A siketnéma és a menekült

Publikálás dátuma
2016.02.27 08:15
Találkozás a virtuális térben (Bartos Ágnes, Fehér Dániel) FOTÓ: MESTYÁN MARCELL
Fotó: /

Sok esetben már-már összemosódik a valóság és a virtuális tér. Ami a neten történik akár erősebb benyomást kelt, mint ami közvetlenül itt van körülöttünk. Ettől akár totálisan megzavarodhatunk. Úgy érezhetjük, megcsalnak minket az érzékszerveink. A tudatunkban összekutyulódik minden. Kicsit hasonlít ez ahhoz, mint amikor Pirandello drámáiban nehezen, vagy szinte egyáltalán nem szétszálazható álom és valóság. A tények is akár délibábként tűnnek tova, éjszakai víziók pedig nagyon is jelenvalóknak látszanak.

Vidovszky György a rendezéseiben mindig frissen reagál a kor problémáira. A Legyek urában és A Pál utcai fiúkban kemény őszinteséggel beszélt a gyerek- és fiatalkori, akár gyilkos agresszióról, és egy adott csoport félelmetes befolyásolhatóságáról. A tavasz ébredésében az ébredező szexualitás ugyancsak agresszióval és pusztítóan elfojtott vágyakkal keveredett. A Kócsag peremvárosi fiataljai nem találva a helyüket, eljutottak a legsötétebb gondolatokig és tettekig. Az East Balkán annak a szörnyű esetnek a kapcsán, hogy egy szórakozóhelyen, amikor pánik tört ki, a menekülők három lányt agyontapostak, megvizsgálta hogyan vesztik el sokan a hétvégi bulikon a mértéket, mit okoz a mohón vedelt alkohol, a túladagolt drog. A harmadik hullám a könnyen manipulálhatóságról, a fasiszta eszmék vészesen gyors terjedésének réméről regélt.

Vidovszky régóta dolgozik a Kolibriben, mióta a Bárka megszűnt ez a színház vált a törzshelyévé. Már a Delete előadásában is megjelent az internet, amennyiben egy srác öngyilkossága előtt törölte magát az elektronikus levelező listáról, ami ma már csaknem azt jelenti, hogy a világból is. A Cyber Cyrano pedig beszámolt arról, milyen lidérces károkat okozhat a krónikus netezés, mennyire összezavarhatja a tudatot, hogy mi is történt meg valójában, és mi a számítógép által generált térben. És persze a legveszélyeztetettebb korosztály az ifjúság, aminek Vidovszky drámatanárként nagy szakértője. Ahogy a Novák János által vezetett Kolibri is az. Kitartó munkával, jókora empátiával kikísérletezték, hogyan lehet akár már gyerekeknek őszintén beszélni alkoholizmusról, drogról, válásról, dühről, bűnözésről, halálról. Szerencsés a találkozásuk Vidovszkyval, abszolút összepasszolnak a törekvéseik.

De az eddigiek alapján senki ne képzeljen csak sötét víziójú, búskomor, kedélytelen produkciókat. Mindegyikben temérdek a humor, legfeljebb tragikomikummá válik, átfordul groteszkbe. És van életkedv is bőven, az más kérdés, hogy ezt lehet, hogy sikerül elvenni. De a mostani, "kettős: játék" című produkcióban éppen nem erről van szó. Ha a Cyber Cyrano a net hátrányait állította középpontba, a mostani premier inkább az előnyeit. A cím arra is utal, hogy lényegében két játékot adnak elő a színészek párhuzamosan. A bejáratnál kettéosztják a nézőket. Vannak, akik az előtérbe kerülnek, én a többséggel együtt a színházterembe megyek. A színészek „ingáznak” a két helyszín között, hogy aztán a két történet egybe fusson, és a két nézői csapat is összetalálkozzon.

A színházteremben ülők egy siketnéma lányt, Tündét ismernek meg közelebbről, aki egy sráccal levelez. Az avatár segítségével megteremtik a maguk elképzelt figuráját, és a két képzeletbeli hős, meg a két valódi is a számítógép előtt, egymásba szeret. A Bartos Ágnes által játszott lány azonban elhallgatja azt az igen fontos momentumot a fiú elől, hogy siketnéma. A fiú pedig azt, hogy felénk éppen úton lévő menekült. Ha ezeket tudnák egymásról, valószínűleg szóba sem állnának a másikkal. Furcsa módon a hazugság, az elhallgatás segít abban, hogy kialakuljon a kapcsolatuk.

