Az Iszlám Állam toborzott harcosai

Fiatal lányok sorát sorozza be a szélsőséges iszlamista Iszlám Állam. Bár egy szerdai közlés szerint a dzsihadisták korábbi területük 22 százalékát vesztették el, maga a szélsőséges ideológia továbbra is népszerű egyes iszlám gyökerekkel rendelkező ifjak körében.

Franciaország hatmillió arab származású állampolgárral rendelkezik. Ez az ország lakosságának hozzávetőlegesen tíz százaléka. Nem a kisebbséghez sorolják őket, valamennyiüket teljesen egyenjogú állampolgároknak tartják. Zömükben a függetlenségi háborúk idején érkeztek francia földre, Észak-Afrikából, Algériából, Tunéziából, Marokkóból. Békét, nyugalmat, megélhetést kerestek, új életet. Nem könnyen és nem konfliktusok nélkül, de befogadták őket. Évtizedek teltek el, erőszakkal senki sem igyekezett asszimilálni őket. Az idő mégis megtette a magáét, nem egyformán, de beolvadtak. Megőrizték anyanyelvüket is, sokan vallási szokásaikat, a legtöbben mégis laikusok lettek, nem hitetlenek, de nem is föltétlenül szélsőségesen muzulmánok. Néhány éve azonban sok minden változni kezdett, amikor létrejött a terrorra épülő Iszlám Állam. Kinyújtotta a csápjait, elsősorban a kamaszok, csitrik körében toborzott, merényletekre buzdított. Nem csekély eredménnyel, ez alakította ki a borzalmas politikai krimit.

A Le Monde két teljes oldalán számolt be a rémtörténetről. Arról a rendőri nyomozásról, amelynek a szereplői kivétel nélkül lányok, tizennégy, tizenkilenc évesek. Előzetes letartóztatásba helyezték őket. Franciaország különböző részeiben éltek családjukkal, korábban nem ismerték egymást, a Facebook toborozta össze őket. Kivétel nélkül középosztálybeli környezetben éltek, többé, de inkább kevésbé vallásosban. Öt ifjú leányról van szó, az internet tette őket radikális hívőkké. A gép klaviatúrája mögött ülve három hónapon át „beszélgettek” az Iszlám Állam szélsőségeseivel, a csábító vadászokkal. Ketten közülük hamar Szíriába távoztak, hogy csatlakozzanak, hárman pedig otthon maradtak, azzal az ígérettel, hogy merényleteket hajtanak végre. A rendőrség a vizsgálat lezárásáig nem tárja föl a lányok pontos nevét.

Léa tizennégy éves. Párizs környékén járt középiskolába, többnyire jó tanulóként ismerték. Egyes ismerősei szerint törékeny jellemű, befolyásolható, könnyen fakad sírásra. Az iszlám vallás sokáig alig érintette meg. Édesapja algériai származású, nem hívő, édesanyja is eredetében algériai, nem hord fátylat. Léa viszont két éve „belebújt” a Koránba, és szülei véleményével szembeszegülve hosszú fátylat visel, az arcát teljesen befödi. Családba ezzel be is költözött a feszültség. Barátnőivel együtt két éve júniusban nyoma veszett. Amszterdami repülőgépre szállt, SMS-t küldött haza, amelyben tudatta, Isztambulba indult. Később tízórás autóbusz utazás után érkezett meg a török-szír határra, majd onnan az Iszlám Állam „felségterületére”. Megérkezésekor fölvette a kalifátus állampolgárságát. Távozása előtt odahaza a matracán búcsúlevelet hagyott hátra, amelyben az írta, „gondolhattok, amit csak akartok, de immár tíz órája távoztam Szíria szent földjére, ahol semmi sem akadályoz meg abban, hogy teljesen szabadon gyakorolhassam a hitemet. Papa megtiltotta, hogy fátylat viseljek, nem engedtétek meg, hogy abbahagyjam az iskolát”. A terrort üldöző francia nyomozók derítették föl később, hogy a Facebookon keresztül lépett kapcsolatba bizonyos Abu Szaaddal, az Iszlám Állam toborzójával, aki Franciaországban, Nimes-ben született. Rábukkantak arra is, hogy Léa még Franciaországban szoros kapcsolatot teremtett több más fiatal lánnyal, köztük a tizenöt éves Camille-jal, akinek egyik szülője sem, kivált katolikus édesanyja, nem követte a muzulmán vallást; a tizennégy éves Juliette-tel, aki Franciaország egészen távoli vidékén lakott. Mindkettőjüket Léa távozása után hallgatta ki a rendőrség. Beismerték, szándékukban állt „Allahért gyilkolni”.

