Ukrajna
Az ukrajnai magyarok zárták a legkegyetlenebb évet 2015-ben, az ő helyzetük a legrosszabb a kárpát-medencei magyar közösségek közül. Természetesen elsősorban az ukrajnai háborúnak és válságnak köszönhetően, de bizonyos mértékben annak is, hogy a Majdan győzelme utáni új hatalom egyáltalán nem mondható kisebbségbarátnak. Kijev egyik legelső intézkedése volt például 2014-ben a kisebbségi nyelvtörvény visszavonása, ami igaz, hogy elsősorban a több mint 10 milliós orosz etnikumot célozta, de kétségtelenül a kisebb közösségeket sújtotta. A választási törvény tavalyi módosítása is a kisebbségek hátrányára történt, ez azonban jót is hozott a megosztott kárpátaljai magyaroknak. Országos szinten esélyük sincs önállóan parlamenti képviselethez jutni, de regionális szinten is összefogásra kényszerült a két magyar párt, a KMKSZ és az UMDSZ. Ez történelmi áttörésnek számít és meghozta a várt sikert is, a kárpátaljai magyar közösség a kedvezőtlen törvény dacára is megőrizte viszonylag erős regionális képviseletét. Országos szinten egyetlen képviselővel rendelkezik, Brenzovics László, a KMKSZ elnöke a Porosenko Blokk listáján jutott mandátumhoz a 2014-es novemberi választáson. (És hogy mennyire elég ez az egy mandátum, jelzi az is, hogy a kormányzó erővel való megállapodás ellenére kedvezőtlenül módosult a választási törvény.)
2016-ban az ukrajnai magyarok problémái alapvetően nem sokban fognak különbözni a többségi lakosságétól – az ő mindennapjaikat is a háború, a politikai válság és a fenyegető államcsőd fogja elsősorban befolyásolni. Az igazi kihívás az elvándorlás megállítása lenne, ami viszont ilyen körülmények között lehetetlen. A 40 milliós Ukrajnában a háború előtt is 150- maximálisan 200 ezerre volt tehető a magyarság lélekszáma, amit egyelőre felbecsülhetetlenül megnyirbált a katonai behívók elől való tömeges menekülés. Ha ez a tendencia folytatódik, az középtávon a közösség felmorzsolódását jelentheti.
Szerbia
A délvidéki magyarság számára a belső feszültségek éve volt 2015. Miközben Szerbia jelentős lépéseket tett az európai integráció irányába, addig a magyar közösség a dezintegráció felé sodródott. A vajdasági magyarság meghatározó politikai pártjában, a VMSZ-ben és a Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) folytatódott a háborúskodás, a kilépések és kizárások, erősödött a Pásztor István vezette VMSZ-el szembeni elégedetlenség. Pásztort diktatórikus vezetési módszerekkel vádolják. Az MNT-ből kilépett volt elnök, Korhecz Tamás és több más elégedetlen belső ellenzéki tavaly augusztusban létrehozta a Magyar Mozgalmat, amelyről ugyan hangsúlyozzák, hogy nem párt, hanem civil szervezet és nem kíván a VMSZ konkurense lenni, mindenképpen jelzi a belső válságot.
A Pásztor vezette VMSZ pedig a budapesti nemzetpolitika első számú favoritja lett. Tavaly ősszel jelentette be az Orbán kormány, hogy 50 milliárd forinttal támogatja a VMSZ gazdasági és térségfejlesztő stratégiáját. Amint Pásztor fogalmazott egy interjúban, ez igen nagy pénz, 160 millió euró, ami egyenlő a Vajdaság két és fél éves költségvetésével. Ennek a pénznek a lepályázására és felhasználására a VMSZ-nek három év áll rendelkezésére - 2016-2017-2018. A vissza nem térítendő támogatásokból a 2016-os évben 5 milliárd forint kerül kiosztásra. A pályázatok idén január végén indulnak. A vajdasági vezető politikus szerint ez a magyar kormánydöntés nemzetpolitikai paradigmaváltást jelent, azt, hogy Budapest kilép a hagyományos identitásőrzést segítő támogatási rendszerből és a mindennapi lét támogatásával segíti elő a szülőföldön való maradást. (Ám a magyarországi történések alapján jogosan felmerül a kérdés, mennyire „önzetlen” ez a támogatás, milyen magyarországi cégek lesznek a haszonélvezői, a Vajdaság „fellendítői”?)