Látunk olyan jeleneteket, amelyekben a lány a saját családjával is alig érteti meg magát, rémesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Hadonászva, kapkodva jelel, artikulálatlan hangok hagyják el a száját, arcára kiül a kétségbeesés. A virtuális térben viszont teljesen egyenrangú a többiekkel. Bartos jól megmutatja az egy emberben lakó kettősséget, ha elviselhetetlen helyzetekbe kerül, akár maga is kibírhatatlanná válik, viszont amikor egyenrangú másokkal, kisimulnak a vonásai, érzékenyen empatikus, remekül tud összpontosítani.

Pintér Réka vetítéssel kiegészített díszlete megteremti azt az illúziót, hogy a szereplők a cyber térben mozognak. Behatolnak az ismeretlen, otthoninál sokkal izgalmasabb világba, és ott szuperhősökként viselkednek váratlanul kalandos szituációkban. A színészek megelevenítik a mobil applikációkat, a számítóképes funkciókat. Szundi például még be is fekszik Tünde mellé az ágyba, és szép álmot biztosít számára. Az ébresztő funkció pedig kedves ügybuzgalommal kinyitja a csipáját. A wifi jel is életre kel, és mesebeli segítőtárssá válik.

Miközben magán a színpadon valós díszlet alig van, nagy kalandozásokat, izgalmas tereket láthatunk. A színészek, Ruszina Szabolcs, Alexics Rita, Szanitter Dávid, Nyakas Edit, Bárdi Gergő, Megyes Melinda, Mészáros Tamás több figurát is alakítanak, Szabó Gergely fantáziadús, gyakran ironikus jelmezeiben. És persze megnézhetjük milyenek a két főszereplő avatár változatai, Császár Réka illetve Fehér Dániel megszemélyesítésében. Azt hiszem, igen sokan szeretik magukat a giga filmek nyomán tettre kész, minden váratlan szituációra azon nyomban remekül reagáló, erős, eszes, szuperhősöknek képzelni. Ábrándképeket vetítünk ki magunkról, és ezeket, ha akarjuk, már meg is valósíthatjuk a cyber térben.

A számunkra messzi, idegen országból menekülő srácnak, Hárunnak, akit Nizsai Dániel alakít, mi, a színházteremben ülők, sokáig csak az avatár változatát látjuk, az előtérben ülők pedig így vannak Tündével.

De a fiú egyszerre csak megírja, hogy éppen Magyarországra érkezik, és találkozni szeretne. A lány mindenáron próbál kibúvókat találni, hiszen tudja, hogy ekkor rögvest lelepleződik a fogyatékossága. Hárunnal együtt betódulnak az előtérből azok a nézők is a színházterembe, akik eddig az ő történetét nézték. Mellbevágó az a jelenet, amikor a két fiatal meglátja egymást. Először Tünde döbben meg, hiszen kapásból észleli az európai emberétől eltérő bőrszínt, és rögvest gesztusokkal, fejelfordítással, némán, elutasítóan reagál. Ekkor még a srác azt hiheti, hogy a látványától kukult meg. De aztán a lány kifakad, kézzel-lábbal, arckifejezéssel, intenzíven belőle előtörő hangokkal magyarázza, hogy őt mennyire átverték. Persze így érzi a fiú is. És aztán ahogy csak tudnak, elkezdenek egymással kommunikálni, és kiderül, hogy az a szeretetteljes, humorral átitatott társalgás, egy húron pendülés, működik akkor is, amikor hús-vér valójukban együtt vannak.

Mélyen humánus Jeli Viktória és Tasnádi István darabja. Végtelen empátiával kezel egy fájdalmas, nyílt sebként jelenlévő, akut társadalmi problémát. Nem hallgat el, nem söpör a szőnyeg alá, esze ágában sincs gyűlöletet kelteni, ártalmas ideológiákat harsogni. Némiképp riadt, csendes megértéssel azt mondja, hogy egymáshoz fordulással, a bajok őszinte kibeszélésével és szeretettel, elképzelhető a kátyúból való kikecmergés.

Ha kevéssé is bízom benne, mégiscsak próbálom hinni, hogy nem csak az avatár térben hallják meg sokan a darab szavát.

