Lukács Sándor: a hűség kétoldalú

Lukács Sándor neve többször is felvetődött a Kossuth-díj kapcsán. Most megkapta a rangos kitüntetést. A negyvennégy éve a Vígszínházhoz kötődő művész úgy véli, ha valaki azt érzi, hogy becsülettel megtett mindent, tehát a képességeihez mérten a legtöbbet adta ehhez a díjhoz, akkor nincs szégyellnivalója.

- A barátai közül sokan tudják önről, hogy szenvedélyes Real Madrid szurkoló. Gondolom, azért a mostani Kossuth-díj nagyobb örömmel tölti el, mint kedvenc csapata győzelme, vagy netán kupadiadala?

- Szinte gyerekkorom óta drukkolok a külföldi csapatok közül a Realnak. Már akkortól, amikor Puskás Ferenc odakerült. Minden hétvégén, illetve a kupafordulók idején is izgatottan figyelem a csapat szereplését. Ha jól játszanak, nagyon boldog vagyok, és örülök, a Kossuth-díj pedig egy másik fajta öröm. Végül is negyvennégy éve vagyok itt a Vígszínházban.

- Úgy tudni, a Kossuth-díjnál már többször is felvetődött a neve.

- Én is úgy tudom, hogy már többször is felterjesztettek. De szerintem fölösleges a díjakon meditálni. Vannak, akik teljesen megérdemelten jutottak díjakhoz, de tudunk ellenpéldákról is. Talán Makláry Zoli bácsi, a Nemzeti Színház legendás színésze mondta: ha kapsz díjat, örülj, ha pedig nem, ne törődj vele. Kétségtelen, hogy a Kossuth-díj itthon a legrangosabb művészeti díjnak számít. Azt hiszem, ha valaki azt érzi, hogy becsülettel megtett mindent, tehát a képességeihez mérten a legtöbbet adta ehhez a díjhoz, akkor nincs szégyellnivalója.

- A Kossuth-díjnál is többször felvetődik esetleges politikai hátszél. Az Ön esetében azért sem beszélhetünk erről, mert bizonyára megvan a magánvéleménye, de nyilvánosan nem szokott politizálni, vagy párttribünökön feltűnni.

- Korántsem vagyok vélemény nélküli ember, de direkt módon nem foglalkozom ezzel. Nem azért, mert opportunista, visszahúzódó lennék, vagy billegnék. Szerencsére mindig is sokat játszottam, engem leköt a szakmám. Emellett írogatok is. Egyébként egy színésznek arra is van lehetősége, hogy a szerepein keresztül is felmutasson bizonyos véleményt, vagy mentalitást.

- Mondana példát?

- Hogyne, például A Mester és Margaritából Woland szerepe, maga a figura is eléggé rendszerkritikus. Gondoljunk csak Bulgakov kapcsolatára Sztálinnal, ami hasonlít Moliere és a Napkirály kapcsolatára és túlmutat azon, hogy egy művész miként viszonyuljon a mindenkori hatalomhoz.

- Rögtön a főiskola után a Vígszínházhoz került.

- 1972-ben a Vígszínház nagy klasszikus társulatához szerződtetett Várkonyi Zoltán. Óriási csapat volt itt akkoriban.

- Nagyon sok előadásban benne volt, de mégis melyekre emlékszik leginkább?

- Fontos momentum volt, hogy Székely János trilógiájának a részese lehettem. Játszhattam a Caligula helytartójában, a Vak Béla királyban és a Protestánsokban. Nagyon szerettem Ruszt József rendezésében az Orfeusz alá száll című darabban Val Xavier, illetve a Szinetár Miklós által rendezett Don Carlosban Posa márki szerepét. Szintén fontos előadás volt számomra az Őfelsége komédiása, amelyben XIV. Lajost alakíthattam és partnerem Darvas Iván volt. Nagy élményt jelentett Zsótér Sándor rendezésében Esterházy Péter Búcsúszimfónia című darabja, amelyben a szerző édesapját alakítottam. Szintén kiugró állomásnak tekintem Esterházy másik darabjából a Rubens és a nemeuklideszi asszonyokból készült előadást Szikora János rendezésében, ebben Rubenst játszottam. És amit már előbb említettem és talán a legutóbbi jelentős feladat A Mester és Margarita Wolandja Michal Docekal rendezésében.

- Amiket említ különböző korszakokhoz kötődnek, de sohase vágyott el a Vígből? Vagy a színházhoz is ugyanolyan hűséges, mint például a szurkolásban?

