Lecserélték a röntgenkészülékeket a Szent Imrében

Publikálás dátuma
2015.12.30. 13:26
Illusztráció: Thinkstock
Befejeződött a budapesti Szent Imre Egyetemi Oktatókórház röntgeneszköz-állományának korszerűsítése, az eddig használt, tízévesnél idősebb eszközök helyett energiatakarékosabb gépeket szereztek be - közölte az intézmény szerdán.

A projekt keretében két-két mobilröntgent és digitális mammográfiás készüléket, valamint egy-egy felvételező-átvilágító röntgent, "C" íves átvilágítót és sebészeti képerősítőt vásárolt a kórház. A digitális gépek beszerzésével a közlemény szerint javul és gyorsul a betegellátás, megoldottá válik az elektronikus leletarchiválás, bővül a kapacitás, csökkenthető az egy vizsgálatra jutó energiafogyasztás, valamint a káros, üvegházhatású gázok kibocsátása. A beruházáshoz a kórház 864 millió forint uniós támogatás kapott.

Korábban arról számoltunk be, hogy egy orvoscsoport foglalta össze nyílt levelében a magyar egészségügy problémáit. Az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoport orvosai azután szólaltak meg, miután  a Szent Imre és a Szent István kórház felmondásos esetei mellett a veszprémi Csolnoky Ferenc kórházban is felmondott 16 orvos.

Azt írták: az omladozó és penészes falak és az ehetetlen étel csak díszlet. Fontosabb probléma, hogy egy orvos például hiába ismer fel egy súlyos rákos megbetegedést, a CT- és MR-készülékek hiánya miatt nem lehet érdemi kezelést folytatni, ennek következtében Magyarországon van a legnagyobb esélye a rákkal diagnosztizált betegeknek a halálozásra az OECD országai között. Csak reménykedni tudunk abban, hogy a most kapott készülékek segítenek a rémisztő statisztikák javításában.

Szerző
Frissítve: 2015.12.30. 13:36

Paul Lendvai: nem élhetek tovább hazugságban!

Publikálás dátuma
2015.12.30. 13:08
FOTÓ: Népszava/Vajda József
Személyes élményeit osztja meg egy a magyar forradalomról szóló német nyelvű könyv kapcsán (Michael Gehler-Erich Lessing: Ungarn 1956, Tyrolia Innsbruck 2015.) a Die Zeit című német lapban Paul Lendvai Ausztriában élő magyar publicista. Megállapítja, ki gondolta volna: ennyire feledésbe merül majd Magyarországon, hogy ötven éve magyar menekültek sorát fogadta be Ausztria. 

Lendvai felidézi az 1956-os forradalom kitörésének mozzanatait megállapítva, hogy a magyar nép elementáris erővel lázadt fel a diktatúra ellen. Hamar összeomlott a kommunista rendszer, Nagy Imre koalíciós kormánya bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, illetve a többpártrendszer bevezetését. 1956. november 4-én azonban több száz szovjet páncélos 60 ezer katonával indult Magyarországra, hogy leverje a forradalmat. Lendvai megállapítja, ez volt a második világháború óta a legnagyobb olyan kihívás a Szovjetunió számára, amely regionális hegemóniáját fenyegette. Szerinte a bosszúhadjárat, illetve a Nyugat elmaradt segítsége miatti csalódás nyomán viszonylag gyorsan konszolidálta hatalmát Kádár János kormánya.

Paul Lendvai cikkében felidézte, hogy 27 évesen ő is egyike volt annak a 180 432 politikai menekültnek, aki 1956 októbere és 1957 márciusa között érkezett Ausztriába, ahol a származástól, múlttól függetlenül mindenkit „tárt karokkal vártak”. Mint írta, bár öt nehéz éven volt túl, katonai szolgálattal, letartóztatással, vizsgálati fogsággal, internálással, mégsem akarta elhagyni szülőhazáját. Kalandos útját Budapestről Varsóba, majd Prágából Bécsbe 1957. január 12-én kezdte meg. Egy helyi lap meghívására érkezett a lengyel fővárosba. „Lengyelország akkor reménysugarat jelentett szánunkra, hogy igenis lehetséges a reformokhoz való békés átmenet”. Mint írta, varsói tartózkodása idején érte el csúcspontját a budapesti letartóztatási hullám, azok is börtönbe kerültek, akik elérték rehabilitálását. A bécsi Kurier Varsóban tartózkodó főszerkesztő helyettesével, Hugo Portisch-sal, illetve az akkor a Die Pressének dolgozó történésszel, Adam Wandruszkával való beszélgetései során jutott a megmásíthatatlan elhatározásra: „Nem élhetek tovább hazugságban!”1954. február 4-én, egy hétfői napon érkezett meg egy használtan vett kék télikabátban, s egy kofferrel a kezében egy csehszlovák gép fedélzetén Prágából Bécsbe. Ausztriában azonnal politikai menedékjogot kért szülei és barátai megdöbbenésére. „Ez az ugrás az ismeretlenbe életem legboldogabb döntése volt” – emlékezett.