2016.02.27 08:15

Hegyi Iván: Hölgypajtás, gyerekjáték

A slágerlista élén 1975. február 12-én Koncz Zsuzsa dala állt. Hogy melyik lajstrom élén? A Pajtás újságén. Mert a hetvenes évek közepén már az úttörőszövetség lapja is közreadta a sikerszámok sorrendjét, és a Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros száma stimmelt az olvasó közönséghez, mivel a címe az volt: Gyerekjátékok. (A nóta a nagyobbakhoz szólóknál, azaz a Magyar Ifjúságnál, illetve a havonta megjelenő Ifjúsági Magazinnál az idő tájt második, illetve negyedik volt.)
Koncz Zsuzsa abban a periódusban szárnyalt: a hanglemezgyártó-vállalat januárban közzétett adatai szerint a legtöbb korongot értékesítette az egyéni előadók közül, és már hetvenháromban túljutott az egymillió eladott lemezen. (Az együttesek mezőnyében az LGT vitte a prímet). Ráadásul hetvenháromban Japánban, majd hetvennégyben az Egyesült Államokban és Kanadában vendégszerepelt. Az észak-amerikai turnén – amelyen Randevú Budapesttel címmel zajlottak az előadások – Kabos László, Koós János, a Skorpió zenekar, valamint az operaénekes Külkey László társaságában lépett színpadra, és Montrealban a helyi magyarok körében olyan sikert aratott az esztrád, hogy a Sheraton Mount Royal Hotel báltermében – az eredeti műsoron kívül – meg kellett ismételni a programot.
A Gyerekjátékok albumra, melynek címadó és nyitó dala volt a Pajtás listavezetője, az itthoni kritika vegyesen reagált. Egyrészt azt lehetett olvasni: „A magasabb színvonalú könnyűzene emelkedő útját mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy Koncz Zsuzsa – egyike azoknak, akik nem a divatot majmolják, hanem saját egyéniségükkel adnak színt és rangot a produkcióknak – már hatodik nagylemezét készítette el.” Másrészt napvilágot látott a következő, kevésbé lelkes recenzió is: „Koncz Zsuzsa új nagylemeze nagy siker lesz. Könnyű jósolni: mindig így volt, most sem lesz különben; az album aranylemez-várományos. Pedig Koncz hatodik nagylemeze nem olyan jó, mint amilyennek látatlanban gondoljuk. Igaz, a bírálathoz hozzátartozik az is, hogy egy Koncz Zsuzsa-albumot nagy érdeklődés előz meg: várunk valamit, valami különlegeset, valami egészen újat. Ezúttal hiába várunk. A felvételek persze nem rosszak, de nem is kimagaslók...”
Koncz annál különlegesebbnek tartotta a főként a fiatalokhoz szóló hazai muzsikát: „A magyar beat, pop vagy rock sajátos jellege a zene hangulatában, ízében olyannyira érezhető – említette akkoriban –, hogy szöveg nélkül is mindenki ráismerne, ha magyar számot hall.”
Öt nappal az után, hogy – a gyermeklap tanúsága szerint – az első számú „hölgypajtás” lett, könnyű szívvel indult hát az Országos Rendező Iroda téli turnéjára, mégpedig a Balázs Fecó, Brunner Győző, Kozma András, Makrai Pál összetételű, akkoriban a Ha kedvem tartja című saját kompozícióval kirukkoló Korál együttessel. (Ezt a számot Makrai és Brunner jegyezte, majd a Balázs-szerzemény Hazafeléhez Hobo írt szöveget Rusz László álnéven.) Koncz a Túl sovány a szerelemhez című keletnémet filmben még az Illéssel – valamint az NDK-ban 1975 szeptemberében betiltott Klaus Renft Combóval – szerepelt, míg a Gyerekjátékok album számait már a Fonográf tagjai írták, majd váratlanul feltűnt az újabb kísérő zenekar. „Hiába volt minden nagyon szép és jó barátaimmal és szerzőimmel, a régi Illéssel, majd a Fonográffal – mondta a váltásról –, az egyeztetési gondok egyre csak nőttek. Lassan már hosszas konferenciák előztek meg egy-egy hazai vagy külföldi fellépést, mert hol ők, hol én nem értem rá akkor, amikor kellett volna.”
A listaelsőséggel mindenesetre igazodott a nemzetközi trendhez, mert hetvennégy februárjában az Egyesült Államokban Barbra Streisand vitte a prímet az Ilyenek voltunk című film betétdalával, Nagy-Britanniában pedig Suzi Quatro állt az élen a Devil Gate Drive-val.
A lemezboltokban meg az volt a jelszó: Keresd a nőt!
2019.02.10 20:15
Frissítve: 2019.02.10 20:15