- A hűség kétoldalú dolog. Már Várkonyi bevezette és az utódai is így tettek, hogy az ország legprogresszívebb rendezőit hívták meg a Vígszínházba vendégrendezni. Tehát anélkül, hogy kitettem volna a lábamat a legnagyszerűbb rendezőkkel dolgozhattam együtt. Így nem egyféle ízlés uralta a munkánkat, hanem széles spektrum jellemezte azt.

- Azért akadtak színházi kiruccanásai?

- Egyszer Balikó Tamás hívott Pécsre Hampton Hollywoodi mesék című darabjában Ödön von Horváth szerepére. A Játékszínben játszottam néhány produkcióban, többek között Miller A bűnbeesés után című művében Quentint.

- Mostanában pedig a Rózsavölgyi Szalonban vendégeskedik.

- Igen, először a Távolsági szerelemben, most pedig Az előttem az élet című darabban Alföldi Róbert rendezésében.

- Egy ideig húzódott Eszenyi Enikő újbóli kinevezése a Víg élére. Ezt a társulat miként élte meg?

- Amióta én a Vígszínháznál vagyok, minden igazgatóváltás házon belül történt meg. Várkonyi Zoltánt, Horvai István követte, őt Marton László, majd jött Eszenyi Enikő. Mindannyian a direktorságuk előtt is itt dolgoztak. Jól ismerték a társulatot, az erőviszonyokat, a színház belső működését, a műszakot. Azt hiszem a kontinuitás jó dolog. Persze arra is van példa, hogy valamit teljesen felrobbantottak és teljesen új elképzelések alapján építették újra. De ilyet én nem éltem át. Enikő igyekszik progresszíven dolgozni, sok tehetséges fiatal van körülöttünk, ettől mi is fiatalodunk. Nekem kivételesen jó a kapcsolatom velük. Nagyon sok fiatal barátom lett közülük. Szeretnek, bizalmuk van hozzám.

- De ez az Ön nyitottságán is múlhat.

- Engem Horvai István, Iglódi István és Végvári Tamás is hívott tanítani a főiskolára.

- És miért nem tanít?

- Nem vagyok egy pedagógus alkat. Nem szeretek fegyelmezni, sarokba állítani, kukoricára térdepeltetni embereket, tehát hivatalos keretek között oktatni. Tudom, hogy erre szükség van. A napi időbeosztásom sem kedvez ennek. A srácoknak viszont megmondtam, ha kérdésük van, civilben bátran keressenek meg.

- Sokáig tiltakozott a sármos, jóképű színész besorolás miatt, még mindig zavarja, ha ezt emlegetik?

- Nem vagyok én ezek ellen. De ha megnézik a filmes és színházi szerepeimet, sok karcos, negatív figurát is játszottam. Ezek az igazán izgalmas feladatok.

- Az utóbbi időben kevesebbet filmezett. Ez nem bántja?

- Szerencsére korábban viszont részt vehettem jelentős filmekben, ilyen például Fábri Zoltán 141 perc a befejezetlen mondatból című filmje, Gyöngyössy Imre Szarvassá vált fiúk című alkotása, illetve Gyarmathy Líviával és Böszörményi Gézával forgatott Madárkák. Szász Péterrel is csináltunk több nagy mozit együtt. Ezeket szerettem és büszke vagyok rájuk. Most pedig András Ferencnek van egy filmterve, amit már be is adott a filmalaphoz és az elképzelések szerint ebben nekem is lenne feladatom. Konkrétumot még nem szeretnék elárulni, csupán annyit, hogy egy regényből készült filmforgatókönyvről van szó.

- Több verseskötetet is jegyez, mennyire fontos Önnek az írás?

- Az írás nem alárendelt, hanem mellérendelt viszonyban van a színészettel. Kétségtelen, hogy a színészetből élek, de fantasztikus tapasztalatot jelent a színészet az írásnak. Eddig valóban verseket írtam, de évek óta tervezek prózát, novellát, vagy regényt, netán groteszket. Ha az egyik nyáron jut rá időm, belekezdek. De most is nyolc előadásom van repertoáron. Egyelőre a közvetlen jövőt számomra ezeknek a játszása jelenti.

- Jelenleg Mike Bartlett Földrengés Londonban című darabját próbálja Eszenyi Enikő rendezésében. Mire számíthatnak a nézők az április elsejei bemutatón?

- A darab a klímaváltozásról szól, de nem didaktikusan, nem tudományoskodva, hanem egy érdekes történetbe beleágyazottan. Egy pokróc modorú klimatológus professzort alakítok és van három lányom, akiket Járó Zsuzsa, Szilágyi Csenge, és Bata Éva személyesít meg. Az általam játszott figura bevallottan egy rossz apa, de az élete vége felé újra közel kerül a legkisebb lányához.