Kerengők – Ősbemutató az Átriumban

Publikálás dátuma
2016.04.07 18:05

Fotó: /
A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutatják be az Átrium Film-Színházban - Szabó Borbála: Kerengők című két felvonásos darabját. A kortárs színmű Vörösmarty Mihály 1830-ban írt drámai költeménye - Csongor és Tünde - nyomán született. A modern átirat is arra az örök kérdésre keresi a választ, hogy milyen utat kell bejárnia egy férfinak, illetve nőnek, hogy rátaláljon az élet értelmére/a szerelemre. A 21. századi tündérmese címszereplői: Feczesin Kristóf és Prohászka Fanni, Mirígy megformálója Börcsök Enikő. 

Az április 15-i ősbemutatóról az Átrium igazgatójával - Magács László rendezővel beszélgettünk. 

Fotók: Hajmási Péter

Fotók: Hajmási Péter

- Irigyelésre méltóan hosszú próbafolyamat van mögöttetek. A tavaly év végén elindított NézőKépző - a középiskolások művészeti képzését segítő programsorozat - részeként ugyanis, a Kerengőkből már decemberben készült egy beavató színházi előadás, amelyet többször láthattak már gimnazista osztályok. Hogy épült fel ez a majdhogynem fél éves próbaidőszak?   

- Valóban, egy hosszú távú munkafolyamat előzte meg ennek az előadásnak a létrejöttét.  Először is keresnem kellett egy olyan írót, akiben láttam a lehetőségét annak, hogy újra tud értelmezni egy ilyen formátumú darabot, mint a Csongor és Tünde. Tavaly nyár elején megtaláltam Szabó Borit (Szabó Borbála 2012-ben megkapta a POSZT legjobb dramaturgjának járó díjat a Bánk bán mai magyar nyelvre „fordításáért” – a szerk.), akivel már első alkalommal rengeteg ötletünk támadt. Majd úgy döntöttünk, hogy tartunk egy hetes Csongor és Tünde workshopot gimnazistáknak, hogy megtudjuk, hogyan is gondolkodik az érintett korosztály azokról kérdésekről, amelyeket a darab felvet. Nagyon sok tapasztalattal járt ez a pár nap, mert kiderült, milyennek képzelik el a fiatalok Tündérországot. S ahogy mondtad is, ebben a szezonban elindítottunk egy NézőKépző elnevezésű programot, ami röviden arról szól, hogy a gimnazistáknak különböző művészeti ágakat mutatunk be a történelemhez kapcsolódóan, és ennek egy részét képezte a Csongor és Tünde. Bori zseniális ötlete az volt, hogy a két főszereplő útkereséseit, két különálló darabban mutatja meg. Így született meg az első felvonás, vagyis a Csongor, amelyik szolgaian – idézőjelben mondom -, meséli végig az eredeti történetet. Ezt a fiataloknak szóló változatot, díszlet és jelmez nélkül, december óta már többször eljátszottuk gimnazistáknak. Minden egyes ilyen mini előadás után, megkérdeztük őket arról, hogy ezt a megközelítést mennyire érezték magukhoz közelállónak. A diákok visszajelzéseit meghallgatva, Borival tovább gondolkodtunk a darabról, és miután picit módosítottunk a Csongoron, elkészült a második - a Tünde című rész is. Amikor egy hónappal ezelőtt, megmutattunk egy kész próbaverziót a gyerekeknek, úgy tűnt, hogy a többségük élvezte és szerette az előadást.

- Amikor korábban beszélgettünk, szóba került a NézőKépző nem titkolt célja, miszerint a gimnazistákat nem (csak) középiskolás fokon lehetne taní-tani, és bizonyos értelemben ez érvényes lehet a felnőtt közönségre is. A Csongor és Tünde mai verziója arra késztetheti a nézőket, hogy újraolvassák, értelmezzék Vörösmarty drámáját. Hogy látod, van erre esély?

- Bízom benne, hogy igen! Az előbb említett próbaverzióra elhívtunk szakmabelieket is, mert kíváncsiak voltunk a véleményükre. Eljött egy idősebb kollégánk is, aki azt mondta, hogy a mi átiratunk segített neki abban, hogy egy csomó mindent, utólag megértsen a Vörösmarty szövegből. Vagyis nagyon jól sikerült Borinak megfognia a darab lényegét. A színpadi helyzetek pedig, amelyekbe áttettük az eredeti művet, abban könnyítik meg a néző dolgát, hogy gond nélkül köthesse a történetet a jelen pillanathoz, amelyben élünk.

