állapotok jellemzéseként.
Az, hogy szép lassan csúszik a szakadék felé a magyar egészségügy, ma már nem titkolható tovább, még akkor sem, ha az ágazat vezetése erről nem hajlandó tudomást venni. A Népszabadság beszámolója szerint Ónodi-Szűcs Zoltán a Szent Imre Kórházból tömegesen távozó altatóorvosok miatt kitört botrányt egyszerű munkaügyi vitának nyilvánította, ami miatt szerinte minisztériumi szinten nem kell vizsgálódni. Az egészségügyi államtitkár ezt egy olyan háttérbeszélgetésen közölte, ahová – követve a feudális hűbérurak módszereit – csak néhány kiválasztott újságírót hívott meg, kritikus internetes portálok mellett a Népszava sem lehetett jelen.
Pedig lassan nem lehet szőnyeg alá söpörni, hogy az ágazatban azóta is sokat romlott a helyzet, hogy az ápolók utcai akciókat kezdtek tavasszal, mert testközelből látták a baj nagyságát. Az orvos- és nővérhiány ma már akkora az országban, hogy a kórházak egymástól csábítják el az itthon maradt szakembereket, mert néhány ezer forinttal magasabb bér, vagy néhány órával kevesebb kötelező ügyelet már csábító a fizikai és - a fenti példák alapján igazolható - idegösszeroppanások elől menekülve.
