Matula, a hungarikum?

Legyen hungarikum az író Fekete István életműve: ezt akarja elérni Bodó Imre, a dombóvári Fekete István múzeum alapítója. Az 1970-ben elhunyt alkotó öt megyében élt, a somogyi értéktár bizottság már elfogadta a felterjesztést, amelyet továbbküldtek az országos bizottsághoz. Fekete 48 könyvet írt, többi közt a Tüskevárt és a Vukot is. Bodó szerint szükség van az író munkásságának ápolására, népszerűsége töretlen. Hazánkban három éve adták el a tízmilliomodik Fekete-művet – írja a sonline.

Rendben van, legyen Matula bácsiból hungarikum, hiszen nemzedékek szeretik az öreget, és Fekete Istvánt is. De miért ne lehetne hungarikum Szindbád, és Krúdy, ha Kabay Jánosnak, az Alkaloida gyógyszergyár alapítójának életműve már az? Fülig Jimmy, Piszkos Fred, és Rejtő? A tizedes meg a többiek, Pelikán József, Tót tűzoltóparancsnok és Varró őrnagy, Petőfi vagy József Attila vagy ezernyi népszerű alkotó, ezernyi hőssel? (Vagy horribile dictu: Wass Albert, Tormay Cecile…?) Esetleg maga Matula, azaz Bánhidi László

Olvasom, hogy a hungarikumok pitvarában ilyesmik is állnak már sorban, mint a bácskai vőfélyhagyomány, az ártéri halászat eszközei. Vagy a bonyhádi zománcáru, a karlócai béke, a nándorfehérvári diadal és a déli harangszó. Illetve a Tisza mente, és a szikes puszta. Vagy a Rákóczi-kultusz Kárpátalján – és még sok határon túli különlegesség.

Mindinkább látszik: már a hungarikumok sem „érdemeik szerint”, hanem egyéni képviselő indítványra születnek.

Azt hiszem, Béláim, megint túltoltunk valamit.