Mondja marha, miért oly bús?

Miért bús a szegény állat a régi plakáton? Mert olcsóbb a ponty, mint a hús. Most is búsulhatna, no, nem a hal miatt, most a sertéshús lett olcsóbb. Jó két hét telt el az áfa csökkentése óta, de a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke máris örömtüzet gyújtott, mondván, sikerült rákapatni a magyarokat a sertéshúsra.

Ha sertés hizlaldám, vagy vágóhidam volna, talán én is tűztáncot járnék, most mégis kicsit fenntartással örülök. Egyrészt elég gyenge voltam világéletemben matematikából ahhoz, hogy utána tudjak számolni a bolti árcédulán szereplő számoknak, hogy az, amit ott hirdetnek, annyi-e amennyinek lennie kellene. Meg aztán nem kellett nagy csinnadrattás árcsökkentés sem ahhoz, hogy a közeli szupermarketben időnként akciós áron kínálják a tőkehúst. Megfigyeltem, a hónap elején, amikor közel járunk a bér- és nyugdíjfizetés napjaihoz, drágább volt a hús, aztán a hónap vége felé akcióztak, nehogy a nyakukon maradjon az áru. Amikor árudömping és vevőapály volt a mainál is jobb árakat írtak ki. Kíváncsian várom a hónap végét.

Meg azt is, hogy a pénztárcánkért aggódó kormányunk végre megpróbálja tisztába tenni, valójában mit is tekintünk sertéshúsnak? Miért nem „olyan hús” ugyanannak a kocának a feje, mája meg a körme, mint a diója, vagy a karaja? Miért kell jobban megnyitni a bukszánkat, ha kocsonyát szeretnénk vacsorázni, mint ha perkeltet?

Miért berzenkedem, amikor örülnöm kellene? Gyakrabban kerül majd az asztalra malacpecsenye, finom hagymás szaftban tocsogó sült tarjaszelet... Remélem, olcsóbb lesz a patikában a koleszterincsökkentő medicina is.