1956 novemberében 113 80, decemberben 49 685, januárban pedig, a határ lényegében hermetikus lezárása után is még 12 882-en menekültek Magyarországról Ausztriába. A száraz számok mögött azonban látni kell az akkori osztrák, Julius Raab kancellár-vezette koalíciós kormány példaértékű hozzáállását, s az osztrák embereinek nagylelkű és áldozatos magatartását. A szovjet fenyegetések ellenére Ausztriának esze ágában sem volt lezárni a magyar határszakaszt. Oskar Helmer belügyminiszter már 1956 októberében úgy rendelkezett, hogy menedéket adnak minden magyar menekültnek, függetlenül attól, milyen okokból hagyták el hazájukat. A kormány a szovjet invázió után is nyitva hagyta határait, s azokat is felvette, akik nem rendelkeztek hivatalos okmányokkal.

Az, hogy egy ország, amely átélte az Anschlusst, majd a világháborút, ennyire magától értetődően és nagylelkűen segített a magyar menekülteknek, meghatározó volt egy teljes generáció számára. Bár menekültek tízezrei, illetve 30 ezer osztrák továbbra is szükségszálláson lakott, Burgenlandban, majd más tartományokban is menekülttáborokat létesítettek. Pénzt, ruhát, élelmiszert gyűjtöttek a menekültek számára, több tízezer osztrák fogadott be saját lakásába is külföldieket – írja a magyar publicista. Mindenki megmozdult, az osztrák gyógyszerészek például 600 millió egység penicillint adományoztak. Egy külföldi megfigyelő szerint ezekben a téli hónapokban „Ausztria nyugatiasabban viselkedett, mint maga a Nyugat”. 1956 végéig aztán 100 ezren, 1957 végéig pedig mindegyik menekült elhagyta Ausztriát, abban azonban, hogy más államok is befogadták a magyarokat, Bécs példaértékű hozzáállásának volt döntő szerepe. Évtizedekkel később, 1986-ban Paul Lendvai kezdeményezésére magyar értelmiségiek fejezték ki köszönetüket Ausztriának. Ma, harminc évvel e nyilvános fellépés után is kötelességének érzi, hogy életben tartsák „a jó Ausztria” emlékét, különösképpen a nehezebb időkben.

Szerző

Orbán "ilyen kijelentésekkel" nyert választást

Publikálás dátuma
2015.12.30. 13:01
Forrás: Facebook/Orbán Viktor
A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című konzervatív német lap a lengyel belpolitikai fejleményekkel kapcsolatban foglalkozott Magyarországgal szerdai számában.

A lengyel dilemma című kommentárban a szerző, Reinhard Veser kiemelte, hogy Lengyelország néhány év alatt a harmadik uniós tagország, amelyben szabad választások révén megalakult kormány megsérti a jogállami alapelveket, hogy ellenőrzése alá vonjon állami intézményeket; Romániában posztkommunisták, Magyarországon és Lengyelországban nemzeti konzervatív pártok jártak így el.

Az EU mindegyik esetben gyorsan reagált az "alapvető elvek megsértésére" - tette hozzá a FAZ szerzője. Magyarországgal kapcsolatban kifejtette, hogy a román esettel ellentétben nemcsak uniós alapszabályokról volt szó, hanem egy politikai vitáról is, hiszen Orbán Viktor kormányfő számos alkalommal elmondta, hogy tévútnak tartja az európai egységfolyamat alapját jelentő liberalizmust. Ez a magyar kormányfő "vitathatatlan joga", mert éppen ilyen kijelentésekkel nyert választást, és így rendelkezik felhatalmazással arra, hogy ennek megfelelő politikát folytasson - hangsúlyozta Reinhard Veser.

A gond csak az - tette hozzá -, hogy a két szintet nehéz elválasztani egymástól.  Az igazságszolgáltatás függetlenségét korlátozó és a médiát az állami nyomással szemben "sérülékennyé" tévő törvények ugyan "ellentmondanak azoknak az elveknek, amelyekre az EU felépül", de "ha komolyan vesszük Orbánt", akkor ezek a jogszabályok egyben kifejezik a választott magyar kormány politikai meggyőződését - írta a FAZ szerzője.

Az EU nem talált "igazi kiutat ebből a dilemmából" - tette hozzá, kifejtve, hogy az Európai Bizottság hevesen bírálta a budapesti vezetést, de kötelezettségszegési eljárásai csak "súrolták a konfliktus tulajdonképpeni politikai magvát", és végül "patthelyzet" állt elő, amellyel mindkét fél együtt tud élni.

A FAZ szerzője kiemelte, hogy a lengyelországi fejlemények a "magyar dilemma" kiéleződését jelentik, hiszen az új varsói kormány nemcsak gyengébb demokratikus legitimációval rendelkezik, mint "budapesti példaképe", hanem "gyorsabban és brutálisabban" bontja le a jogállami alapelveket.

Szerző