Ahol több a szobor, mint a nyilvános vécé

Publikálás dátuma
2019.02.10 20:00
A turisták miatt ma Velence a Nyugat egyik legkevésbé élhető városa
Fotó: Nur Photo/ Giacomo Cosua
Velence, vagy legalábbis történelmi óvárosa ma a fejlett Nyugat egyik legkevésbé élhető városa. Pedig az érett középkorban Velence Európa legélhetőbb települése volt. Az ellentmondás látszólagos. Nem lehet könnyű ma velencei bennszülöttnek lenni. Alkalmazkodni kell a mindenütt hemzsegő turistákhoz, s az idegenforgalom miatt magas árak a helyieket is sújtják. A védett történelmi épületek esetében bármilyen felújítás, változtatás nem csak drága de szabályokhoz, engedélyekhez kötött. És a víz! Évente egy-két alkalommal víz alatt áll a Szent Márk tér. Nem egy épület alsó téglasora, lépcsője, kapujának alsó arasznyi része állandóan víz alatt van: nedvesednek a falak. Ma hatvanezren lakják az óvárost. Az elmúlt évtizedekben több tízezer ember költözött el innen. Pedig a XV. században legalább százezren, egyes becslések szerint kétszázezren éltek itt, vagyis Európa legnépesebb települése lehetett. Hogy milyen nagy lélekszám volt ez a középkorban, azt az összevetés mutatja: a Mátyás király korabeli Budán nyolc-tízezren élhettek, London pedig ekkor hatvanezres lakossággal bírt.
A jólét alapja   Velence szigetein eredetileg szegény halászok és sólepárló munkások telepedtek le. A várost a gazdag bevándorlók tették naggyá. A közeli fontos ókori nagyváros, Aquileia népvándorlásnak kitett népességéből a nemesek, jómódú polgárok költöztek ide, érsekükkel együtt. Olyanok, akiknek volt pénzük gerendák százezreit, márványtömbök ezreit ideszállítani. Erre a vízhatlan alapzatra épületek aztán a város palotái, lakóházai, templomai, raktárai, műhelyei. Ki tudhatta volna akkor, hogy a tenger szintje pár száz év alatt két méterrel emelkedik majd? Bár a középkorban jóval kisebbek voltak az országok közötti életszínvonalbeli különbségek, mint ma, Velence lakóiról elmondható, hogy jobban éltek, mint másutt. Ráadásul miközben kontinensünk lakóinak 90 százaléka jobbágy volt – a Velencei Köztársaságban mindenki szabad polgárként élhetett. Arra, hogy erőszakos halállal haljon meg valaki, Velencében kisebb volt az esély, mint bárhol másutt Európában. A városállam ismerte (elsőként a görög-római ókor utáni világban) a szociális juttatásokat: nyugdíjat, rokkantsági segélyt. 
A város jólétének legfőbb alapja a tengeri, távolsági, közvetítő kereskedelem. Shakespeare velencei kalmára ugyan zsidó (valóban éltek a városban), de a legtöbb gazdag nagykereskedő katolikus olasz volt. Ám „a tengerek királynője” (hiszen évszázadokig így nevezték a települést) egyúttal iparvárosnak is számított: hajóépítés mellett selyem-, posztó-, üvegiparral. A XV. században pedig, habár a könyvnyomtatást nem itt találták fel, megjelent a nyomdászat is, s mindjárt az egyik legnagyobb teljesítményűvé vált. Olyan csúcságazat volt ez akkoriban, mint ma az elektronika. A város azért nevezte önmagát szűznek, mert kerek egy évezredig nem lépett földjére ellenséges katona. Egy Napóleon nevű kalandor lesz majd az, aki elveszi eme szépséges aggszűz ártatlanságát, hogy ne is lehessen többé független állam, kivéve 1848/1849 mámorát, amikor Velence épp a magyar honvédségtől remélt külső segítséget, mindhiába.
Leggyakrabban repülőgéppel vagy autóbusszal utazik az ember külföldre, netán autóval. Velencébe érdemes vonattal menni. A turista éjjel utazik oda-vissza, egy napot nyer szállásfoglalás nélkül. A két vasúti utaskísérő: egy fekete férfi és egy magyar lány. Mindkettő anyanyelvi szinten beszél németül és angolul. Megtudjuk, a magyar hölgynek ez az első munkanapja. Nyugaton járva érdekes tapasztalat: az autóbusz- és villamosvezetők, a bolti pénztárosok, de az orvosok is gyakran külföldiek, „migránsok”. Nálunk ezeken a pályákon munkaerőhiány van, s úgy tűnik, lesz is. 
