Egy életet le kell rakni a színpadra

Malek Andrea szerint komoly kihívás mászkálni országok között, több nyelven beszélni, több nyelven gondolkodni. Ez igencsak termékeny. Ahogy az is, hogy több műfajban otthonos. A Vadon Nő című estjében például, ami tizedikétől a Centrál Színház repertoárjára kerül, nem csak énekel, hanem verseket is mond.

- Önálló estet gyakran akkor csinálnak a színészek, ha nincs elég más feladatuk…

- Ez az est nyilván annak az eredménye, hogy egy csomó mindent nem tudok elmondani azokon a csatornákon, amelyeken egyébként lehetőségem van megnyilvánulni.

- Ez azt jelenti, hogy musicalekben sok mindenről nem lehet beszélni?

- Igen, ezt is jelenti. Erre a fajta őszinteségre kevés a lehetőség. Eléggé unikumnak számít, hogy egy nő fogja magát, és olyan őszinte verseket ír, mint amilyeneket Kiss Judit Ágnes. Mindig fején találja a szöget. Nem köntörfalaz, pontosan megfogalmazza, amit akar. Az általános, évezredes női problémákról, örömökről ír. Arról például, hogy milyenek önök, pasik. Olyan nyelvi lelemények birtokosa, ami nagyon ritka. Igen szellemesen fogalmaz, és nagyon pontosan tud célozni. Képes például arról beszélni, milyen az, ha valakinek, aki amúgy már házas és gyerekei vannak, annak szeretője van, és ezt titkolni kell. De szó van amiatt meg nem valósult álmokról is, mert az illető eltért attól az úttól, amit elgondolt magának. Szíven ütnek a mondatai. Az is, amikor arról ír, milyen, amikor a halállal kell szembenézni, hogy na, ennyi volt a bőröndben, és most nincs apelláta. Ezt is olyan szépen fogalmazza meg, ahogy azt is, hogy az ember mennyire járja a szülei útját, mikor válik el a két út egymástól. Amikor az ember rájön, hogy generációkra visszamenő mintákat követ, azzal ki lehet békülni, de kicsit el is lehet tőle térni, vagy szakítani is lehet vele

- Sokan még mindig musical színésznőnek gondolják.

- Pedig a Fekete Péter című operett mellett, a Madách Színházban, most csak a Macskák című musicalben játszom. De abban Grizabellát alakítani a Memory című dallal, az egy külön státusz. Az nem a hagyományos értelemben vett musical színészet. Abban a dalban egy életet le kell rakni a színpadra. Erre a musicalekben általában nincs szükség, inkább tárgyi tudás kell hozzájuk. Az a kérdés, hogy végig tudom-e táncolni, ordítani az estét?

- Vagyis a musical előadásokban nem kell kiraknia a lelkét?

- Nem.

- Inkább bizonyos profizmusra van szükség?

- Igen.

- Kicsit ebből van elege?

- Nem haragszom én erre, csak nem találom magam benne. Nem tudom bennük kifejezni a gondolataimat, amik kikívánkoznak belőlem. Lelki kényszer, hogy mást is csináljak, és úgy gondolom, másnak is jót teszek vele, ha megszólalnak Kiss Judit Ágnes mondatai. Ahányszor játszottuk ezt az estet, mindig többen odajöttek utána, hogy hú, ők ezt nagyon köszönik.

- A Centrál Színházban most repertoárra kerül a Vadon Nő?

- Igen, az a terv, hogy ott játsszuk, mert eddig nem volt sehol repertoáron. Egyébként a Kiss Judit Ágnes és a Fűri Anna szerzőpárost a Madách musical pályázaton ismertem meg. Oda ők is hozták a művüket, egy erotikus, felnőtteknek szóló Pinokkió verziót. Azt hiszem, előadták oratorikusan, de nem került a Madách műsorára, mert nem a színház profiljába tartozik. Eléggé alternatív irányzat. Rögtön elkértem viszont tőlük egy dalt, annyira megtetszett. A második művük pedig lényegében musical paródia volt. Fűri Anna komolyzenész, aki jazztanszakot is végzett és énekel is. Elég komplexen tud hozzáállni a zenéhez. Ráadásul ő kísér minket az előadáson. Nagyon jó vele. Az összeállítás kettőjük műveiből kiadja egy ember életútját. A második dal például arról szól, hogy milyen legyen a férfi, akire vágyom. Igen viccesen van megírva, hogy gazdag, okos meg szép legyen, de azért ne akarjon elnyomni, és hozzon virágot meg lehessen vele romantikusan sétálni, és sose csaljon meg.

