Önbizalom és folytonos kételkedés

Publikálás dátuma
2016.03.30. 07:46
Madarász Iván kompromisszumok nélkül akarta kialakítani saját zenei nyelvét FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD
Madarász Ivánról a szakma régóta tudja, hogy a kortárs magyar zeneszerzés kiemelkedő személyisége. Az intenzív alkotómunka mellett a szerzői jogvédelemmel foglalkozó Artisjus elnöke, illetve harminchat éve tanít – ma már professzorként – a Zeneakadémián. A közelmúltban, nemzeti ünnepünkön, Kossuth-díjjal ismerték el sokoldalú munkásságát. Készülő legújabb darabjában a szimfonikus zene és egy rockzenekar hangzásának ötvözésére törekszik.

A 67 esztendős Madarász Ivánt a Kossuth-díj nem készteti számvetésre, nem szeretne korszakokat lezárni és nyitni. Rendkívül termékeny alkotóként inkább mindig a soron következő feladatra összpontosít. Azt viszont reméli, hogy a díj hatására a kortárs magyar zene iránti érdeklődés valamivel intenzívebben fog megjelenni a társadalomban, a kulturális közéletben. Madarász szerint „a 18. században még természetes volt, hogy a kortárszene találkozott a közízléssel.” Egy könnyed, szórakoztató táncdallam ugyanazokból a motívumokból táplálkozhatott, mint egy komoly egyházzenei alkotás. „1800 után ez egyre inkább kettévált, s ez a jelenség folyamatosan erősödik” – mondja. A magyar zenei életre pedig szerinte különösen jellemző, hogy – akár hangversenyeken, akár az oktatásban – még ma is az 1700 és 1900 közötti német zene dominál. Bécshez, Varsóhoz vagy Prágához viszonyítva nincs eléggé jelen az angol vagy akár a mediterrán zene – ahogyan a kortárs magyar muzsika sem. „Pedig nem szerénytelenségből mondom, hogy a magyar zeneszerzés összteljesítménye, a magyar zenei nyelv – mint kollektív alkotás – a világ élvonalába tartozik.” Ahogyan a lengyel Chopin és Lutoslawski – egyébként gyökeresen eltérő stílusú – muzsikájáról egy nem lengyel hallgató rögtön megérzi, hogy ugyanazt az anyanyelvet beszélték, ez a magyar szerzőkre is igaz: létrehoztak valamit, ami viszonylag könnyen azonosítható és magasra értékelhető.

Hogyan lehet mégis kitörni a kortárszene elszigeteltségéből? Napjaink zeneszerzőinek egy része – és Madarász Iván saját magát is ide sorolja – erre úgy válaszolt, hogy „polyglott”, azaz soknyelvű alkotó lett, aki egy-egy mű megírásakor mérlegeli, hogy milyen lesz a befogadó közeg, a miliő, a „társadalmi megrendelés”. Az előadók személyisége, zenei közelítésmódja is meghatározó: ha személyes felkérésre komponál, azt „mérték utáni szabóságnak” nevezi. Ugyanakkor a külső felkérést mindenkor össze kell tudni hangolni a belső meggyőződéssel. Ehhez kell hit és önbizalom, de folytonos kételkedés is – minden nagy alkotó sokat gyötrődött. „Arra törekedtem, hogy rossz kompromisszumok nélkül alakítsam ki a saját zenei nyelvemet” – mondja Madarász, akinek életművében az operától és musicaltől a szimfonikus és kamarazenén át a kísérletező elektroakusztikus kompozíciókig igen sokféle stílus és műfaj megtalálható.

