"Azért vagyunk ma itt, mert ezelőtt nyolcvan évvel, kilencven évvel a mi eleink nem voltak elég érzékenyek. Azért vagyunk ma itt, mert az eleink nem hallgattak a figyelmeztető jelekre. A mi eleink azt mondták: velünk ez nem történhet meg, mi jó állampolgárok, jó magyarok vagyunk. Máshol lehet, de itt nem" - jelentette ki a zsidók túlérzékenységéről szóló felvetésekre utalva a főrabbi, emlékeztetve arra, hogy reményeik ellenére és hovatartozásuk miatt rekesztették ki a zsidókat a társadalomból, majd az életből.
"A gettó nem a semmiből keletkezett" - jegyezte meg, felállítását negyed századon keresztül "rendeletek és törvények halmaza" előzte meg. Hozzátette, a gettó eszmeisége a 19. század végére, a tiszaeszlári perig nyúlik vissza, fizikai megteremtése pedig a numerus clausus 1920-es elfogadásáig nyúlik vissza, mert ez a törvény különbséget tett magyar állampolgárok, zsidók és nem zsidók között.
Felidézte: a numerus clausus elfogadása után a zsidókat mind több pályáról szorították ki a jogszabályok, végül "kiszorították őket az életből is"; a túlélők nem zenghetnek hálaimákat, nem örülhetnek, hiszen a megmenekülést számtalan halál és megalázottság, az életből való kitaszítottság előzte meg, és ma sincsen olyan magyarországi zsidó család, amelyik ne vesztett volna el valakit a holokausztban.
Fröhlich Róbert arról beszélt, amíg zsidók élnek a földön, emlékezni fognak a holokausztra, "őrzünk minden jót és rosszat", mert "mi egy ilyen nép vagyunk". Példaként említette, hogy a zsidóság kétezer éve minden esztendőben megemlékezik az elpusztított jeruzsálemi szentélyről.
"Mi, zsidók, 1945-től kezdve nem évi egy napon, de minden nap a szívünkben gyászolunk, siratjuk Izrael lerombolt házát, siratjuk azt a sok életet, amelyet értelmetlenül, gyűlölködve oltottak ki, siratjuk a lehetőséget, amelyek odavesztek a gyerekekben, siratjuk az öregeket, akiknek nem adatott meg a békés öregkor" - fogalmazott.
A főrabbi a zsidóságot az emlékezés és a remény népeként említette, s kijelentette, azt remélik, hogy "elmúlik a sárga csillagnak még a nyoma is".
A megemlékezés végén a résztvevők gyertyát gyújtottak és zsidó hagyomány szerint köveket helyeztek el az áldozatok emlékére.
