Szabadon folyó hazugságáradat

Publikálás dátuma
2016.01.04. 06:50
A forró éjszaka után a szerető segít az igazgatónak gyakorolni az álságos ünnepi beszédet FOTÓK: NAGY DÁNIEL
Egy nadrágon is múlhat a főnök hatalma, egy banánhéjon is elcsúszhat a megdönthetetlennek hitt hatalom. Erről regél Dunai Ferenc A nadrág című vígjátéka, ami még ma is élénk röhögést vált ki a Karinthy Színházban. Pedig 1962-ben mutatták be a Vígszínházban, akkor erősen harcolni kellett érte, hogy műsorra tűzhessék, és aztán idő előtt le kellett venni a repertoárról.

A hatvanas évek elején Aczél György - a kultúra akkori főkorifeusa - A nadrág végének megváltoztatására akarta késztetni a Vígszínházat. A szerző azonban megmakacsolta magát. Ő sem úszta meg a raportot. És bár nagy siker volt a vígjáték Feleki Kamill és Ruttkai Éva főszereplésével, Horvai István rendezésében, az 50-ik előadás előtt le kellett venni a repertoárról. Dunai következő darabját már nem engedték bemutatni, forgatókönyvéből nem készülhetett film. Megunva a packázást, a lehetetlenné tevést, a szerző disszidált.

Az ember azt gondolná, hogy egy úgynevezett szocialista vígjáték, ami az akkori rendszer visszásságait nevetteti ki, ma már tökéletesen idejétmúlt, hatástalan. Eléggé rémes, hogy nem így van. A basáskodó funkcionáriusról, a kiskirálykodó, vagy éppen nagykirálykodó senkikről szóló história igencsak aktuális ma is. Bizonyos dolgok archaikusan bájossá váltak, de a lényeg sajnos változatlan.

A műszaki rajzoló és az SZB-titkár (Dányi Krisztián, Martos Róbert)

A műszaki rajzoló és az SZB-titkár (Dányi Krisztián, Martos Róbert)

Jókora vállalat házas igazgatójáról, bizonyos Radó elvtársról regél a történet, aki hetente a csinos beosztottjánál tölti az éjszakát. Ő viszont kevesli a törődést, az együttléteket. A forró éjszaka után reggel ezt szóvá is teszi, de csukott fülekre talál, és ezért bosszúból, kicsit froclizósan ingerkedve, kimossa a férfi nadrágját. Amit a főnök-szerető kétségbeesetten próbál a gáz fölött megszárítani, de véletlenül megégeti a becses ruhadarabot. És így nem tud elmenni fennkölten hazug ünnepi beszédet tartani, pedig nagyon várják, hogy ecsetelje a nem létező pozitívumokat. Már gyakorolta is ezt az álságos beszédet, még az ágyban is, az egész karrierje múlhat azon, ha nem jelenik meg a fontos alkalomkor. Na, ebből aztán lesz haddelhadd!

Rohangászás, félreértések kavalkádja, véletlenül kikotyogott dolgok garmadája, orbitális hazugságok lelepleződése. Az első részben azért elég sokáig úgy érzem, hogy ennek se füle se farka, ez egy sima hálószoba komédia, aminél bőven van jobb, mi a fenének kellett ezt a marhaságot elővenni?!

A közönség gyakran nevet, amikor én nem, pedig ez fordítva inkább elő szokott fordulni, de most szerintem egy ideig megfáradt poénok sorjáznak. Aztán viszont kezd összeállni a kép. Karinthy Márton mind ritkábban vesz elő valamit ok nélkül. Pontosan kitapasztalta a publikuma ízlését. Nem akar becsapni senkit. Nyújtja, amit elvárnak tőle. Régi könnyedségekbe belelát fontos dolgokat, mint például a Nyitott ablak, A bolond lány,vagy akár még a Klotild néni esetében is. Nem megy fájdalmasan mélyre, alapvetően szórakoztat, de nem üresen, nem ízléstelenül, eltalálja a darab stílusát, felfedezi aktualitásait, megfelelő színészeket talál a szerepekre.

