Balga fényűzés

Egyetlen Nobel-díjas írónk halálával csaknem egy időben jelent meg a tudósítás, miszerint a Fekete György által vezetett Magyar Művészeti Akadémia befolyása alá került Nemzeti Kulturális Alap idén az eddigi 700-800 milliós évi szubvenció helyett mindössze 350 millió forintot juttat a print és online művészeti és ismeretterjesztő folyóiratok támogatására, számos lapot sodorva ezzel a megszűnés felé.

A lépés persze nem volt előzmények nélküli. Az NKA struktúráját célzatosan alakították át, amikor tavaly megszüntették a Folyóirat-kiadási Kollégiumot, valamint a hároméves folyóirat-támogatási szerződések gyakorlatát. Hogy a szakma tiltakozását ellehetetlenítsék, az új szabályok értelmében a kollégiumok tagjainak csupán egyharmadát delegálják a szakmai szervezetek, egyharmadát a minisztérium, illetve az MMA.

„Minek a lélek balga fényűzése?” – kérdezhetnénk Tóth Árpáddal. Szükség van-e többek között ennyi szépirodalmi folyóiratra egy olyan országban, ahol a társadalmi ellátórendszerek iszonyatos állapotban vannak, ráadásul a miniszterelnök hobbija sem a költészet művelése? S ezzel a lényeghez értünk: mert nem lehet forráshiányra hivatkozni a folyóiratok kivéreztetése kapcsán, amikor a kormányfő szülőfalujában fűtött edzőpálya létesül és országszerte értelmetlen stadionépítésekre folynak el horribilis összegek. Semmivel sem igazolható az a prioritás, amelyet jelenleg a nemzetközi összehasonlításban is alacsony színvonalú magyar futball élvez a költségvetési pénzek elosztásakor. Harrach Péter tett erre ugyan egy tétova kísérletet, amikor a stadionokat is egészségügyi intézménynek nyilvánította. Ez a bornírt kijelentés persze szót sem érdemel. A valóságban színtiszta voluntarizmust tükröz Orbán Viktor kedvenc sportágának mértéktelen dotálása éppúgy, mint az a tény, hogy a folyóiratok támogatásának radikális csökkentését nem előzte meg semmilyen szakmai vita.

Mint arra többen rámutatnak, alighanem többről van itt szó, mint a művészet és az ismeretterjesztés méltánytalan elhanyagolásáról. A forráskivonás következtében nagyarányú szelekció következhet be az érintett lapok piacán, s a szakmai kollégiumok összetételét látva nem feltétlenül szakmai elvek alapján. Már a Magyar Művészeti Akadémia nevesítése az Alaptörvényben azt vetítette előre, hogy a kultúrpolitikában meghatározó szerephez fognak jutni a szekértáborok mentén gondolkozók. A konkrét esetben ez akár azt is jelentheti, hogy a kabinethez lojális folyóiratok megmaradhatnak, a többi megszűnésre ítéltetik.

Holott közvetlenül a 2010-es kormányváltás előtt még az irodalmi életben a konzervatív oldalon is a konszenzuskeresés hívei voltak többségben. E sorok írója két egymást követő évben is díjat vehetett át egy nemzetközi költőversenyen, amelynek kísérő programjain a legkülönbözőbb pártállású alkotók vettek részt. Aki csak ott volt, annak az az érzése támadt, hogy legalább a szépirodalom területén létrejött a hőn áhított nemzeti egység.

A három T betű aczéli koncepcióját senki sem kívánja vissza. Ha a hatalom a kirekesztésnek még a látszatát is kerülni akarja, újragondolja a folyóiratok támogatásának rendszerét.

Vicces ember az államtitkár!

Vicces ember az a Völner Pál. Az Igazságügyi Minisztérium államtitkára élcelődött az egyik kereskedelmi televízió híradójában, látva, hogy az MSZP-s politikusok tanulva a korábbiakból, „virrasztást” tartanak a választási hivatal kapujában, azt mondta: a szocializmusban banánért álltak sorba a szocialisták, most népszavazásért.