- Szerinted elképzelhető, hogy a Kerengők hasonló hatást tud gyakorolni a felnőtt közönségre, mint tette/teszi a tinédzserekre?

- Remélem. De azért ne hazudjunk magunknak, mert az eredeti Vörösmarty drámát a magyar lakosságnak csak egy elenyésző százaléka olvasta el. Ugyanakkor azt gondolom, hogy aki korábban nem ismerte a művet, de megnézi a mi előadásunkat, az kap egy maira hangszerelt Csongor és Tünde történetet. Akik pedig olvasták, és már látták a Kerengőket, azt szerették benne, hogy leheletfinomak benne a visszautalások, és nagyon tiszta, végiggondolt a szerkezete. Az pedig ízlés kérdése, hogy valaki a veretes, tőlünk kicsit távol álló szöveget és színpadra állítást kedveli, vagy ezt a mára vonatkozó történetmesélést preferálja. Értelemszerűen nem gondolom, hogy ennek a darabnak le kell váltania az eredeti művet, de hiszem, hogy megállja a helyét az eredeti mellett. Szerintem ez egy érdekes és érvényes kísérlet, ami megszólító lehet, bármilyen korosztályhoz tartozzon is a néző.    

- Az, hogy a mában játszódik a Kerengők, nyilván mindenféle vizuális többletet is hozzáad a színpadi megvalósításhoz. Milyen képi világa lesz a darabnak?

- Mindig akkor érzem, hogy készen állok egy rendezésre, amikor látok egy képet magam előtt. Ennél a darabnál nagyon pontosan, és viszonylag hamar rátaláltam nemcsak erre a bizonyos képre, hanem a Kerengők stílusára is. Részben a gyerekek ötletei nyomán, valamint a saját elképzeléseim mentén, úgy döntöttem, hogy ennek az előadásnak a steampunk lesz a vizuális vezérfonala. Ez egy nagyon izgalmas művészeti forma, aminek többek között az öltözködésben, az építészetben, a szobrászművészetben is megjelennek a stílusjegyei. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor ez a 19. századi gépiesített világnak a fantasy felé elrajzolt változata. Nagyon szeretem a steampunk látványos részletgazdagságát, meg azt a teljes nonszenszségét, ahogyan a 21. és a 19. század összetalálkozik ebben a művészeti szubkultúrában. Mindezt kiegészíti, hogy gyakorlatilag egy filmbe ágyaztam az előadást. Egyrészt amiatt, mert azt éreztem, hogy a steampunkhoz ez való, illetve azt gondoltam, hogy annak a célközönségnek, amelyet mi ezzel az előadással szeretnénk megszólítani, egy burjánzó képi világot kell nyújtani. Másfelől Bori eleve úgy írta meg ezt a színdarabot, hogy nagyon gyorsan követik egymást a jelenetek, különböző helyszíneken. Tehát ki kellett találnom, hogy mi az a színháztechnika, amivel ezeket a gyors színváltásokat ki tudom szolgálni. S ebből lett a vetítés, valamint az, hogy van egy központi tárgy az előadásban - egy kinetikus mobil, ami hol fa, máskor íróasztal, vagy bárpult, tehát egy sokfunkciós elem. Ezeket a látvány-és díszletötleteket azért tudtam megvalósítani, mert van a környezetemben néhány olyan képzőművész, mint Babos Zsili Bertalan és Nyirán Márton, vagy Fila Zsófi filmrendező, akivel egy nyelvet beszélünk. Hasonlóképpen jó volt újra együtt dolgozni Müller Kata jelmeztervezővel is, aki csodásan bánik az anyagokkal. Így viszonylag gyorsan kialakult egy vizuális egység ebben a színpadi világban, mert a képi szinkron éppolyan fontos, mint a gondolati egység.

- Mennyire volt izgalmas számodra a rendezésnek az része, hogy a nagyon fiatal és az érett művészek együtt fedezték fel ezt az új-régi történetet?

