Előfizetés

Harcolnak a kórházak

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2016.06.30. 07:05
Nem csak gyógyítanak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCKS
A Magyar Kórházszövetség (MKSZ) vezetőinek tegnap a humánminisztert kellett tárgyalóasztalhoz ültetniük ahhoz, hogy megkapják a kancellária-rendszerről szóló kormány előterjesztést, amit már háromszor is visszadobott a kabinet. A koncepciót előzetesen ők sem tartják elfogadhatónak, de a szöveg ismeretében jövő hétfőn folytatják az egyeztetést.

Megkerülve az egészségügyi államtitkárt, közvetlenül Balog Zoltántól kértek tárgyalási lehetőséget a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) vezetői, mert az intézmények önállóságát megszüntető kancellária rendszer pontos terveit eddig nem ismerhették meg, és Ónodi-Szűcs Zoltán a legutóbbi elnökségi ülésükön sem tudott megnyugtató választ adni a kérdéseikre. A tegnapi megbeszélésen végül jelen volt az államtitkár is és Svébis Mihály, az MKSZ elnöke később arról tájékoztatott: a szervezet képviselői végre kézhez kapták a kancellária-rendszerről szóló kormány-előterjesztést. „A dokumentum részletes tanulmányozását követően hétfőn folytatódik az egyeztetés a Kórházszövetség és az illetékes államtitkárság között” – olvasható a szervezet lapunkhoz eljuttatott közleményében.

A szokatlan miniszteri megbeszélés előzménye, hogy a Kórházszövetség elnöksége múlt pénteken levelet írt a kórházigazgatóknak, mert a kollégáik és a betegek számára is kockázatosnak tartják az intézmények önállóságának megszüntetését. A miniszter ezután feltűnően gyorsan adott tárgyalási időpontot. Mivel a koncepciót - annak kidolgozatlansága miatt - eddig már háromszor dobták vissza kormányüléseken, a tárcavezető saját hitele megőrzéséért is kénytelen volt az egyeztetésbe belemenni, hogy július 5-én már egy átgondoltabb terv kerülhessen minisztertársai elé.

Kiszivárgott hírekből eddig annyit tudni a javaslatról, hogy 8-10 kórházanként egy kancellár szervezné meg egy-másfél millió ember ellátását egy térség kórházaiban és szakrendelőiben. Fél év múlva(!), jövő januártól az állami intézmények működésének fedezete a kancellária egységes költségvetésében jelenne meg, megszűnne az önálló gazdálkodásuk, a jelenlegi főigazgatók a belső szakmai munkát irányítanák, az eddigi gazdasági vezetőkre nem lesz szükség. A kórházak jogilag ugyan megmaradnának a mostani nevük alatt, de a kancellárokhoz kerülnének a munkáltatói jogok, a pénzügyek, a közbeszerzések, a logisztika, a bérszámfejtés és a karbantartás, de akár a takarítás megszervezése is. A kórházigazgatók számára az is elfogadhatatlan, hogy a fejük fölött a kancellár dönthetné el, egy intézményben milyen osztályok maradjanak vagy szűnjenek meg. Orvosoknak, nővéreknek kellene naponta ingázni vagy költözködni, s – ami még ennél is fontosabb – a betegek sem kapnának meg minden szolgáltatást az eddig megszokott intézményben. A vidéki ellátást fenekestül forgatná fel a három variációban is elkészült terv bevezetése.

A Kórházszövetség előzetesen egyik változatot sem támogatja, mert vezetői szerint nem az intézmények rossz gazdálkodása miatt nő folyton a kórházak adósságállománya, hanem mert az egészségbiztosító kevesebbet fizet, mint a vizsgálatok és beavatkozások, a műszerek, eszközök és gyógyszerek tényleges ára.

Nem ennyire látványosan, de egy évvel ezelőtt már megbukott egy hasonló kísérlet. Akkor megyei kapacitás-elosztó bizottságokban akarták megszüntetni a párhuzamos ellátásokat, de a próbálkozás csendben kimúlt. Ha netán valaki azt feltételezi, a kudarcnak szerepe lehetett Zombor Gábor államtitkár korai lemondásában, nem biztos, hogy messze áll a valóságtól. Ónodi államtitkár is tudja, hogy kemény harc következik a kórházigazgatókkal.