(Eszembe jut egy gyermekkori emlék. Családommal nyaraltunk a román tengerparton, Mamaia városában. Odafelé repülővel, haza vonattal utaztunk. A jegyet persze előre megváltották szüleim. Aztán a vasútállomáson kiderült, nincs a vonaton olyan számú kocsi, ahová a jegy szól. Felszálltunk, persze. A román kalauz egy ítélet-végrehajtó szigorával tárgyalt velünk, nincs hely a vonaton. Apám elővette a pénztárcáját. Az utaskísérő megoldáson kezdte törni a fejét: kisgyermekes család csak nem utazhat állva!? A bankjegyet átvéve hamar kiderült, két fülkét is kaphatunk, egyet a fiúk, egyet a lányok. Mire a magyar határra értünk, kalauzunk magyarul is megtanult. De vissza Velencéhez!)
A hajózási múzeum nem tartozik a magyar turisták hagyományos célpontjai közé Velencében. Pedig megéri a pénzét! Láthatjuk, hogy az ágyúknak eleinte saját neve volt, s úgy díszítették csövüket, mintha nem is emberölésre gyártották volna. És egy hajómakett nem csak kézbeillő lehet, de akár 4-5 méteres is! A velencei Arzenál (a város saját tulajdonú hadihajógyára, ma is állami kézben) vészhelyzetben naponta egy hajó elkészítésére bizonyult alkalmasnak: ez a középkorban világrekordnak számított. 
Művészet és politika  Velencében, a szigetek szabta helyszűke miatt, minden kicsi. Az utcák, a terek, szállodák, a hotelszobák. Zsebkendőnyiek az udvarok, egyiket úgyszólván kitölti egy almafa. Másikban füge és mirtusz, harmadikban két pálmafa. (A pálmák nem őshonosak Itáliában. Úgy tűnik, minden ország eggyel melegebb éghajlatról hozza dísznövényeit. Vagy akár a termesztett növényeket is. Az alma, a körte és a szelídgesztenye Itáliából származik, de a dió, mandula, szőlő, cseresznye is mediterrán növény: ma messze északra is termesztik őket). Ami mégis tágas: a Szent Márk tér és a Dózse palota: a kereskedelem és a politikai reprezentáció tere. A dózse egykoron egyeduralkodónak számított, ám az évszázadok során vagy kétszáz törvény csökkentette hatáskörét. Így lassan afféle életfogytig választott köztársasági elnökké vált, valódi hatalom nélkül. Velencében – a középkoriban – nem lehetett visszautasítani egy tisztséget, ha valakit megválasztottak rá. A városállam hozott létre először külföldi nagykövetségeket (Mátyás korában Budán), azaz állandó diplomáciai kart. Itt született először törvény arról is, hogy politikusok, tisztviselők nem fogadhatnak el ajándékot.
A Dózse-palotában nem csak a pompás nagytermeket csodálhatjuk meg (az egyikben a világ legnagyobb méretű vászonra készült festményével). Található itt egy Tintoretto kiállítás is. Érdekes, Velence esetében a gazdasági, politikai-katonai virágkor nem esett egybe a kulturális tetőponttal. Az államvárosnak két virágkora is volt: a XIII. és a XV. században is hatalma csúcsán állt. A velencei kultúra viszont a XVI. és a XVIII. század között adta a legtöbbet a világnak. Ezt a időszakot a híres velencei aranykor festőtriásza - Tiziano, Paolo Veronese és Tintoretto - határozza meg. De nem csak festészetben, szobrászatban és építészetben is – nem egyszer át- vagy újjáépítve – fantasztikusat nyújtott a már megkopott hatalmú nagyváros. 
Habár művészettörténeti fejtegetésre sem terünk, sem szakértelmünk, Tintoretto a maga korának afféle művész fenegyereke lehetett, mint másutt Baudelaire, Munkácsy, Schumann vagy Esterházy. Témaválasztása ugyan a lehető leghagyományosabb: görög-római és zsidó-keresztény mitológia. Csak hát Szent György a képen belepillant az úrhölgy dekoltázsába, mielőtt ledöfné a sárkányt. A gyermekét szoptató anya szabad melléből méternyire spriccel az anyatej. Lucretia, akinek a megerőszakolására Sextus Tarquinius készül, realista és erotikus látványt nyújtva félig széttárja combjait, habár erre az erőszaktevő nem kényszerítette. Viszont még az arcokat és ruhákat oly zseniálisan megfestő Tintorettónál is a Madonna karjában tartott újszülött Jézus arca, mint egy tizenkét évesé, és a fej-test arány a felnőtteké, nem csecsemőké. Mintha évszázadokig nem vette volna észre a festészet: a gyermek nem kis felnőtt. És csak a festőművészet? Érdekesek egyébként a százszor visszatérő motívumok: Jézus a kereszten, levétele a keresztről, sokféle egyéni ábrázolásban. Ezek a művek a Ca’Rezzonico palotában láthatók, oly sok más alkotással együtt. Például Corradini mellszobra, a Fátyolos nő (fátyol márványból!) nem csak szép, de a technikai bravúr is a javából.