Ez történt most is. Kerekes József olyan alkalmatlan frátert játszik, aki az adott körülmények között nagyon is alkalmas. Pont rá van szükség. Olyan fickóra, aki vakon dicsőíti a rendszert, és kapásból elfojt minden ellenállást, ezért cserébe jól él. Ahogyan gyakorolja a szeretőjénél frázisokkal teli, gusztustalanul vonalas beszédét, nyilvánvaló, hogy maga sem hisz belőle sokat, csak rutinosan szajkózza, amit elvárnak tőle. Hogy ez azért kínos, az meg sem fordul a fejében, hiszen evidensen így tesz valamennyi sorstársa, ahogy ez sok tekintetben ma sincs másként. Gubík Ági Bertaként pedig eljátszik egy olyan jó nőt, akinek valószínűleg esze ágában sem lenne ezzel a pasassal bármit is kezdeni, ha nem tartozna az elitbe. Ha nem remélne tőle előmenetelt, jó életet, ezért is perpatvarozik vele annyit ezen a bizonyos reggelen is. Akaratosan követeli a magáét.

Nem lenne bohózat a bohózat, ha nem lenne benne szekrénybe bújás, félreérthető, vagy nagyon is egyértelmű helyzetben fürdőszobába zárkózás, és nem jelenne meg a gyanakodó feleség, Balázs Andrea játssza kellőképpen magából kikelve, hatalmas perpatvart csinálva. Betoppan egy kis lelkes műszaki rajzoló is, Dányi Krisztián megszemélyesítésében, aki Bertáért rajong, de a nő rá sem hederít, viszont leütik, lehúzzák róla a nadrágot, ami azonban cudarul szűk és rövid. Szóval áll a bál. Végül betoppan még az SZB-titkár is, aki már a rendőrséggel keresteti az igazgató elvtársat. Amikor rájön a tényállásra, nagy, nyilvános leleplezéssel fenyegetőzik. Marton Róbert alakításában úgy érzi, hogy most igazán nyeregbe került, és kiüti a pozíciójából azt, aki a fejére nőtt. Radó azonban miután megretten, hamar leszereli.

Érezhetően szinte mindenki múltjából vannak bármikor előhúzható kompromittáló információi. Megzsarolja, és ez rögtön hat. A feleség pedig beállít egy nadrággal. A Vertig Tímea által alakított, leskelődő, besúgó típusú szomszédasszonyt is sikerül leszerelni. Lehet rohanni, hogy még megtartható legyen az ünnepi beszéd, hogy visszaállhasson a kissé megingott, amúgy tarthatatlan, de nagyon is tartósított, elviselhetetlen világrend, és újra magabiztosan áradhasson a hazugság. Aki fent van, az fent maradjon, aki lent, az lent. Ismét szinte rendíthetetlenül működjön az a rendszer, aminek már régen nem lenne szabad működnie.

Karinthy nem csinál harcias színházat. Leginkább telivéren szórakoztat. Ha valaki a leírtakba nem gondol bele, akkor csak önfeledten nevet. De a darab, és a rendező lehetőséget kínál arra, hogy belegondoljunk. Csak nem tukmálja a közlendőjét, nem dugja erőszakosan a néző orra alá. A maga csendesen diszkrét, könnyed módján, azért elmondja a világról a véleményét. És közben hathatósan rehabilitálja a többször betiltott, a premier alkalmából itthon járt, már 94 esztendős Dunai Ferencet.