Völner Pálnak igaza van. Ciki dolog, ha a zöldséges gyakorol kegyet a vevővel, mint tehették ezt abban az előző rendszerben, talán a Völner szülőknek is sorba kellett állniuk azért a nyomorult banánért. Hiába volt pénz a zsebükben, ha nem volt banán a boltban. Én is emlékszem, anno az édesapám panaszkodott, a TÜZÉP telepen órákig állt sort a télire szánt szenünkért, meg a fáért. De a fa volt kevés, nem az erre szánt pénzünk. Voltak osztálytársaim, akiknek már akkoriban volt nyugati farmerja, meg márkás sportcipője, nekem csak Trapperem, meg bakancsom, de nem kellett sorba állnunk meleg ruháért, adományokért.

Völner Pál is tudja, hogy amikor rezsicsökkentő Németh Szilárd csepeli kisúttörőként még a Sej a mi lobogónkat című dalt harsogta, felesleges lett volna rezsicsökkentésen törnie a buksiját, mert a villany és gázszámlát a csepeli melósok is ki tudták fizetni.

Völner Pál biztosan tudja, ma minden karácsonykor sok százaknak kell sorba állniuk egy tál meleg ételért. Sok ezer család kénytelen sorban állni, ha ruhát osztanak valamelyik segélyszervezetnél, s ugyanezt teszik a gyerekeik iskolaszünetben a napi egyszeri meleg ételért.

Mert van a boltban banán, ruhát is kapni, csak pénzük nincs megvenni. Hogy a szociknak sorba kell állniuk már a népszavazásért is? Ez csak hab a vicces Völner Pál kakaóján.

Szerző

A brancs

Miután az Alkotmánybíróság "helyre tette" a jegybank elnökét, Orbán Viktor jobbkeze máris korszakalkotó javaslattal állt elő. Matolcsy György kész rá, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványait - amelyek közvagyont kezelnek - ellenőrizhesse az Állami Számvevőszék. Ez valóban nagyvonalú ajánlat, egyúttal világosan megmutatja, milyen is az a rendszer, amelyben élünk (és amelyet a magyar nép, a 'zemberek' boldogulására teremtett a hatalom, élén a nagyon kedves vezetővel).

Adva van egy független jegybankelnök, aki olyannyira független, hogy jelenlegi pozíciójába egyenesen a kormányból katapultált. A másik szereplő pedig az Állami Számvevőszék, amelynek elnöke véletlenül éppen a Fidesz országgyűlési képviselője volt, mielőtt e másik független szervezet élére küldték. Ha valamilyen tévedés folytán Matolcsy jobbkéz egy valóban semleges és tekintélyes bírálót (ellenőrt) keresett volna, bizony nagyon meg kellett volna erőltetnie magát.

Az immár nem létező köztársaság pártok felett álló elnöke - véletlenül - ugyancsak a Fidesz vezető garnitúrájából került ki. Amikor ez a minden gyanú felett álló férfiú az Alkotmánybírósághoz fordul, tisztában van vele, hogy ott is egykori párttársai vannak többségben. 2010 óta oda csak a hatalom - és különösen a kedves vezető - számára megbízható káderek kerülhettek be. (Bizonyára nem is voltak nagyon nyugodtak, amikor kénytelenek voltak elmeszelni a jegybanktörvény módosítását.) Aztán ha nyomoztatni akarnak, akkor ott az ügyészség, élén a szintén egykori fideszes képviselő-jelölt. De még az Országos Bírósági Hivatal vezetője is a Fidesz kitűnő EP-képviselőjének neje.

Működik a brancs. A rendszer kiépült. Nincs foghíj. A fontos helyeket uralják a hatalom kiválasztottjai (már nagyjából a kevésbé fontosakat is). Még a köznevelési kerekasztal összetételénél is az a fő szempont, hogy többségben legyenek azok, akik feltétel nélkül támogatják a kormány politikáját. Hit és bizalom lengi be a lényeges területeket, hiszen a kedves vezető biztos lehet benne, hogy az történik, amit ő akar.

Úgyhogy a számvevőszék nyugodtan ellenőrizheti a jegybanki alapítványokat. Az ügy köztük marad. A brancsban.