- Figyelj, nagyon szeretek tapasztalt színészekkel dolgozni, amivel persze nem mondok újat. Régóta beszélgettünk Börcsök Enikővel arról, hogy szeretnénk létrehozni valami izgalmasat együtt, és ez a darab felkínálta a lehetőséget. Nagyon szeretem Venczel Verát is, akivel még főiskolásként dolgoztam először. Ez egy furcsa „Isten ujja” helyzet volt, hogy Vera éppen egy olyan fizikai állapotban volt, hogy nem tudott színpadra lépni, viszont ahogy kitaláltam, hogyan jelenjen meg, mint Éj, úgy meg tökéletes színészi kondícióban volt. Elárulom, hogy az előadás egyik legerősebb pillanata Venczel Vera éj monológja. Tehát egy nagyon izgalmas csapat állt össze ebben a próbaidőszakban, hiszen említettem Verát és Enikőt, de még nem beszéltem a fiatal tehetségekről. Két végzős színészhallgató - Feczesin Kristóf és Prohászka Fanni – játssza a két főszerepet. Számukra ez egy iszonyatosan kemény munka volt, de nagyon szépen megoldották. Ráadásul egy komplett társulatot szerződtettem le az előadásra, a K2-t. Ők régóta harmonikusan és nagyon koherensen működnek együtt, és ilyen szempontból is egy érdekes kísérlet volt ez az előadás, hogy egy összeszokott, zárt közösség mennyire nyitott arra, hogy befogadjon, vagy adott esetben, utána menjen másoknak. Szerencsére ez is elképesztően jól működött. Az pedig, hogy Börcsök Enikő a csapat része, hihetetlen nyugalmat adott a próbafolyamatnak. Néha akadtak olyan pillanatok, amikor Enikő egyszer csak hátralépett, és mint „anyuka” fordult a fiatalabbakhoz, de az intelmeket olyan finoman és intelligensen oldotta meg, hogy ezek mindannyiunk számára hasznos közbelépéseknek bizonyultak.

- Vagyis a jelek szerint, főpróbahéten nem lesz őrült kapkodás, hanem nyugodt-békésen készültök a bemutatóra? 

- Biztos vagyok benne, hogy így lesz, mert az elmúlt hetekben elég idő jutott arra, hogy összeérjenek a darabbéli pillanatok. 

Szerző
2016.04.07 18:05

Bartók Béla dzsesszritmusban a Sárik Péter Triótól

Publikálás dátuma
2018.09.21 13:00

Fotó: /
A Sárik Péter Trió Beethoven után a nagy magyar klasszikust, Bartók Bélát dolgozta fel, egy lemezre való anyagot készített.
Sárik Péter a Csalán utcai Bartók Béla Emlékházba is ellátogatott, hogy a zeneszerző utolsó budapesti lakóhelyén közelebb kerüljön az egykor itt hosszabb ideig élt alkotó szelleméhez. Ami legjobban megtetszett neki, az a zsebóra méretű metronóm volt, amelyet Bartók könnyedén magával hordozhatott, hiszen köztudomású, hogy nagyon pontosan, többszöri ellenőrzés után adta meg műveinek tempóját metronómszámokkal, ezen kívül sokszor jelölte másodperc pontossággal az előadási időt. A dzsessz azonban arról nevezetes, hogy az előadók nagy szabadsággal élhetnek, még akkor is, ha olyan szigorú precizitással lejegyzett zenét vesznek alapul, mint amilyen Bartóké. Vajon mi késztette arra Sárik Péter dzsessz zongoristát, hogy egy egész lemezre való anyagot, 10 Bartók művet dolgozzon fel triójával? – érdeklődtünk a művésztől. Sok éve sikeresen munkálkodnak azon, hogy a dzsesszt közelebb hozzák az emberekhez, hisz nagyon sokan nem ismerik a műfajt, vagy idegenkednek tőle. Ugyanez a helyzet Bartók zenéjével is, és látva a dzsessz népszerűsítésében elért eredményeiket, elhatározta, hogy készítenek egy olyan lemezt, amin Bartókot fognak játszani, remélve, egy másfajta megközelítés új rajongókat hoz a zeneszerzőnek. A mai, modern dzsessz sokat merít Bartók zenéjéből, ezért egy dzsesszmuzsikusnak, különösen, ha magyar, megkerülhetetlen. Sárik Péter zenei általános iskolába járt, ahol a népdalok, a népzene volt a képzés alapja, ezekből sokat maga Bartók gyűjtött, tehát közös a gyökér, a bázis, tudtuk meg tőle. A feldolgozások során arra törekedtek, hogy megtalálják az egyensúlyt az eredeti művek és a saját felfogásuk között, megtartsák a darabok hangulatát és üzenetét, de a hangszereléssel, a dob és a bőgő hangsúlyos jelenlétével plusz dinamikát és színeket adtak az eredeti zenéhez, ami sokat segít a mai hallgatónak. Amikor a Beethoven-lemezüket készítették, vigyázniuk kellett, hogy bizonyos stíluskeretek közül ne lépjenek ki, Bartók esetében azonban teljes volt a szabadság. „Itt kell elismeréssel szólnom társaimról, Fonay Tibor bőgősről, és Gálfi Attila dobosról, akik fantasztikus munkát végeztek, sokszor úgy tűnik, mintha maga Bartók írta volna bele ezt a két hangszert a művekbe. Nagyon sokat kísérleteztünk, dolgoztunk, amíg összeállt az anyag. A válogatást magam végeztem, meghallgattam az összes művet, és végül azokat dolgoztuk fel, amiknél úgy éreztem, hogy valóban hozzá tudunk adni valami pluszt az eredetihez" – szőtte tovább a történetet Sárik. Vannak-e olyan momentumok Bartók zenéjében, amelyek megkönnyítik a dzsesszes megközelítést? – érdeklődtünk. Bartók nem volt dzsesszrajongó, mégis sok a párhuzam a zenéje és a mi műfajunk között. Mindkettő tiszta forrásból ered, a dzsessz az afrikai népzenére, Bartók zenéje a magyar és a környező népek zenéjére alapoz, és mindkettő egyesül a sok évszázados európai zenei hagyománnyal, felelte a zongorista. A Zeneakadémián leginkább zongoradarabok feldolgozásait játsszák majd, de lesz egy részlet a II. Zongoraversenyből és egy kórusműből is. Sokat fognak improvizálni, és most is megénekeltetik a közönséget. felszabadult, vidám este terveznek, tudtuk meg végül a trió vezetőjétől, Sárik Pétertől. 