Szerző
Frissítve: 2016.01.03. 21:45

Szubjektív irodalmi toplista 2015

Publikálás dátuma
2016.01.04. 06:47

Arra a nem kis feladatra vállalkoztam, hogy a 2015-ben, magyar szerző tollából megjelent könyvtermésből állítsak össze toplistát. Ez a rangsorolás szigorúan szubjektív, nem a szerkesztőségi kollektíva eredménye, még csak nem is a különböző sikerlisták, kiadói adatok alapján épül fel, csupán egyéni ízlésemet tükrözi. Az idei esztendő a magyar írók éve volt: Krasznahorkai László megkapta a Nemzetközi Man Booker-díjat, Dragomán Györgytől volt hangos a német és román sajtó is, Amerikában pedig újra felfedezték Spiró György Fogság, és Szabó Magda Az ajtó című regényét is. Az idei évi irodalmi termés azonban csak néhány kivételes művel szolgált.

1. Bartis Attila: A vége

A magyar irodalom csúcsteljesítményei között érzem Bartis Attila tizennégy évnyi hallgatás után – lényegében Jáva szigetén írt – regényét. A hosszú alkotó időszak során megszületett sötét tónusú történet fotografikus éles látással, dísztelenül is csodálatos mondatokban meséli el egy Szabad András nevű önromboló fotós családtörténetének részleteit, már-már tűéles nagyítóval vizsgálva az eseményeket alakító, közel sem átlagos szereplőket, meg az elmúltat. Az alapvetően anyaregényként aposztrofált, egyeseknél biztosítékokat kiverő A nyugalom utáni első Bartis-kötet tekinthető aparegénynek is, azonban egy apa-fiú

oppozíciónál jóval univerzálisabb. A regény mérhetetlen nagy erénye, hogy végtelenül pontosan látja az embert magát, illetve az, hogy hihetően teremt újra harminc-negyven éve nagyvonalúan, a számvetés maró hiánya nélkül tovatűnt pesti, de egy-egy villanás erejéig budai környezetet. Bartis hatszáz oldalon keresztül képes volt úgy rögzíteni a megfoghatatlant, hogy tökéletesen tisztában volt vele, hogy vannak dolgok, amelyek csak a pillanat játékai.

2. Háy János: Hozott lélek

Háy János megkerülhetetlen tényezője a kortárs magyar szépirodalomnak. Új novelláskötete, amely az Európa Kiadónál helyet kapó életmű-sorozatában jelent meg, épp olyan lehangoló és pesszimista, mint prózájának szinte összes alkotása. Az ember egyre inkább fészkelődve, gombóccal a torkában olvassa a különálló szemelvényeket, amelyek más és más nézőpontból mesélnek nekünk arról, hogy kik is vagyunk valójában. Vannak szép dolgok is az életben, igaz az öt különböző egységbe osztott hosszabb-rövidebb történeteket tartalmazó Hozott lélek alapján ezt nehéz lenne leszűrni, bár azt nem vitathatjuk el a

kötettől, hogy igenis tartalmaz humoros részeket. A könyv legerősebb írásai szerelmi bonyodalmakból, az együttélés zökkenőiből fakadnak, s a gazdagság és a mélyszegénység ezúttal is egészen sajátos nézőpontot kínál a szerzőnek.

3. Dragomán György: Oroszlánkórus

Hazánk egyik legkelendőbb irodalmi exportcikke három félelmetes erejű, minden minőségében precíz regénnyel a háta mögött idén ősszel első novelláskötetével jelentkezett. A Magvető Kiadó szokásos elegáns kiadásában megjelent kötet címe fedi a tartalmat: tucatnyi, többségében nagyon jól eltalált hang keveredik az éterben. Csak dicsérni tudjuk Dragomán világteremtő képességét, írásaiban még a látszólag jelentéktelen, apró félmondatoknak is van jelentése. A ciklusok változása miatt nem ununk bele egyetlen történetbe sem, az egész kötetet átkötő zenei lüktetés pedig csak még dallamosabbá teszi a szövegeket.

Sőt, mi több, némelyik novella annyira erős és impulzív, hogy a legtöbb cselekmény részletes kibontását szívesen olvasnánk önálló regényben is. De ez mégis miért lenne meglepő igény egy több mint harminc nyelvre fordított szerző esetében?