- Erre szokták mondani azt, hogy és akkor majd bilibe ér a keze…

- Így van, és akkor felébredek.

- Mondta, hogy a dalok kiadnak egy életutat. Az ön életútja mit ad ki idáig?

- Én jól érzem most magam, eléggé kiegyensúlyozottan tekintek vissza arra, amit csináltam. Kezdem magam már megismerni, hogy milyen vagyok. Szeretek és tudok is tanulni és hasznát látom annak, hogy sok műfajjal vagyok képes foglalkozni.

- Játszott prózát, régóta énekel jazzt, a Fekete Péterben pedig erőteljesen debütált operettben is.

- Nem érzem, hogy elkönyveltek musical színésznek. Már eleve nem szokott átjárás lenni egy olyan teleregény, mint a Szomszédok és a musical színészet között. Márpedig a legtöbbet mostanában a Szomszédokat vetítik mindabból, amit csináltam.

- Lehetett volna másik útja is, ha például a Nemzetiben marad, és tovább játszik hasonló darabokban, mint Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című műve, amiben a prózai műfajban is bizonyított.

- Akkor még nem tudtam olyan jól prózát játszani. Szerintem már tudok, illetve hagynám, hogy foglalkozzanak velem.

- Elképzelhető, hogy újra betör prózai „frontokra” is?

- A Fekete Péter próza is, összesen két dalt éneklek benne.

- De ennek alapján nem fogják, mondjuk a Katona József Színházba hívni.

- Nem hiszem, hogy én a Katonába kellek.

- Hol szeretne prózát játszani?

- Bárhol. Egyébként a Vadon Nőben is mondok zene nélkül verseket. Nagyon jól szórakoznak rajta. Szerintem majd úgyis kapok valakitől egy nagy tragikus szerepet. Majd eszébe jutok valakinek. Vagy jön egy nagyon tragikus filmszerep. Erre vágyom nagyon.

- Nem gátja a pályájának, hogy Bécsben él, ingáznia kell, nincs kéznél?

- Hát nézze, így alakult az életem. Azt hiszem, hogy soha nem voltam képes a pályámért feladni igazából semmit. Nekem így az egész tetszik, ahogy van, a két nagyfiúval és a mindjárt hatéves kis csajjal, a férjemmel, aki szintén zenész és szaladgál ő is jobbra, balra. Amíg ez így működik, addig rendben vannak a dolgok.

- A férje Bécshez kötődik?

- Bécshez, mert magyarul nem tanul meg a lelkem. És gazdaságosabb is, ha Bécsben vezényel, mintha nálunk. Én már úgyis itthon keresek és Bécsben költöm el, ez nem túl előnyös. Egyébként komoly kihívás mászkálni országok között, több nyelven beszélni, több nyelven gondolkodni. Ez igencsak termékeny. Nem érzem azt, hogy nem az utamat járom.

- Bécsben is elindult az ön számára valami, aztán abbamaradt. Az ottani karrierről már lemondott?

- Ha engem a karrierem annyira érdekelt volna valaha is, akkor nem szülök gyerekeket. Pláne nem hagyom a pályát egy percig sem abba. El nem szakadok a színháztól. De például Meryl Streepnek is van három gyereke, annak ellenére, hogy a világ élvonalába tartozik. És még az életében rosszat nem csinált.

- Tehát akkor azt gondolja, hogy hosszútávon jön majd például Stuart Mária szerepe, aztán mondjuk a Macskajátékban Orbán Béláné?

- A Stuart Máriára nem hiszem, hogy avatott lennék. Na de látja Örkényt, Orbán Bélánét nagyon játszanék.

- A tragikomédia, a groteszk közel áll önhöz?

- Az aztán egyre közelebb. Mérhetetlenül vonz. Nagy örömet okoz ilyesmit csinálni, a Vadon Nő is abszolút egy ilyen vonal.