Előfizetés

A daganatok jelentős része már krónikus betegségnek számít

Publikálás dátuma
2016.02.04. 12:27
A kép illusztráció FOTÓ: Thinkstock
A daganatos betegségek jelentős része ma már a krónikus betegségek közé tartozik, azaz jók a hosszú távú túlélési esélyek, gyakran még áttétel esetén is – mondja a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központjának megbízott igazgatója a Rákellenes Világnap alkalmából. Dr. Dank Magdolna szerint nagyon fontos a betegedukáció, hogy a páciens pontosan értse, mi történik vele, mi vár rá. A beavatkozások, kezelések mellett meghatározó az életigenlő hozzáállás és a család szerepe, valamint a stressz csökkentése –teszi hozzá az onkológus, hangsúlyozva, hogy hetente hozzávetőleg 160 beteget látnak el az osztályukon.

Számos új típusú gyógyszer jelent meg a klasszikusnak mondható kemoterápiás szerek és endokrin terápiák mellett, így például az úgynevezett célzott terápiák, amelyek a daganat jelátviteli rendszerébe „szólnak bele” – mondja az Onkológiai Központ megbízott vezetője. Az ide sorolható biológiai terápiák után napjainkban sokat beszélünk az immunrendszert hadba állító úgynevezett immun-onkológiai kezelésekről, amelyeket egyre több daganat esetében lehet alkalmazni. Az elért eredmények között vannak eltérések, néhány esetben kimagasló túlélések mutatkoznak, amelyeket korábban nem láttak – mondja az onkológus hangsúlyozva, hogy a hagyományos kezelési módokat sem fogják eldobni, hiszen az immun-onkológiai szerek kombinációja vizsgálat alatt áll sugárkezeléssel, kemoterápiával vagy akár célzott terápiával is.

A teljes cikket itt olvashatja!

A hetedik utas

A Challenger hetedik utasát társadalmunk legértékesebb tagjai, a tanárok közül választottuk ki - mondta Ronald Reagan. Az amerikai közönség a harminc éve felrobbant űrjármű, a tudás, a technológia halottjait gyászolta. Az elnök pedig aligha udvariasságból emelte ki a többiek közül éppen a tanárnőt. Mert meglehet figyelembe kellett vennie a közvélemény hangulatát is, de a lényeg mégis csak az volt, hogy az a közvélemény, az a hangulat, milyen nagyra becsülte a pedagógusokat. Ha tetszik a tudást.

Az a Nyugat, az az Európa, amelyhez tartoznunk kell, a felvilágosodás óta a tudás földrésze. Ez a tudás tette alkalmassá arra, hogy ötszáz évig a világ vezető ereje legyen, és igen, ennek a tudásnak az alkalmazása tette képessé arra, hogy erkölcsileg kétes módszerekkel meghódítsa a világot. Majdan épp ez teszi talán alkalmassá arra is, hogy elfogadja: a Nyugat tudása immár a világ tudásává lett, osztoznia kell minden másban is más földrészek más nemzeteivel. Azokkal is, akik a nyugati tudást, technológiát jobban tudják alkalmazni - ami megint csak készség és ismeret -, mint akik a technológia újdonságait feltalálták.

Hazudik, félrevezeti az a hatalom a saját nemzetét, amely úgy hirdet munkaalapú társadalmat, hogy a munkát csupán fizikai közmunkának gondolja, miközben a szellemi munkát lebecsüli. Hazudik, félrevezeti nemzetét az a hatalom, amely nem tartja mindenek előttinek saját népének oktatását és egészségét, mint a mindenkit megillető közszolgáltatás részét. Becstelen az a hatalom, amely megalázza a tanárait, az iskolát. Becstelen, mert megbocsáthatatlan, hogy a társadalom többségének gyermekeit kisemmizi nem csak az anyagi javakból, hanem a tudásból is, amellyel kitörhetnének a nélkülözésből. Megfosztva a tudás adta kétkedés jogától is. Talán nem véletlen, hogy az iskolai autonómia az egyik legkorábban kivívott közösségi jog a világon. Hogy a tudás autonómiáját mindig és mindenhol tiszteletben tartotta a bármilyen irányultságú politika. Mint ahogyan az sem véletlen, hogy az oktatás autonómiájának csorbítása mindig, mindenütt éles ellenállást váltott ki.

Tegnap az ország 11 városában tiltakoztak a tanárok, és velük mindazok, akik megértették: most nem önmagukért vonulnak. Hanem egy "ócska közhelyért". A jövőnkért.

A hetedik utas

A Challenger hetedik utasát társadalmunk legértékesebb tagjai, a tanárok közül választottuk ki - mondta Ronald Reagan. Az amerikai közönség a harminc éve felrobbant űrjármű, a tudás, a technológia halottjait gyászolta. Az elnök pedig aligha udvariasságból emelte ki a többiek közül éppen a tanárnőt. Mert meglehet figyelembe kellett vennie a közvélemény hangulatát is, de a lényeg mégis csak az volt, hogy az a közvélemény, az a hangulat, milyen nagyra becsülte a pedagógusokat. Ha tetszik a tudást.

Az a Nyugat, az az Európa, amelyhez tartoznunk kell, a felvilágosodás óta a tudás földrésze. Ez a tudás tette alkalmassá arra, hogy ötszáz évig a világ vezető ereje legyen, és igen, ennek a tudásnak az alkalmazása tette képessé arra, hogy erkölcsileg kétes módszerekkel meghódítsa a világot. Majdan épp ez teszi talán alkalmassá arra is, hogy elfogadja: a Nyugat tudása immár a világ tudásává lett, osztoznia kell minden másban is más földrészek más nemzeteivel. Azokkal is, akik a nyugati tudást, technológiát jobban tudják alkalmazni - ami megint csak készség és ismeret -, mint akik a technológia újdonságait feltalálták.

Hazudik, félrevezeti az a hatalom a saját nemzetét, amely úgy hirdet munkaalapú társadalmat, hogy a munkát csupán fizikai közmunkának gondolja, miközben a szellemi munkát lebecsüli. Hazudik, félrevezeti nemzetét az a hatalom, amely nem tartja mindenek előttinek saját népének oktatását és egészségét, mint a mindenkit megillető közszolgáltatás részét. Becstelen az a hatalom, amely megalázza a tanárait, az iskolát. Becstelen, mert megbocsáthatatlan, hogy a társadalom többségének gyermekeit kisemmizi nem csak az anyagi javakból, hanem a tudásból is, amellyel kitörhetnének a nélkülözésből. Megfosztva a tudás adta kétkedés jogától is. Talán nem véletlen, hogy az iskolai autonómia az egyik legkorábban kivívott közösségi jog a világon. Hogy a tudás autonómiáját mindig és mindenhol tiszteletben tartotta a bármilyen irányultságú politika. Mint ahogyan az sem véletlen, hogy az oktatás autonómiájának csorbítása mindig, mindenütt éles ellenállást váltott ki.

Tegnap az ország 11 városában tiltakoztak a tanárok, és velük mindazok, akik megértették: most nem önmagukért vonulnak. Hanem egy "ócska közhelyért". A jövőnkért.