Elküldik Beneda Attilát

Ónodi-Szűcs Zoltán meneszti egyik helyettes államtitkárát, az alapellátásért és az érdekvédelmi szervezetekkel folytatott tárgyalásokért is felelős Beneda Attilát. A Népszabadság tegnap azt írta, „nem alakult ki kellő bizalmi viszony” kettőjük között, de ennél fontosabb szempont lehet, hogy az egy éve elfogadott alapellátási kerettörvénynek eddig egyetlen végrehajtási utasítása nem készült el, nincs érdemi haladás a mentődolgozók életpályájának kidolgozásában, viszont a kormány az államtitkár tervei ellenére feltételek nélkül kifizeti a háziorvosoknak ígért 10 milliárdos idei támogatást.

Csak így lehet legyőzni Orbánt és Vonát

Zoltai Ákos
Publikálás dátuma
2016.06.30. 07:03
A 2014-es Összefogás, amit mindenki el akar kerülni, csak még nem tudják, hogyan. Képünkön Bajnai Gordon, Jávor Benedek, Mesterh
A 2018-as baloldali összefogás szükségességéről tartott kedd este beszélgetést a Párbeszéd Magyarországért. A konferencián azzal is érveltek az előválasztás mellett, hogy másképpen nem győzhető le a Fidesz, sőt a Jobbik sem. Ha az MSZP és a DK közül legalább az egyik párt szeretne előválasztást, akkor a másiknak elkerülhetetlen lenne a részvétel. Viszont, ha mindketten bojkottálnák, az már egy jóval alacsonyabb érdeklődést eredményezhetne – vélekedett az este moderátora a Népszavának a beszélgetés után.

Az előválasztás úgy kell az ellenzéknek, mint egy falat kenyér – jelentette ki Karácsony Gergely azon a kedd esti beszélgetésen, ahol arra keresték a választ, hogyan valósítható meg hazánkban ez a folyamat. A Párbeszéd Magyarországért társelnöke leszögezte: összefogás nélkül esélytelen a baloldal a 2018-as parlamenti választáson. „Van egy egyfordulós választási rendszer, ami gyakorlatilag, matematikai szempontból lehetetlenné teszi a baloldali választási győzelmet akkor, ha a különböző politikai szervezetek között nincsen valamilyen együttműködés” – fogalmazott Karácsony.

Az esemény a címében - Vita az előválasztásról - arra utalt, hogy valamiféle éles párbeszéd alakul ki a résztvevők között, ám gyorsan kiderült, erről igazából nincs szó. A PM által kidolgozott koncepcióval szinte teljes mértékben egyetértett Tóth Csaba is. A Republikon Intézet stratégiai igazgatója tovább ment Karácsonynál, szerinte nemhogy a Fidesz, a Jobbik sem győzhető le közös jelöltek nélkül. (Az intézet az ellenzéki párthoz hasonlóan szintén kidolgozott egy előválasztási koncepciót.) „Azt gondolom, hogy egy olyan küzdelemben, ahol Orbán Viktor, Vona Gábor mellett van egy karakteres miniszterelnök-jelölt, illetve körzetenként egy olyan jelölt, aki mellett lelkesen fel tud sorakozni az ellenzéki tábor, akkor az egy nyerhető mérkőzés, meg lehet verni a Fideszt és a Jobbikot” – tekintett optimistán a jövőben a szakember. Tóth Csaba időben közeli példát hozott az előválasztás fontosságára: az MSZP tisztújítását. Finoman szólva sem rengette meg a közvéleményt, pedig fontos kérdés, hogy ki vezeti a legnagyobb ellenzéki pártot – fogalmazott a politológus, kiemelve: előválasztás nélkül érdektelenségre lehet számítani.

Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a magukat erősnek gondoló pártok akarják-e, képesek-e átlépni a saját árnyékukat, felismerni a közép vagy hosszabb távú érdekeiket. A keddi beszélgetésen mindenesetre a PM-en kívül egyikük sem vett részt.

Tóth Zoltán választási szakértő, aki a Medgyessy-kormány idején a Belügyminisztérium államtitkára volt, már 2002-ben felvetette az előválasztás ötletét. „2014 januárjában, amikor megszületett ez az Összefogás nevezetű nem tudjuk, micsoda, akkor egy napig az előválasztás totális győzelemre állt, mert egyetértett az MSZP és Bajnai Gordon, hogy meg kell csinálni. Másnap bejelentették, hogy már nem értenek egyet az előválasztásról” – emlékezett vissza a választási szakértő a magyar politika szokásos tragikus jelenetére.