Nagy külföldi fesztiválokon inkább a modern hangzású, ezért óhatatlanul szűkebb kör számára vonzó darabjaival aratott sikereket. Ilyen például a Hímzett hangok című kamarazenei mű, amelyet néhány éve meghívtak Yokohamába, az ISCM (vagyis a Kortárszene Nemzetközi Társasága) reprezentatív fesztiváljára. Operái – a Lót, A nő meg az ördög és az Utolsó keringő – viszont sokkal több emberhez jutottak el, mert meggyőződése, hogy „az operának nemcsak közönsége, hanem közössége is van”, ezért az alkotó sem vonulhat elefántcsonttoronyba. Ebben a szellemben komponálta Nyitány egy képzeletbeli operához című darabját is, amelynek idén január 1-én, a Magyar Állami Operaház újévi ünnepi hangversenyén volt az ősbemutatója. Most pedig egy olyan zenekari darabon dolgozik, amelynek még nincs címe és a premierje sincs kitűzve, de az már biztos, hogy alapeleme lesz a szimfonikus és a rockzenei hangzás saját ötvözése. Ez is jelzi, hogy Madarász nem tartja szerencsésnek a komolyzene és könnyűzene kifejezést – inkább Németh Lászlóval ért egyet, aki 1962-ben, Aczél György ösztönzésére írt, majd 26 évig publikálatlanul maradt kultúrpolitikai tanulmányában „nemes és nem nemes” zenéről írt.

Madarász Iván zeneszerzői munkája mellett harminchat éve oktat zeneelméletet és analízist a Zeneakadémián – egyetemi tanári kinevezését 2002-ben kapta meg. Azt mondja, a tanítás során mindennapi társai a régi mesterek, akiktől egyszerre tanul fegyelmet és játékosságot. Negyedszázada vesz részt szakmai érdekvédelmi szervezetek – a Magyar Zeneszerzők Egyesülete, illetve az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület – munkájában, s idén januárban választották meg újabb két évre az Artisjus elnökének. Az egyesület több mint 13 ezer jogosult érdekeit képviseli. Az elmúlt időszakban a törvényi háttér ugyan többször is változott, de az nem, hogy a jogdíjbevételeket, a nemzetközi szabályoknak megfelelően, teljesen transzparensen osztják fel. Madarász Iván szeretné, ha Magyarországon is megvalósulnának olyan törvényi feltételek, amelyek elősegítik a magyar zene nemzetközi promócióját, intenzívebb megjelenését – e tekintetben Nyugat-Európához képest régóta jelentős lemaradásban vagyunk.

Állóhelyeket vezetne be a a Ryanair

Hamarosan megváltozhatnak a repülőgépek turistaosztályán a székek, több koncepció is született már három helyett kettő és fél székes sorra, illetve biztonságos álló helyzetet biztosító székre is - írta Flightglobal szaklap.

A walesi székhelyű Rebel Aero egy olyan konfigurációt fejlesztett ki, amely nem csak ülő, de álló pozíciót is lehetővé tesz becsatolt helyzetben. A koncepció lényege, hogy az ülőlap - akár csak a légiutas-kísérők székein - felhajtható, és az utasok nem egy keresztirányú, hanem egy a hátukat is rögzítő, úgynevezett hárompontos biztonsági övvel csatolhatják be magukat.

A cég vezetője a szaklapnak azt mondta, ezt az övfajtát az Asiana Airlines 2013 júliusi, San Franciscó-i balesete után kezdték alkalmazni, mivel abban a balesetben sokan a spirális mozgás miatt sérültek meg, a keresztirányú öv ez ellen nem véd, emellett szerintük így annak is kisebb az esélye, hogy az utas lefejeli, vagy nekiütközik az előtte ülő székének. A cég várakozásai szerint hónapokon belül megkaphatják székükre a tanúsítványokat és egy éven belül már kereskedelmi járaton is bevezethetik.

Az Asiana Airlines 214-es járata 2013 júliusában a megközelítés utolsó fázisában alacsonyabban szállt, mint kellett volna, ezért a földet érés előtt a Boeing 777-es farka a futópálya végén lévő kőfalba csapódott, a gép átperdült, kigyulladt és a futópálya mellett állt meg. A gépen 307-en utaztak, a balesetben hárman haltak meg.