4. Réz Pál - Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben

A kötet nem pusztán az idei év egyik legmenőbb címét kapta (erre aztán mindenki felkapja a fejét), hanem az év irodalmi csemegéje is. Születésének körülményeiről tudni kell, hogy Réz Pál, a legendás szerkesztő, kiváló irodalomtörténész és műfordító nem akart emlékiratot írni, de Parti Nagy Lajosnak sikerült rábeszélnie arra, hogy egy diktafon társaságában ossza meg vele emlékeit. Mindez a ’90-es években kezdődött, de a zárófejezetet idén nyáron rögzítették. Az eképpen sajátos műfajúvá - "hangos memoárrá" - lett kötet Parti Nagy Rézzel készített minden részletre kiterjedő, anekdotázó életmű-interjújává vált. A szolid, intellektuális visszaemlékezés

elsősorban a Rákosi-korszak és a Kádár-rendszer irodalompolitikájának működésébe, a kommunista és szocialista világ attitűdjébe és leginkább jeles íróink, művészeink hétköznapjaiba enged bepillantást. Réz Pál, aki barátja és kollégája volt szinte az egész háború utáni írónemzedéknek, rendkívül lényegre törően, mégis élvezetes stílusban rajzolta meg a nagy írók portréit. A kötetben sajnálatos módon jószerivel csak a szerkesztő Réz Pál, és nem a civil Réz Pál szólal meg, ezt kicsit sajnáltuk. Csakhogy ha mégis magára, vagy az időskorra, az azzal járó problémákra terelődik a szó, Réz akkor sem finomkodik. Őszinte, ízléses és értékkel bíró mű.

5. Spiró György: Diavolina

Spiró György híresen elmélyülten, hosszú ideig dolgozik regényein. A szerzői alaposság, az írás minden csínjának-bínjának ismerete átsüt legújabb kötetén, a Magvetőnél megjelent Diavolina című regényen is. Műve az ellentmondásos megítélésű Makszim Gorkij végső éveit mondja el, méghozzá utolsó szeretője elbeszélésén keresztül. A szerzői magánéletet, a szerelmet, az intrikát és a hétköznapokba betolakodó politikát (történetesen Sztálin és Lenin személyében), a művész és a mindenkori rendszer közötti problémás viszonyt érintő téma mellett a forma is

egészen különleges. Csupán éppen hogy kétszáz, maradéktalanul pontosan megírt oldal az, amelyet események és időpontok gyors egymásutániságában felölel a könyv. Spiró regénye nem csak Gorkijhoz, hanem az orosz lélek feltérképezéséhez is közel hozza olvasóját.

6. Darvasi László: Isten. Haza. Csal.

Az Élet és Irodalom tárcarovatában Szív Ernő néven publikáló Darvasi László újabb magvetős kötete gyomorba öklöző novellák sorozata, amelyek közül többet a lelkes olvasó már tanulmányozhatott az ÉS hasábjain. Az ötvenes évei közepén járó József Attila-díjas szerző szigorú tematika szerint felépített könyvének sorai ellenállhatatlan erővel hatnak az olvasói képzeletre, a leírtakat olvasás közben abszolút maga előtt látja a befogadó. A képzeletre erősen ható írások egyúttal remek képzelőerőről, és természetesen magyarázatra nem szoruló írói tálentumról tanúskodnak, még akkor is, ha az írások zöme legalább annyira

lehangoló, mint Háy János elbeszélései. A könyv harminchárom önálló - Isten, Haza és Csal hívószavak közé osztott - története nem egységes minőségű (mint ahogyan semelyik novelláskötet sem az), de az írások egymásutániságban történő olvasása igazán széles érzelmi skála bebarangolására készteti az olvasót. A hétköznapi sorsok bemutatása különösen élvezetes a kötet utolsó egységébe sorolt történetekben, azok közül is legjobban sikerült írás az, amelyikben a haldokló édesanyát utolsó útjára készítik fel, illetve az, amelyikben egy apa megtudja "kislányáról", hogy pornószínésznő lett belőle.