A PM egyébként 2017-ben tartaná meg az előválasztást a baloldali ellenzék pártjai között. A kampány során ismertté válnának, kibeszélésre kerülnének a politikáik kérdései, a közvélemény megismerkedhetne a jelöltekkel, azok széleskörű legitimációhoz jutnának országos médiafigyelem mellett, még nem éles körülmények között. Sajnos ez a politikai oldal nem áll a helyzet magaslatán. Egyszerre szenved együttműködési, hitelességi és legitimációs válságban – érvelt tovább Karácsony, bár nehéz dolga nem volt, hiszen a vendégek és közönség is úgy látta, hogy lemaradásban vannak a demokratikus pártok a választásokra való felkészülésben, az aktivisták, a választási bizottsági delegáltak felkészítésében.

A baloldal szempontjából jó ötletnek tartanám, hiszen mindenképp ki kell választani az ellenzéki oldal vezetőit, ami ha zárt ajtók mögött történik, akkor az csak acsarkodásnak látszódhat – vélekedett lapunknak az esemény után Róna Dániel. A politológus – egyben az este házigazdája – kifejtette: az előválasztás az egyetlen olyan lehetőség, hogy "nemesebbnek" tűnjön a küzdelem. Nyilván nincsenek illúzióim: ebben az esetben is előfordulnának támadások, de sokkal átláthatóbb és mérhetőbb lenne a folyamat – fogalmazott Róna, hozzátéve: a választóknak is pozitív üzenet az, hogy a baloldali pártok végre nem egymással foglalkoznának, hanem szabályozott kereteken belül küzdenének a választóközönség szimpátiájáért. Ha az MSZP és a DK közül legalább az egyik párt szeretne előválasztást, akkor a másiknak elkerülhetetlen lenne a részvétel. Viszont, ha mindketten bojkottálnák, nyilván sokkal nehezebb, mert az már egy jóval alacsonyabb érdeklődést eredményezhetne – reagálta a politológus arra a felvetésünkre, hogy az előválasztásnak van-e értelme, ha az MSZP vagy a DK kimarad belőle. Róna hozzátette: még ebben az esetben is megfontolandó megoldásnak gondolná a kisebb pártok és civilek részvételével.

Az MSZP nyitott a tárgyalásra
Nyitott a tárgyalásra, ám nem ismeri Karácsony Gergely előválasztásra vonatkozó javaslatát Molnár Gyula. Az MSZP elnöke tegnap lapunknak az ígérte, elkéri elődjétől a PM társelnökének, Zugló polgármesterének az ügyre vonatkozó elképzelését, de nem bánná, ha Karácsony neki is elküldené azt. Megválasztása után Molnár arról beszélt, a jelenleginél nyitottabbá szeretné tenni az MSZP-t, mert úgy gondolja, a demokratikus oldal egyetlen kihívóval győzheti le a Fidesz-rezsimet. Orbán Viktorékat akkor lehet legyőzni 2018-ban, ha mindenütt egyetlen kihívója lesz a kormánypártoknak. Az időközi választások is ezt mutatják. "Aki ebből kimarad, azt mutatja a külvilág felé, hogy nem akar kormányváltást" - fogalmazott. Nem titkolta, hogy összefogás helyett az együttműködés más formáit keresi, előbbi ugyanis 2014-ben kudarcot vallott. A szocialisták tavaly elfogadott új alapszabályban lehetőségként szerepel az előválasztás módszere.

Magyar Szocialista Párt: ez volt az elnökválasztás tétje

Tisztújítást tartott múlt hétvégi kongresszusán az MSZP. Ezt akár egy új (sokadik) kezdet nyitányának is tarthatnánk. A kérdés valójában az, hogy a már korábban lefektetett játékszabályok, az ellenfelek és potenciális szövetségesek taktikája miatt milyen mozgástér kínálkozik. A Policy Agenda elemzésében bemutatja, milyen pályát játszhat be az MSZP, és hogy valójában mennyire számít, hogy kikből áll a párt vezetése.

Játékszabályok, és a játékosok. Az egyértelműen látszik, hogy a 2018-as választások előtt a szabályok, az adottságok nem változnak. Azaz egyfordulós választási rendszerre kell készülni, ahol az győz, aki képes minél nagyobb választói tömböt megszervezni. Ebből a szempontból az MSZP számára két út kínálkozik: vagy a jelenlegi támogatottságát növeli minimum két és félszeresére, vagy képes olyan együttműködésben részt venni, amelynek a végén a legerősebb választói tömbben tudna részt venni.

