Az egyik ügy, amelyben Renzi nem ért egyet a német kancellárral, a bankbetétek közös uniós biztosítása. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke még az év közepén tett javaslatot arra, hogy a bankbetétek biztosítását az Európai Unió közös uniós szabályozásának vessék alá. Az előterjesztés szerint garantálnák, hogy a 100 ezer euró alatti betétek biztonságban maradnának egy pénzintézet csődje esetén is. Az EU intézkedéscsomagja a nemzeti kormányok ezzel kapcsolatos törvényeire épülne. Németország azonban nem támogatta az ötletet, amire Juncker ezt később úgy módosította, hogy kivételt képeznének a német bankok és takarékszövetkezetek.
Angela Merkel azonban az EU múlt heti csúcstalálkozóján megerősítette elutasító álláspontját. Arra hivatkozott, amennyiben Berlin elfogadná a javaslatot, akkor nagy lenne az esély arra, hogy az egyes tagországok elodázzák a bankrendszer reformját. Ez elsősorban a súlyos adósságcsapdába került államokat, egyebek mellett Olaszországot érintené. A németek körében sem népszerű a közös európai betétbiztosítás ötlete. Egy októberben közölt felmérés szerint a megkérdezettek kétharmada arra a kérdésre, európai, vagy német biztosítást kötne-e, a németet jelölte meg. Európa államait tekintve egyébként Németországban a legmagasabbak közé tartoznak a betétesek megtakarításai.
Csapdát szimatolnak
Miért kifogásolják e tekintetben a németek annyira a közös európai biztosítást? Attól félnek ugyanis, ha csődbe menne egy európai – nem német – pénzintézet, akkor azt részben a német biztosítás pénzéből mentenék meg. Berlin valóban eurómilliárdokat tett félre ebbe az alapjába, más uniós tagországoknál azonban nem lehet beszámolni hasonló előrelátástól. Mindössze tíz tagállamnál működik ez a biztosítási rendszer, s ez az Európai Bizottság számára is elfogadhatatlanul kevés. Brüsszel nem akarja, hogy megismétlődjön az, mint a 2008-as válság idején, amikor egyik pénzintézet rántotta a másikat a mélybe.
A német szembenállás ellenére az Európai Bizottság nem tett le a közös európai biztosítást érintő terveiről, de a megvalósítás módja továbbra is rejtély. A tagországok nagy része is támogatná ezt a megoldást, s szakértők szerint is szükség lenne erre a lépésre. A brüsszeli központú kutatóintézet, a Bruegel úgy véli, hogy a sokat emlegetett bankunió megvalósulásának is feltétele lenne a közös betétbiztosítási rendszer kidolgozása, illetve a gyakorlatba való átültetése. Fontos ugyanis, hogy megszűnjenek az emberek bankokkal szembeni fenntartásai.
Ez a vita hónapok óta folyik, Renzi kifakadása azonban a német kifogásokkal szemben mindenképpen a meglepetés erejével hatott még akkor is, ha sok tagállam vezetője egyet is értett vele. Rómának egyébként szívügye a közös európai betétbiztosítás, már évek óta követeli ezt, ami nem is csoda, hiszen több olasz pénzintézet van nehéz helyzetben.
A görög légikikötők ügye
A másik téma, amit az olasz miniszterelnök a kancellár orra alá dörgölt, az a Fraport nevű német cég görögországi szerepvállalása. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy a görög kormányzat december közepén a megszorítások egy újabb csomagját fogadta el, amelynek egyik pontja az volt, hogy a német légikikötő üzemeltető Fraport 14 regionális görög repülőtér felett veszi át az irányítást. Alekszisz Ciprasz görög kormányfő, aki jó viszonyban van Renzivel, nehezen járult hozzá a hitelezők ezen követeléséhez, de nem volt mit tennie, áldását kellett adnia a tranzakcióra, különben nem szavazták volna meg hazájának a harmadik, 86 milliárd euró összértékű mentőcsomagot. Az athéni parlamentben történt szavazáskor Hrisztisz Szpircisz infrastrukturális miniszter sem lelkendezett. A tárcavezető ugyanis azt hangoztatta, „nagy fájdalmak” közepette írták alá az erről szóló megállapodást.