Info

Peter Sarik Trio Bartók műveinek dzsesszfeldolgozásai Sárik Péter zongora Fonay Tibor bőgő Gálfi Attila dob Sárik Produkció, 2018 Lemezbemutató koncert: 2018. szeptember 21. Zeneakadémia Nagyterem

2018.09.21 13:00
Frissítve: 2018.09.21 13:00

Ha semmire sem költünk, 10 év alatt össze is jön egy lakás

Publikálás dátuma
2018.09.21 10:30

Fotó: Népszava/
A bérek növekedésével egyidejűleg a lakásárak is jelentősen drágulnak, így a lakáspiaci boom miatt egyáltalán nem könnyebb ma sem lakáshoz jutni. Az ingatlan.com ennek kapcsán azt vizsgálta: az egy-egy megyére jellemző átlagos nettó havi kereset hányszorosából lehet az adott megyeszékhelyen megvásárolni egy 50 négyzetméteres új vagy használt lakást.  A lakásárak az országon belül Budapesten a legmagasabbak , az ingatlan.com-on a magánszemélyek és ingatlanközvetítők által meghirdetett 50 négyzetméteres használt lakások átlagára szeptember közepén 29,9 millió forint volt, az azonos méretű újakat pedig 37,5 millióért hirdetik. A fővárosi nettó átlagfizetés 272 ezer forint, azaz 9, illetve 11,5 évnyi keresetből jönnek ki a szóban forgó lakások. Nem a fővárosban kell azonban a legtöbbet dolgozni a lakásokért: Hajdú-Biharban 9,2 évig kell félretenni a 178 ezer forintos nettó fizetést egy debreceni 50 négyzetméteres használt lakáshoz, illetve 11 évig és 9 hónapig kell spórolni egy új lakáshoz. Miskolcon lehet viszont a leghamarabb összegyűjteni a használt lakások 10,6 milliós átlagárát, ami a Borsod megyei több mint 169 ezer forintos nettóból 64 hónap alatt jön össze. Új lakáshoz Egerben lehet a leggyorsabban hozzájutni: az 50 négyzetméteres új lakáshoz szükséges 16 millió forint 81 havi nettóból jön ki, ami közel 7 évet jelent.
Az évtizedes spórolást persze több tízezren "átugorják", már csak azért is, mert addig is élni kell valamiből. Nem marad más, mint a hitel. Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője rámutatott: az elmúlt pár évben a lakásdrágulás mértéke a nagyvárosokban átlagosan 15-20 százalékos volt, a lakáshitelkamatok éves szintje viszont a BankRáció.hu adatai szerint 2,6 és 11 százalék között mozog konstrukciótól függően. Ilyen feltételek mellett még azoknak is megérheti a hitelfelvétel, akiknek az ingatlan ára teljes egészében a rendelkezésére áll, hiszen annak értéke gyorsabban nő, mint amit évente kamatként kell fizetni. A szakértő szerint ez is magyarázza a hitelfelvételi kedv emelkedését: ma már majdnem minden második lakást hitelből finanszíroznak a vevők.
Szerző
2018.09.21 10:30
Frissítve: 2018.09.21 10:30