Szerbiában parlamenti választás nem lesz, hacsak nem előrehozott, tartományi és önkormányzati választást viszont legkésőbb júniusban megrendezik. Kérdés, mennyit hoz a VMSZ-nek az Orbán-kormány melletti lecövekelés, hová vezet a mélyülő megosztottság?
Románia
Romániában viszont júniusban önkormányzati, novemberben parlamenti választások követeznek. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az erdélyi magyarság számára sorsdöntő év lesz 2016 több szempontból is. Mindenekelőtt azért, mert ezúttal komoly veszélybe került a parlamenti képviselet. Az új választási törvény ugyanis lehetővé teszi a külföldön élő románok (számuk 4,9 millió) levélben való szavazását, ami radikálisan átírhatja a romániai belpolitikai erőviszonyokat. Nem mérhető, mekkora a külföldi szavazókedv, de az nyilvánvaló, hogy a nagy pártoknak kedvez. Az RMDSZ nemhogy nem nagy párt, hanem egyre kisebb – a magyar lakosság számának csökkenése és főképp a magyarok szavazókedvének látványos megcsappanása miatt. Az Orbán Viktor által több mint egy évtizeden át szított belső viszály, a Fidesz zsebpártok létrehozása és választásokon való indítása igencsak elmélyítette a kiábrándultságot és ellehetetlenítette a közös fellépést.
Az utóbbi időben ugyan az Orbán-kormány kihátrált korábbi partnerei, a Szász Jenő vezette MPP és a Tőkés Lászlónak létrehozott EMNP mögül, támogatás nélkül hagyta őket és elvárja, hogy együttműködjenek az RMDSZ-el, de ez már szinte lehetetlen. Ha meg is állapodnak a pártvezetők, követőiket már nehéz az urnákhoz terelni és ott az RMDSZ-re szavaztatni. Mindezen túl, az erdélyi, főképp a székelyföldi magyarság (e magyar többségű régióban látványosan alacsony a szavazókedv, és mindig itt volt legnagyobb támogatottsága Tőkéséknek) valamiféle virtuális Magyarországon él. A hamis nemzetegyesítési szólamok oda vezettek, hogy a lakosság tetemes hányada nincs teljesen tisztában azzal, hogy mindennapjai, jövője, nem a magyar, hanem a román parlament és kormány döntésétől függ és már nem is tartja már létfontosságúnak a romániai parlamenti képviseletet.
Decemberi felmérések szerint 5 – 5,2 százalékon áll az RMDSZ. Az MPP megállapodni látszik a szövetséggel, nem indul ellenében, az EMNP ugyan hangosan ellenkezik, de nem lesz választása, Orbánék (anyagi és politikai) támogatása nélkül tehetetlen. A kihívást ezúttal nem a zsebpártok, hanem a külföldi szavazók jelentik. A mért értékek ugyanis csak a romániai választók opcióit tükrözik. Az új választási törvény ugyan hagy egy kiskaput az RMDSZ-nek, előírja, hogy a regionális pártok, ha négy megyében megszerzik a voksok legalább 20 százalékát, képviselethez jutnak. Ám ez egy más szint, más minőség lenne, mint amit eddig képviselt az RMDSZ, vagyis a szövetség eljelentéktelenedéséhez vezetne. Alternatíva pedig nincs.
Szlovákia
Szlovákiában van alternatíva, amelyet nemcsak az Orbán-kormány, hanem a kárpát-medencei, kivétel nélkül etnikai alapon szerveződő pártok egyike sem tud igazán elfogadni. Márpedig a Bugár Béla által 2010-ben alapított és vezetett Híd-Most magyar-szlovák vegyespárt sikeresnek látszik. Szlovákiában márciusban lesznek választások, a felmérések pedig azt mutatják, hogy a 2010-től parlamenten kívülre szorul színmagyar MKP továbbra is mandátum nélkül marad, miközben a Híd 6,6 – 7 százalékra számíthat úgy, hogy Robert Fico Smer-je egyedül alakíthat kormányt, 42 százalékot is meghaladja támogatottsága, a második párt már nem éri el a 10 százalékot. Bugár Béla pedig évek óta tartósan Szlovákia egyik legnépszerűbb, legstabilabb bizalmi indexel rendelkező politikusa.