A három csitri bevallotta azt is, hogy tervezett áldozataik főként zsidók lettek volna, de végszükségben készen álltak öngyilkos merényletre is. A nyomozók megkérdezték Camille-től, miről is ábrándozott? „Kamikazeként robbantottam volna, és ha Allah megsegít, utána eltűnök”. Arra a kérdésre, mit is jelent számára a kamikaze, azt felelte, bombával fölrobbanni akár úgy, hogy több kormánytagot is a levegőbe repít. Fatima részletesen is kifejtette, a legjobb cselekedet az Eiffel toronynál, zsidó lakónegyed közepében robbantani, vagy Lyonban, ott is zsidó negyedben. A fejében motoszkált az is, hazulról ellopja apja vadászfegyverét. Hozzátette még, „konokul szélsőségesnek vallom magam. Allahért ölni, vértanú sorsot vállalni, természetes tartozéka a vallásnak. Engem már csupán az iszlám vallás tart életben. Megvetem a kereszténységet, mert Jézust képzeli istennek. És főként, nem szeretnék a pokolba kerülni”. Arra az ugyancsak rendőri kérdésre, hogy honnan fakad ez az öngyilkos hajlam, azzal válaszolt „nem szándékom elátkozott lenni”.

A kihallgatáson megkérdezték arról is, látott-e az interneten lefejezést? Igennel válaszolt és arra is, hogy normálisnak tartja-e ezt, hiszen a kiszemelt áldozat „megérdemelte”. „Nem a lefejezés az álmom, de nem rettennék meg tőle – folytatta Camille. - Videón néztem egy amerikai újságíró megfojtását, kicsit rajzfilmre emlékeztetett”. És arra a faggatásra, végül is, mi életének a nagy célja, azt mondta, férjhez menni, gyerekeket szülni, utána meghalni, ez egy dzsihadista igaz vágya. Hozzátette, Törökországban hamarosan férjhez megy, várja a társa, anyuka lesz.

A Le Monde riportere kíváncsi volt arra is, hogyan ismerkednének jövendőbelijükkel? Ó, ez nagyon egyszerű. Egy a Facebookon található fotót mutat, bizonyos Abuét. Kiről is van szó pontosan? Nem fontos. Olyan közömbösnek tűnik, akár egy cipőmárka. Káromkodás a válasz, majd így folytatja: „vértanúként esett el. Csuda szép volt. Olyan gyönyörű, mint Allah. Ha láttad volna… és az ajkon mennyei mosoly”. A párizsi újság szerint, egyes harcra kész ifjú arab lányok szemében ez az élet értelme.

A francia belügyminisztérium kimutatta, hogy hozzávetőlegesen 867 olyan fiatal lányt tartanak számon, akinek a radikalizálódás a vágya. Az 2013-tól 2015-ig készített statisztikák szerint a Szíriába távozott arab származású fiatal lányok százalékos aránya 12 százalékról 35-re növekedett, miközben a fiúké csupán a 23 százalékot érte el. A tinédzser lányok vannak többségben, akik nyersen faképnél hagyták családjukat, félbeszakították iskolai tanulmányaikat. Arról álmodoznak, hogy önálló családi otthont teremtenek. A tudósítás jellegzetes párbeszédet is közölt, hogyan is történik ez? A már idézett Camille vallomásában így hangzott.

„A férfi az interneten megkérdezi, akarok-e a hitvese lenni, ennyi az egész. Majd hozzáfűzi a srác, eszedbe se jusson franciaországi mecsetben érdeklődni, mert ott rossz iszlámot tanítanak. Ne aggódj kis húgom, ez az igazság. Én a leány pedig, ha számon tartanám, már hány ilyen kézfogóban volt is részem… Ha pontosan emlékeznék rá, sok férjem lenne már, akár ötven is”. Az érintett úr a bizonyos Abu Szaad, aki mindhárom leánynak volt a toborzója, valamennyiüket az interneten érte el, mindhármukat hitveséül kérte, amiben a többnejűség rendszerében nincs is semmi különös. Siettette őket, jöjjetek már holnap, késő lehet, lezárhatják a határokat. Mégsem lett frigy egyikükkel sem, a három hölgy éppen a francia rendőrség „vendége”. A korábban Szíriába távozott Vanessa meggondolta magát, faképnél hagyta a férjét, tavaly nyáron visszatért Franciaországba. A börtönben öngyilkossággal próbálkozott, végül kegyelmet kapott, idén januárban jogi felügyelet alatt kiszabadult. A most 17 éves Camille ugyancsak januárban érkezett vissza, de őt is elkapták, rács mögött várja az ítéletet.

A Le Monde tanúsága szerint, nem olyan könnyű az Iszlám Államnak behódolt derék arab leányok sorsa. De az utánuk szimatoló francia hatóságoké sem.