S. T. R., ZS. J. K.;
Bayern München;Chelsea;Manchester United;
2016-01-20 06:53:00
Hol vannak az ikonikus edzők? - Hanyatló angol klubok
Hosszú évek teltek el azóta, hogy 2008-ban a Chelsea a Manchester United ellen játszott labdarúgó Bajnokok Ligája-döntőt, és lassan megkopik az a kijelentés is, hogy "az angol bajnokság a legerősebb a világon". Hiába a sok pénz és a kiváló játékosállomány, a szigetországiak rendre elhasalnak az európai kupákban. Vajon mi lehet ennek az oka?
Tíz évvel ezelőtt még borítékolható volt, hogy legalább egy angol csapat ott lesz a labdarúgó BL elődöntőjében, manapság viszont már az számítana meglepetésnek, ha valamelyikük egyáltalán kiharcolná a helyét a legjobb négy között, vagy legalább az Európa-ligában vitézkedne. Pedig az anyagi lehetőségek adottak, sőt, az angolok gazdálkodhatnak a legtöbb pénzből, miután tavaly három évre – rekordot jelentő – 6,9 milliárd euróért eladták az országon belüli televíziós közvetítési jogokat a Skynak és a BT Sportnak. Az új megállapodás a 2016-17-es szezontól lép életbe. Csak összehasonlításképpen: az előző szezonban az utolsó helyen végzett Queens Park Rangers már így is 80 millió eurót kapott a televíziós közvetítésekből, míg a Bundesliga éllovasa, a Bayern München alig zsebelt be többet 47 milliónál.
Nem csoda, hogy a Premier League-klubok nem félnek kinyitni a pénztárcájukat: a most is zajló 2015-16-os átigazolási időszakban és 2014-15 során együttesen egymilliárd eurónál (!) többért vásároltak játékosokat. Ilyen mutató egyetlen másik bajnokságban sem tapasztalható. Ha pedig azt vizsgáljuk, mikor költöttek az angol csapatoknál többet egy másik ország együttesei, akkor jó sokat kell visszamenni az időben: a 2001-02 szezonban az olasz Serie A végzett az élen 685, 44 milliónyi kifizetett euróval, a PL akkor 579,93 millióval zárt.
A pénz és az abból vásárolható játékoskeret tehát adva van. Az egyik probléma viszont abból eredhet, hogy a legtöbb nagycsapat nem talál magának olyan ikonikus edzőt, mint amilyen volt neki a "dicső 2000-es évek elején". A Manchester Unitedet 1986 és 2013 között irányító Sir Alex Ferguson pótlása egyelőre lehetetlennek tűnik, a helyére kinevezett David Moyes csúnyán megbukott, míg a hasonlóan rossz mutatókat produkáló Louis van Gaal alatt inog a kispad. A Chelsea-ből igazán nagycsapatot José Mourinho tudott faragni, de miután 2007 szeptemberében először távozott Londonból, nem tudtak megfelelő személyt találni hosszú távon a kispadra: összesen hat trénert fogyasztottak el a kékek 2013 júniusáig, amikor visszatért Mourinho, akit azóta már újra eltanácsoltak.
Szinte hihetetlen, hogy az El legutóbbi idényében a legjobb 16 jelentette a végállomást az angol együttesek számára: az Everton búcsújával tavaly már nélkülük vívták a negyeddöntőket. Egy évvel korábban hasonlóan kínosan alakultak a párharcok, hiszen a Tottenham 5-3-as összesítéssel kapott ki a portugál Benficától, így a legjobb nyolc közé már egyetlen angol csapat sem jutott be. Nem úgy, mint a 2012-13-as évadban, amikor a legjobb nyolc közt ott volt a Newcastle, a Tottenham és a Chelsea is, s bár az előbbi kettő elvérzett a negyeddöntőben, a sorozatot angol csapat, a Chelsea nyerte meg, miután az amszterdami döntőben 2-1-re legyőzte a Benficát. Egy évvel korábban a két manchesteri együttes jutott el a legjobb 16 közé, ám a folytatás elmaradt, miután a Cityt a Sporting, a MU-t a Bilbao állította meg. A negyeddöntőben a 2010-11-es idényben sem lépett pályára brit gárda, ugyanis a Man. City és a Liverpool sem vette a Dinamo Kijev, illetve a Braga elleni akadályt.
A Liverpoolnál a hat évig edzősködő Rafa Benítez óta nem találják a megfelelő utódot, míg a Manchester City amennyire nem sajnált játékosokra költeni, annyira nem próbált eddig magának igazi sztáredzőt szerezni. Az Arsenal trénerének, Arséne Wengernek nem kell féltenie a pozícióját, ő ugyanis már 1996 óta irányítja az ágyúsokat. Igen ám, de a londoni csapat átka, hogy rendszerint elhappolják a legjobb játékosait, míg a BL-ben állandóan Barcelona- vagy Bayern München-szintű együttesekkel fut össze a kieséses szakasz elején.
Nem tett jót a PL-nek az sem, hogy gyakorlatilag egy éven belül igazoltak el Angliából, vagy vonultak vissza olyan emblematikus figurák, mint Nemanja Vidic, Rio Ferdinand, Frank Lampard, Steven Gerrard vagy Didier Drogba. Ezek a játékosok bő tíz évig voltak a liga arcai, és szimbólumai azoknak az angol csapatoknak, melyektől rettegett Európa. Manapság viszont olyan PL-ről kell beszélnünk, melyben az elvileg erős együttesek botladoznak, és a Leicester City a bajnoki aranyéremért küzdhet...
Nem árt, ha valamit lépnek az elkényelmesedett angolok, mert az Európai Labdarúgó-szövetség együtthatója – mely befolyásolja, hogy melyik országból mennyi klub vehet részt az európai kupákban – alapján csak a harmadik legerősebb bajnokság az övék, pedig a 2011-12-es adatok alapján még az elsők voltak. Arról nem is beszélve, hogy az olaszok vészesen jönnek fel a szigetországiakra.