7. Háy János: Házasságon innen és túl - Tágított kiadás, tíz új darabbal

Már több színház bemutatta a Házasságon innen és túl című művet, a szerző azonos című kötete decemberben újra a boltokba került tíz új írást tartalmazó kiadásban. Háy legismertebb, élőbeszédes elbeszélést idéző történeteiben ezúttal is házassági balhék, kapcsolati kudarcok, magányos férfiak és nők, megcsalt párok, kudarcba fulladt életek játsszák a főszerepet, de ha a novellák mögé nézünk, valamilyen formában magunkat látjuk meg. A kötet tartalmazza a Nehéz című novellából gyúrt kétrészes színdarabot is, amely az életmű jellegzetességeit sűríti magába. A groteszkbe hajló, kilátástalan

történet mesélője egy kimerült ötvenes alkoholista, aki faluról került a nagyvárosba, onnan, ahol mindenki meghal a rossz borok, az olcsó pálinka és a vacak ételek miatt, ahol segélyt várnak, ahol éhezés van, ahol nincs már rég isten, csak állatok, meg gumicsizmás emberek. Ez a magyar realizmus, szélsőségesen, de a miénkként megfestve.

8. Gergely Ágnes: Oklahoma ezüstje

Az alapvetően költőnőként pozicionált Gergely Ágnes legújabb munkája, amely az Európa Kiadó gondozásában jelent meg, illeszkedik abba a memoár és verspróza közötti rétegbe, amelybe például Réz Pál kötete és Lator László A megmaradt világ című szintén nem szokványos visszaemlékezése tartozik. A 82 éves Gergely Ágnes ezúttal arra vállalkozott, hogy nem túl terjedelmes kötetbe válogassa a jószerivel már korábban megjelent művésztársakat bemutató portréit. Az átlagosan öt-tíz oldalas életutak között ott van Füst, Kassák, Karinthy, Weöres, Zelk, Pilinszky, Mándy és a magyar irodalom

nagyasszonya, Szabó Magda is. Az Oklahoma ezüstje a benne foglalt húzónevekről sok újat nem árul el, a kevésbé ismert alkotók életeseményei pedig szinte az érdektelenség homályába vesznek. Az összes fejezet talán két legerősebb írása Füst Milán döbbenetes jelensége és egy Pilinszkynek szánt világdíj körül forog. A Gergely Ágnes tolla nyomán újraéledő nagyok sajnos sok esetben nem képesek lelépni az oldalról, leginkább azért, mert a szerző nem volt elég bátor és alapos.

9. Horthy Miklósné: Napló 1944-45

Horthy Miklósné Purgly Magdolna három vékonyka, kézzel írt naplójának kiadásával a Libri nagy elégtételt szolgáltat az utóbbi időszakban újra a figyelem kereszttüzébe került egykori kormányzói családnak. A feljegyzések idején a hatvanas éveiben járó Horthyné 1944. november 6-tól 1945 decemberéig, az emigráció kezdeti fázisáig meséli el hányattatásukat. A hivatalosan "német védelem" alatt, tulajdonképpen a Harmadik Birodalom foglyaiként történő Németországba hurcolásukat követően indul a napló, amelynek igazi értékét az adja, hogy testközeli szemszögből meséli el mindazt, amelyet jószerivel csak

történelemtankönyvekből ismerhetünk. A szorult helyzet ellenére is rendezettségről árulkodó bejegyzések elsősorban a fogság napi rutinjairól, egy zaklatott és családja biztonságát mindenek előtt tartó asszony mindennapjairól szólnak. Természetesen balgaság lenne nem elfogult világlátást várni, hiszen éppen az őszinteség adja az elbeszélői hitelességet. Az emberben olvasás közben egy sor kérdés sejlik fel: vajon milyen lehetett a huszonnégy éven át regnáló vezető mellett lenni, lehetett-e az asszonynak önálló hangja egy férfiközpontú világban, s ténylegesen eltérhetett-e a véleménye a férje elképzeléseitől.

