A magyar győzelemmel végződött csata súlyos veszteségeket okozott a magyaroknak is, csaknem nyolcszáz volt az elesettek száma, Klapka hadteste négy löveget vesztett.
A csatát vesztett császáriaknak jóval kevesebb (körülbelül négyszáz) halottjuk volt. (Egyébként a falu lakossága a határ déli részére, a Szent Pál-hegyre húzódott vissza a harcok elől.) Az elesett katonákat a helyszínen, a falu alatti homokbuckákon, a Tápió két partján és a Sági úti szőlőkben temették el, zömmel egyenként, külön sírokban. A párviadalban elesett báró Riedeselt néhány nap után Bitskey Viktor temettette el több katona holttestével együtt, nemzetiségi különbözet nélkül, és felettük vaskeresztet emelt.
A homokbuckákon eltemetett és sírjaikat egyenként kis fakeresztekkel jelölt sírokból a honvédeket 1882-ben Fehér István községi bíró és felesége, Csikós Terézia közös sírba tették és föléjük kőkeresztet (későbbi elnevezéssel fehér keresztet) állítottak. A misét a szintén '48-as honvéd-pap, az Úriban szolgáló Schmidt plébános celebrálta, aki részt vett a tápióbicskei csatában is. ( Forrás: Sulinet.hu)