Villa és szemüveg   Velencében több a templom, mint a szelektív hulladékgyűjtő pont, és több a szobor, mint a nyilvános vécé. Akadt rá példa, hogy ültemben, egyetlen látószögből, megszámoltam, húsz szoborra láttam rá. Templomból nem csak sokat látni, de sokféleségük is szembetűnő: korstílus, alaprajz, mennyezet és mindenféle díszítés szerint. Vajon van-e ennyiféle bármely másik városban a világon? Nyilvános vécébe menni Velencében a legdrágább dolog (na és a bolgár-török határ bolgár oldalán – csak az nem olyan tiszta). Ráadásul sorba kell állni érte. Ez akkor sem öröm, ha épp keresztboltozatos ívek alatt várakozunk. Igaz, voltam akkora fülkében, ahol magzat megfoganhat, csecsemő megszülethet, annyi a hely. Minél újabb építésű egy középület, annál kisebbek a vécék, világszerte, noha a testmagasság növekvő, és soha annyi kövér ember nem volt, mint ma. 
Velencében nincsenek verebek. Viszont a galambok! Magabiztosabbak és szemtelenebbek, mint nálunk. Rémlik, a városi galamb akaratlan velencei találmány. Ám a galamboknak versenyezniük kell a sirályokkal. Ezekből kevesebb van, de nagyobbak és erősebbek. Egy részük felhagyott a halászattal, és városi madárként keres morzsákat, egyebet. A hegyvidéki városokban van olyan sok lépcső, mint Velencében, noha a város asztallap simaságú felszínen fekszik, húsz centivel a tenger szintje felett. A hidakhoz kell lépcsőzni. De megéri! A sok kis – és néha nem is olyan kicsi – híd nem csupán a közlekedés segítője, de szép, műalkotás is.
Velencében találták fel a villát, az ablaküveget. Amikor egész Európában csak két helyen gyártottak szemüveget, Velence volt az egyik. És amikor csak két helyen tudtak fehér szappant készíteni, Velencében igen. Velence szemrebbenés nélkül „a legkeresztényibb városnak” tartotta önmagát, miközben már az érett középkorban vallották polgárai: előbb vagyunk velenceiek, csak aztán katolikusok. Szent Márk földi maradványait valaha szabályszerűen ellopták, sertéshúsok és szalonnák közé rejtve csempészték ki az iszlám Egyiptomból. Amikor 1204-ben elfoglalták és kirabolták Konstantinápolyt, temérdek műkincset és több fontos ereklyét vittek magukkal. Érdekes, a szövetséges franciák inkább pénzre, ékszerre utaztak, a velenceiek műalkotásokra. Az ereklyekultusz csúcspontja a kora középkor, és a kora középkor vallásosságának központi eleme az ereklyekultusz. Egy kis tégely állítólag Jézus Krisztus vérét őrzi a Szent Márk-bazilikában. Csak hát, anno komoly ágazat volt az ereklyék hamisítása és kereskedelme. 
Ám bármennyire is sikeres volt valaha, Velence, a nagy történelmi versenyt elveszítette. Amikor megszületett az olasz nemzetállam, a főváros Róma, az üzleti-gazdasági központ Milánó, a legfőbb tengeri kikötő Genova lett. Az ipar is északnyugaton, a Torinó–Milánó–Genova háromszögben összpontosul. Velencének nem maradt más hátra, mint felkínálni szépséges testét a turistáknak.
Bármennyi időt tölt az ember Velencében, olyan érzése van, hogy még pár napot kellett volna. És persze, a tengerszoros túloldalán van egy másik Velence is: egy lüktető, posztmodern metropolisz, iparral és szolgáltatásokkal, forgalmas tengeri kikötővel és repülőtérrel, turisták nélkül. No de az kit érdekel?
Témák
Velence
2019.02.10 20:00
Frissítve: 2019.02.10 20:00