10. Totth Benedek: Holtverseny

Kis csalással kerül az idei év tíz legjobb magyar kötetét rangsoroló listára a Holtverseny, ugyanis a Magvető Kiadó a tavalyi év végén jelentette meg a regényt. Csakhogy a szex, drog, erőszak és vulgaritás uralta kamaszvilág közegében játszódó kötet igazán idén ért be, a szerző ősszel megkapta a legjobb elsőkötetes írónak járó Margó-díjat. A műfordítóként – elsősorban Cormac McCarthy és Az éhezők viadala-trilógia magyarra ültetőjeként - ismert Totth regénye formailag plasztikus, tartalmát tekintve pedig olyan könyv, ami hasba vágja olvasóját. A művön érződik, hogy a szerző veríték

áztatta munkával formálta és feszítette filmszerűvé a cselekményét, karaktereit pedig olyan érzékletességgel, valóságszerűen ábrázolta, amelyre kevesek képesek. Sivár, nyomasztó és kemény, mégis végig kell olvasni.

Frissítve: 2016.01.03. 21:16

Közelkép: Mága nagyon tud

A tehetség és a szakmai tudás - amely valódi minőséggel párosul - mindig elnyeri jutalmát. Mi mással lehetne magyarázni, hogy Mága Zoltán immár nyolcadik alkalommal is telt házat varázsolt a Papp László Budapest Sportarénába. Nem kétséges, a nézők többsége miatta és műsoráért megy el minden január elsején a már hagyományosnak számító újévi koncertre.

És a kiváló hegedűművész - aki tavaly sikeres amerikai koncertkörutat is tett - persze eljátssza sikerszámait. Brahms I. Magyar tánca, Weiner Divertimentoja, vagy éppen a Monti csárdás pedig valóban szárnyal az előadásában. A vendégek jelentik a ráadást, de nem akármilyent. Ezúttal öt világklasszis operacsillag, négy kedvelt popénekes, valamint a Nemzet Színészei közül hárman tettek eleget Mága meghívásának. Közülük Micaëla Oeste amerikai szopránt nem véletlenül nevezik kristályhangúnak: valóban gyönyörűen zengett előadásában Sylvia belépője a mindig népszerű Csárdáskirálynőből.

S ha már Kálmán Imre világhírű operettje: abból adta elő a Hajmási Péter, Hajmási Pált - invenciózusan és újszerűen - Bodrogi Gyula és Molnár Piroska. Törőcsik Mari viszont nem csinált semmit, lényegében csak a megjelenésével hódított. Ott volt, szólt néhány okos szót és ő már annyit elért, hogy ezzel is emelte az est fényét. A többi előadó meg tette a dolgát, felhangzottak népszerű operák, operettek részletei és jól ismert, kedvelt dallamok. Marcello Giordani az olasz tenorsztár, vagy Mario Frangoulis, a crossover stílusban jeleskedő görög tenor bizonyította, hogy nem véletlenül keresett szereplői a világ színpadainak.

Akárcsak Ekaterina Lekhina, a Grammy-díjas orosz sztárszoprán. Mága tudja, hogyan lehet a hangulatot fokozni. Amikor az est végén megszólalt a Radetzky-induló, a közönség már felállva tapsolt neki és az összes közreműködőnek, meg a bevonuló fúvószenekarnak. S bár a koncert kissé túl hosszúra nyúlt és a műsorvezetők sem futottak túl jót formát, azért inkább a pozitív élmények maradtak meg. S ez kétségkívül Mága érdeme. Aki tegnap este már Bécsben folytatta...

Szerző