Az első változatra, azaz az MSZP önálló megerősödésére nem látszanak a feltételek. Egyrészt nagyon rövid a választásokig hátralévő idő. Másrészt szervezetileg sem sikerült az MSZP helyzetét konszolidálni (az elnök-jelöltek közül többen is beszéltek arról, hogy továbbra is gyenge szervezettségű az aktivista-hálózat). A harmadik ok, és ez a legfontosabb, hogy nem látszik az a váratlanul megjelenő önálló politikai karakter, amely miatt választók tömegei csatlakoznának az MSZP-hez. Ebből következően az egyetlen út, ami a kormányváltás esélyével kecsegtethet (már ha ez a cél valójában), ha valamilyen együttműködést találnak ki az ellenzéki pártok között. Ha nagyon leegyszerűsítjük a vitát, akkor ennek elvben három megoldása lehetséges. A választási párt, a közös lista és a koordinált jelölt állítás. Az első kettő reálisan kizárható opció, hiszen az együttműködés iránti nyitottság a pártok támogatói között nem elegendő arra, hogy akár közös párttá olvadjanak össze, akár közös listát csináljanak (hasonlóan 2014-hez), amikor a Jobbik még képben sem volt.

Az egyetlen opció az együttműködésre a koordinált jelöltállítás, amely lényegében abból indul ki, hogy valamilyen módon (tárgyalóasztal mellett, vagy előválasztással) megállapodnak, ki induljon kvázi közös (vagy ha máshogy nem, hallgatólagosan) támogatott jelöltként az adott körzetben.

Ha csak technikai értelemben nézzük az együttműködés szereplőit, akkor jelen állás szerint mindenfajta együttműködés az ellenzéki oldalon csak akkor lehet sikeres, ha minden szereplő érintett benne. Azaz a Jobbiktól a DK-ig kell valamilyen szintű kooperációnak lennie. Ez – hangsúlyozottan technikailag – járható út, ugyanakkor a választások után olyan helyzet állhat elő, amikor kiderül, hogy ez zsákutcában végződik, és onnan visszafordulni csak komoly károk árán lehetne. Ha az MSZP-től a DK-ig tartó együttműködés lehetőségét vizsgáljuk, amelyből reálisan számolva kimarad az LMP (ha eddig nem, ezután miért is logikán), akkor is erősen kérdéses a kisebb demokratikus pártok reakciója. Ráadásul ez az összefogás valószínűleg kevés lenne a kormányváltáshoz.

Csak az együttműködés milyensége a kérdéses? Az MSZP hétvégi kongresszusa a konkrét személyeken túl első látásra arról szólt, hogy a más baloldali pártokkal való együttműködés kapcsán milyen aktivitást fejtsen ki a párt. Véleményünk szerint bármennyire úgy tűnt, hogy a megválasztott elnök erősen nyitott a DK-val való együttműködésre, míg a korábbi elnök tovább járta volna a párt saját önálló útját, valójában nem ezen múlik a történet. A jelenlegi erőviszonyok, a választási szabályok, és a többi párt politikai logikája miatt a koordinált listaállítás az egyetlen lehetséges út. A kérdés talán abban lehetett csak, hogy ennek kimondása mikor történik meg az MSZP, mint legnagyobb baloldali párt részéről, és mikor teszik meg az ezzel kapcsolatos szervezeti lépéseket.

Valójában az időzítés kérdését sem az MSZP elnöke (bárki legyen is) dönti el, hanem az, hogy mi a koordinált együttműködés megvalósításának a módja. Ha a tárgyalóasztal melletti, az nyilván tágítja az időhorizontot, ha az előválasztás lenne, akkor az minimum félévvel előrébb hozza.

A választások előtt két évvel látványos politikai fordulat egyik pártelnök-jelölttől sem volt várható, ezért ebből a szempontból talán kevésbé fontos pártelnök személye. Sokkal inkább fontos kérdés, hogy a kötelező házi feladatot, azaz a szervezeti felkészülést ki tudja jobban megvalósítani. A pártelnök-jelöltek által közöltek alapján látszik, hogy továbbra sem megoldott, hogy az MSZP-nek legyen elegendő nagyságú szervezeti lefedettsége. Nem képes a párt minden településen ott lenni, és még egy népszavazási aláírásgyűjtési akció is komoly szervezeti kihívás. Ahogyan korábbi elemzéseinkben is írtuk „a baloldal ugyan úgy tűnik, jól el van azzal a vitával, hogy ki-kivel fog, vagy nem fog össze, de a kérdés egyelőre álkérdés. Meglátásunk szerint az a legfőbb probléma, hogy 2014 óta nem volt képes egyik baloldali párt sem a kistelepülések Magyarországa számára értelmezhető üzentet megfogalmazni. Azaz maximum abban reménykedhet, hogy a kormányellenes hangulat mellé állítja a szavazókat.”