A német cégek szerepvállalása amúgy is kényes kérdés Görögországban, hiszen a hitelmegállapodás ellenzői gyakran hangoztatják: valójában Berlin kényszerítette térdre Athént méghozzá azért, mert így akarja megkaparintani a még működőképes és hasznot termelő objektumokat. Renzi is lényegében ehhez a véleményhez csatlakozott, amikor az uniós csúcson a Fraport görögországi szerepvállalását állította pellengérre. A hitelezők eredeti csomagja szerint 50 milliárd euró folyhat be a görög államkasszába a privatizációból, sok szakértő azonban túlzottan derűlátónak ítélte az előirányzott összeget. Az állami tulajdonban lévő légikikötők üzemeltetési jogának értékesítéséért 1,234 milliárd eurót fizet a frankfurti illetőségű vállalat, s a tranzakciót 2016 tavaszáig zárják le.
A megállapodás értelmében a Fraport 40 éven keresztül üzemelteti a légikikötőket, amelyek hivatalosan továbbra is a görög állam tulajdonában maradnak. A szerződés azt is tartalmazza, hogy a német vállalat évente 22,9 millió eurót fizet az államkasszába, továbbá 2020-ig összesen 330 millió euró értékben infrastrukturális beruházásokat hajt végre. A légikikötők nagy része elsősorban a turisták által kedvelt nagyobb szigeteken helyezkednek el, köztük Rodoszban, Szantoriniben, Mikonoszban, illetve az ország második legnagyobb városában, Thesszalonikiben. Ezeken a repülőtereken mintegy 23 millió turista fordul meg egy év alatt, többségük természetesen a főszezonban.
Gázos ügyek
A harmadik téma, amit Renzi szóba hozott, s Merkel ellen felhozott, az Északi Áramlat ügye volt. Renzi úgy vélte, hogy Berlin kettős játékot játszik. Miközben ugyanis szorgalmazta az Oroszország elleni szankciók meghosszabbítását újabb fél évvel, zsíros megállapodást kötött a Kremllel az Északi Áramlat kiépítéséről. Az olasz miniszterelnök ezt elfogadhatatlannak nevezte. Renzi amúgy is komoly fenntartásokkal járult hozzá a szankciók meghosszabbításához.
Az olasz miniszterelnök kifejtette, folyamatosan zajlik a gázvezeték fejlesztése, s miközben érvényben maradnak az Oroszország elleni büntetőintézkedések, Németországot és Hollandiát az nem zavarja, hogy ez a számukra nagyon is előnyös gazdasági együttműködés egyre csak virágzik. „Olyan politikus vagyok, aki ha problémát tapasztal, felemeli a hangját. Javasoltam, hogy beszéljünk erről a témáról is” – fűzte hozzá az olasz miniszterelnök.
A német kancellárt egyébként az üggyel kapcsolatban Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke is tetemre hívta, s „kemény” vita zajlott közöttük – fejtette ki Tusk, aki megemlítette, hogy a Déli Áramlat gézvezeték kiépítésének lefújása után az Oroszországból az Európai Unió területére irányuló gázszállítások nyolcvan százaléka az Északi Áramlaton keresztül zajlana. Ez pedig a Gazprom további németországi megerősödését eredményezné, ahol a piaci részesedése hatvan százalékra emelkedne – utalt rá az ET elnöke.
A Gazprom még szeptemberben állapodott meg európai partnereivel az Északi Áramlat gázvezeték további kiépítéséről. A North-Stream-2 beruházásban a német Eon, a BASF, a brit-holland tulajdonban lévő Royal Dutch Shell, az osztrák OMV, illetve a francia Engie-csoport venne részt. A tervek szerint megkétszereznék a már működő Északi Áramlat kapacitását. Renzi nem rejtette tehát véka alá bírálatait, s egyenesen úgy fogalmazott, „véget kell vetni a német vezetésű Európának”. Merkel asszonyt hidegen hagyták a bírálatok, utalt is arra, hogy ezekből nem akar konfliktust generálni.