Korábban Michael O'Leary, az ír Ryanair diszkont légitársaság vezérigazgatója nyilatkozott arról, hogy gépein állóhelyeket vezetnének be, hogy minél több utast a fedélzetre tudjanak vinni.

A német SII a széksort variálná meg, amely keskenytörzsű gépeknél általában három, szélestörzsűeknél elhelyezéstől függően három, vagy négy egymás mellett lévő, egybeépített széksorból áll. A cég a szélestörzsű gépek hátsó soraiba fejlesztett ki egy két és fél székből álló konfigurációt, amelyet vagy kisgyerekkel utazóknak, vagy túlsúlyos utasoknak ajánlanak. Ez az elképzelés azonban egyelőre koncepció szintjén létezik a Flightglobalnak nyilatkozó cégvezetők szerint.

Légzsákot kapnának a business- és az első osztályon utazók
A stuttgarti Recaro cég olyan prémium repülőgépülés tervét szabadalmaztatta, amely légzsákkal nyújtana védelmet egy ütközés esetén. A légzsák a business- vagy az első osztályon utazó utas előtt lévő ülés háttámlájából nyílna ki. Ezzel minimálisra csökkentené a sérülés esélyét olyan esetekben, amikor a repülőgép a becsapódáskor nem semmisül meg teljesen.
A szabadalmi leírásban az is szerepel, hogy a légzsák két részből állna: egy kisebb vastagságú fejrészből és vastagabb vállrészből.
A terv könnyen valóssággá válhat, hiszen a Recaro már eddig is tervezett üléseket az Air France-nak, az ausztrál Qantasnak és az amerikai JetBlue-nak. A német vállalat emellett olyan autógyáraknak dolgozik, mint az Aston Martin, a Ferrari és a Lamborghini, de a Manchester United és a Real Madrid kispadján is ők tervezték a székeket – írja a Daily Mail.
origo

Szerző

Pakisztán: bosszút állnak a merényletért

Kiterjedt razziákat folytatott a pakisztáni rendőrség azt követően, hogy húsvét hétfőn az iszlám szélsőséges tálibok merényletet hajtottak végre a nagyvárosban, Lahorban egy parkban. 

Pandzsáb államminisztere, Rana Szanaullah kedden azt közölte, hogy összességében legalább ötezer embert hallgattak ki. A legtöbbjüket szabadon engedték, de 216 személy őrizetben maradt – tette hozzá. A razziákban a terrorellenes szolgálat, valamint a paramilitáris egységek is részt vettek. Katonai körök szerint „betiltott szervezetek tagjai” ellen léptek fel.

Egyelőre nem világos, pontosan hányan játszottak szerepet a terrorakcióban. A hadsereg szóvivője, Aszim Bajva „gyanús terroristák és segítőik” letartóztatásáról tett említést. Emellett jelentős mennyiségű lőszert is előállítottak. Razziákat tartottak nemcsak Lahorban, hanem más nagyvárosokban, így Multanbam és Fajszalábádban is.

A terrorakcióért a tálibokhoz köthető Dzsamaat ul-Ahrar (JA) nevű szervezet vállalta a felelősséget. Azt is közölte, hogy a keresztények mellett a kormányerőket támadták, akik „az utóbbi 15 hónapban fokozták támadásaikat a tálibok ellen”. Az elkövető Pandzsáb tartomány déli részéről származik. Médiaértesülések szerint egy vallási iskolában tanított, s a JA toborozta tagjai közé. Ez az ország egyik legnagyobb és legveszélyesebb szélsőséges csoportja, egy sor merényletet hajtott már végre. 2014 szeptemberében a pakisztáni tálibok fedőszervéből, a Tehrik-e Talibanból (TTP) vált ki. Időközben ismét szoros kapcsolat alakult ki a két szervezet között.

Navaz Sarif pakisztáni kormányfő beszédében kifejtette, bár sikereket értek el a terrorizmus elleni harcban, ez a küzdelem még nem ért véget. „Biztosítok mindenkit arról, megbosszulunk minden csepp vért, amit a terroristák oltottak ki”.

Szerző