Kerényi Imrét is kritizálta a Századvég

Kézzel fogható politikai károkkal járt a kormány elhibázott kitüntetés-politikája a Századvég szerint. A Miniszterelnökségtől kiperelt, a VS.hu által közölt tanulmányokban az elemző cég azt írta, a botrányos díjazások többek közt gyengítették a kormány értelmiség-politikáját, aláásták a díjak társadalmi presztízsét, diplomáciai konfliktusokhoz vezettek befolyásos nagyhatalmakkal, aduászokat adtak a kultúrharcos logikát erőltető ellenzék kezébe, és korrekcióra késztették a politikai felelősség kérdésében illetékes kulturális kormányzat vezetőit.

Ismert, 2013-ban Balog Zoltán emberi erőforrás-miniszter Táncsics-díjat adott a rasszista összeesküvés-elméleteiről hírhedt Echo Tv-s műsorvezetőnek, Szaniszló Ferencnek, és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének polgári tagozatával tüntette ki a nyíltan revizionista Kárpátia zenekar frontemberét, Petrás Jánost, miközben valójában a moldvai zenét játszó Kárpátia Folkműhely vezetőjét akarta kitüntetni. Ugyanakkor a Századvég szerint nem volt hiba számos, szorosan a kormánypártokhoz köthető művész és közéleti szereplő elismerése, így a miniszterelnök kedvenc futballcsapata, a Videoton vezetőedzőjének Magyar Arany Érdemkeresztje, vagy a kormány melletti Békemeneteket szervező Civil Összefogás Fórumot alapító Fricz Tamás Magyar Érdemrend Tiszti keresztje sem.

A Századvég az értékelések kiindulópontjának a miniszterelnök 2009-es, kötcsei pikniken mondott beszédét tartotta, amelyben Orbán Viktor arról beszélt, hogy az általa preferált centrális erőtér létrehozásának erős identitású politikai közösség az alapja. Arra is utalt, hogy az ennek kialakításához szükséges értékvitákat nem a politikai erőtérben, hanem a kulturális elit szűk körein belül kell lefolytatni. Ez azonban összességében nem sikerült a kormánynak: a társadalmat megosztó szimbolikus értékviták az elit szűk köreiből kikerülve a közvélemény figyelmének homlokterébe kerültek, a kulturális erőtér strukturálását gyakorlatilag az ellenzék alakította, amely nemcsak a törésvonalakat tartotta sikeresen életben, de képes volt újakat is teremteni. Az elemzések szerint a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) térnyerése és Fekete György elnök személye számos konfliktusfelületet nyitott meg a kulturális életben: "az értékviták olyan mértékben megosztották a szellemi-kulturális elitet, amely még a kormányzat mögött álló értelmiségi bázis egy részét is szembe fordította a kormánnyal". A legnagyobb kockázatnak azt látták, hogy a kulturális szféra feszültségei összekapcsolódnak a más területeken jelentkező elégedetlenséggel - ez végül nem vált valóra.

Károsnak tartották a Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott nevéhez fűződő Nemzeti Könyvtár köteteinek megjelentetését is, bár az ötletet alapvetően jónak gondolták, mint a kormány törekvését a "baloldali kánon monopolhelyzetének megtörésére". Az értékelés szerint káros volt például kiadni Tormay Cecile kötetét, aki vállaltan fasisztának tekintette magát, mert ebből a kormány aktuális értékszempontjaira lehet következtetni. "A politikai károkozás és a felelősség kérdését is felveti, hogy néhány kötet a jogutódok engedélye nélkül, kalózkiadásként jelent meg", s végső soron a miniszterelnökre és a kormánypártokra hullhatnak vissza a bírálatok, "hogy kirekesztő nézeteket terjesztő szerzőket választanak szellemi előképnek, megszegik a törvényeket és erőből szereznek érvényt a szándékaiknak". Kritikával illették Kerényi korábbi ötleteit is, az alaptörvény asztalát, illetve a jogszabály dísz- és óriáskiadásait is. Azt írták, az alkotmányozás önmagában is kellő súllyal és méltósággal bír.