Erkölcsi tanulság után sóvárogva rákapcsoltam a kormányzati tévé M2 csatornájára, amely rajzos meséivel a kicsiket szórakoztatja. Most éppen arról a vitézről, akinek a szíve igen hamar lobban szeremre, ha meglát egy szép lányt, fogadkozik, mindent megtesz érte, csak legyen az övé. Az első királykisasszony arra buzdítja, ússza át a tengert. Nosza, egy ugrás, de mire érzi, jeges a víz, elpárolog a szerelem is. A második koronás dáma az óriáshegy megmászását kéri, de az is verejtékes munkát kíván, oda a vonzás. Nagyon csalfa legény ez, de csak mert szomjúhozik a szerelemre, végül aztán rálel a szegény és szerény gyönyörűségre, aki nem fárasztani akarja őt, csupán őszinte odaadást kíván. Minden rendben, örök hűség, ígéretes élet, nem hiányzik a végső erkölcsös megoldás se. Nem pompa, nem koronás szerelem, az egyszerű, de szegény lány az igazi. De csakugyan olyan derék fiú ez a vitéz? Gyorsan lángol, de ha nehézségre lel, azonnal oda a fogadkozás. Ez volna egy morális kormány tévé tanácsa a kedves kiskölyöknek? Mire felnő, talán elfelejti. Vagy nem.
