Közelkép: Ária a széksorok közt

Gyanútlanul mentem el Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő, műfordító estjére a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központba. Csak annyit tudtam, hogy Feri bácsi mostanában rendszeresen szervez, illetve tart műsorokat ebben, a belvárostól nagyon távoli Nagytétényi úti közösségi házban.

Az első meglepetés akkor ért, amikor beléptem a dizájnos épületbe, amelynek több termében párhuzamosan futottak a kulturális programok. Felpillantva, a februári-márciusi programokat hirdető plakátok kerültek a látóterembe. Döbbenetes: az összes jegy elkelt az Apostol-koncertre, csakúgy, mint Halász Judit közelgő fellépésére!

Nyugdíjasoktól nyüzsgő kisebb terem adott otthont Feri bácsi tudatos koncepciójában megálmodott, Sorrentói emlék című rendezvénynek. Nagyjából velem egyidős ismerősömmel, eleinte nem gondoltuk, hogy a nullánál nagyobb esélyünk van arra, hogy ülőhelyet találjunk a sok helyért küzdő idős között. Sőt, olyan tumultus alakult ki, hogy a Klauzál Ház programszervezőjének kellett közbelépnie. Végül újabb székek kerültek elő a másik helyiségből, hogy mindenkinek jusson ülőhely. Aztán, nem sokkal a kiírt kezdési időpontot követően, megkezdődött a műsor százötven nézővel. A program tulajdonképpen nem is a költő Baranyi Ferenc, hanem a zeneszerelmes alkotó, a Nádasdy Kálmán-díjjal elismert librettista Baranyi műsora volt. A házigazda bevezetéskén elmondta, kiskora óta a komolyzene bűvkörében él, tízévesen már operalibrettóval állt szülei elé, később lefordította számtalan opera szövegkönyvét, magyar zeneszerzők számára pedig saját maga is írt sok szöveget. A közismert világszámok (többek között Carmen, Tosca) fordítása és újrafordítása mellett nápolyi dalok tucatjait ültette át magyar nyelvre, kifejezetten azért, hogy a mostani esten is fellépő Csák József operaénekes elénekelhesse őket egy tévéműsorban. (Baranyi dolgozott tévés és rádiós szerkesztőként is, televíziós alkotásaiban korszakos zeneszerzőkkel foglalkozott, dolgozott hanglemezkritikusként is. Nemrég Dante-oratóriumot írt.)

Feri bácsi profi mesélő, ezt az itáliai népdalokról és a dialektusok változásáról tartott áttekintésével bizonyította. Az érdekfeszítő adalékokat olasz operabetétek és versek követték. Fellépett a széksorok között sétáló, az idős asszonyokra kacérul rámosolygó Csák József, az Operaház '80-as évekbeli sztártenorja, Kassai Franciska előadóművész és Békés Attila, aki több mint félévszázados hírlapírói működését cserélte egy kis pengetős hangszerre. Az est igazi fénypontjai közé tartozott a Bella ciao... híres partizándal megelevenedése, a homályos múltú nótát az olasz ellenállási mozgalom tette híressé. Elhangzott Baranyi Ferenc szép költeménye, a fiatalkori olasz szerelmének nevét viselő Milena Niccolini című vers, a senior kora ellenére is energikus operaénekes hangja egy ráadás szerzeménnyel töltötte be a termet. A befejezést követően mégis elsősorban a költőt rohamozta meg a sok nyugdíjas hölgy, aki már az előadás közben is olvadozva hallgatta felkonferálásait, elsőrangú mini-előadását.