Rajtol az idei Tour

Publikálás dátuma
2016.07.02. 07:53
A címvédő Chris Froome versenyre kész FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ALEX LIVESEY
Brutálisan erős mezőnnyel indul a Tour de France országúti kerékpárverseny. A tavalyi győztes Chris Froome mellett Alberto Contador és Nairo Quintana is a sárga trikó várományosa.

Csak négy hegyi befutós szakasz és 54,5 kilométernyi időfutam szerepel a programban, így még kiélezettebb csatára számíthatunk a Tour de France országúti kerékpárversenyen. A mezőnyben 38 olyan indulót találunk, aki volt már nagy körön Top 10-ben. A Team Sky rendkívül erős sort állított össze a címvédő Froome segítésére, többek közt a tavalyi Giro d’Italia harmadik helyezettje, Mikel Landa vállalhat majd kulcsszerepet.

„Legalább tíz srác esélyes arra, hogy felállhasson majd a párizsi dobogóra. A legjelentősebb ellenfelem Quintana lehet, aki mindkétszer második lett, amikor korábban győztem” – latolgatta az esélyeket a brit versenyző.

A Movistar kapitánya, Nairo Quintana számára a második helyek után csalódás lenne, ha ezúttal nem nyerne. A kolumbiai kerekes is kiváló társakat kapott, a korábbi Vuelta-győztes Alejandro Valverde bizonyára sokáig ki fog tartani mellette. Idén keveset versenyzett, inkább a hegyekben készült, így sötét lónak számít.

„Készen állok arra, hogy megnyerjem a Tourt. A télen kicsit többet pihentem a megszokottnál, hogy a verseny szezonra frissebb legyek. Nagyon erős csapatom van, mindenkire számíthatok a hegyeken” – nyilatkozta a 26 esztendős versenyző.

A Tinkoff számára is a sárga trikó megszerzése a cél, Peter Sagant leszámítva mindenki Alberto Contadort segíti majd. A spanyol kerekes két jó barátja, Jesus Hernandez és Sergio Paulinho kimaradt a keretből, ott lesz viszont a friss nemzeti bajnok páros, Rafal Majka és Roman Kreuziger. Contador eredményes tavaszt produkált, a Párizs-Nizzán és a Katalán körön második, a Baszk körversenyen első lett. Aztán jött a Dauphiné, ahol Froome végül kemény csatában legyőzte.

„Az egyetlen dolog, ami a fejemben motoszkál, hogy megnyerjem a Tourt” – foglalta össze röviden céljait a spanyol kerekes. Vélhetően tisztában van azzal, hogy nem az ő segítői a legerősebbek, viszont az idei Tour vonalvezetése sokkal jobban fekszik Contador stílusának, mint az elmúlt évek versenyei.

A kazah Asztana csapatát sem szabad leírni, hiszen a Vuelta címvédője, Fabio Aru is erős társakat kapott. Az idei Giro győztese, Vincenzo Nibali is a 25 esztendős versenyző sikeréért fog tekerni, csakúgy, mint Aru két legfontosabb bizalmasa, Paolo Tiralongo és Diego Rosa.

A verseny érdekessége, hogy a szervezők már nem csak a versenyzők doppingolására fognak odafigyelni, hőkamerák segítségével a kerékpárokat is vizsgálják majd, nem rejtettek-e motort a vázakba.

Szerző

Nagy volt a különbség

Jól alakult mindhárom magyar résztvevő számára a labdarúgó Európa-liga első selejtezőköre. A legbiztosabb győzelmet az idegenben szereplő Debrecen aratta, amely a San Marinó-i La Fioritát 5-0 arányban múlt fölül. A korábbi olasz válogatott veterán Damiano Tommasival felálló La Fiorita már az ötödik percben hátrányba került Szakály Péter gólja után. Az első találatnál gólpasszt jegyző Tisza Tibor ezután saját maga is szerzett két gólt, így ötven perc után már 3-0-ra vezetett a Loki. A hajdúságiak ezután sem álltak le: a 83. percben Szakály talált be ismét, a találkozó legvégén pedig Kulcsár Tamás állította be az 5-0-ás végeredményt.

"A két csapat között volt ennyi különbség, viszont ezt a pályán is mindig meg kellett mutatni – fogalmazott a klub honlapján a Debrecen vezetőedzője, Kondás Elemér. - A fiúk nagyon jól futballoztak, elégedett vagyok a teljesítményükkel, hozzáállásukkal, az utolsó percben is mentek, mert szerettek volna még gólt szerezni. A cserék is hozzátettek a játékhoz. Szép akciókat sikerült vezetnünk, volt például olyan, amit gyakoroltunk a héten, és abból szereztük gólt. Még maradt is a csapatban néhány találat. Az ellenfélnek volt egy-két kontrája, ami veszélyesnek bizonyult, ezekre figyelni kell a jövőben. Radosevicnek egyetlen alkalommal akadt dolga, akkor bravúrra volt szüksége. Az ilyen mérkőzésen előfordul, hogy csak egyszer kell védeni, a kapus azonban ragyogóan megoldotta. A végén vigyázni kellett, hogy nehogy megsérüljön valaki, mert az ellenfél túlment az egészséges agresszivitás határán. Az eredmény önmagáért beszél, mindenkivel elégedett vagyok.

A Videoton is győzelemmel kezdte a nemzetközi kupaszereplést. A fehérváriak Géresi góljával és Feczesin duplájával 3-0-ra győzték le a moldovai Zaria Baltit. „Első mérkőzésnek kiváló volt - mondta el a Videoton vezetőedzője, Henning Berg a lefújás után. - A második gólig is sok helyzetünk volt, és van még hová fejlődni, de elégedett vagyok a háromgólos sikerrel.”

Az MTK Kazahsztánban, az Aktobe ellen ért el értékes döntetlent (1-1). A kék-fehér alakulat Torghelle 30. percben szerzett találata után egy ideig vezetett is, azonban az első félidő vége előtt a kazah csapat tizenegyesből egyenlíteni tudott, elkerülve ezzel a vereséget.

A visszavágókat egy hét múlva rendezik.

Szerző

Szavak tükrében: a múlt

Publikálás dátuma
2016.07.02. 07:46
Ungvári Tamás termékeny szerző, most újabb kötettel örvendezteti meg az érdeklődőket FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Ungvári Tamás új kötete, a Felperzselt ország arról szól, hogyan birkóztak meg nagy és kevésbé jelentős íróink 1944 és 1945 sorsfordító éveivel. Kosztolányi Dezső nehezen titkolta azt, hogy kiket tart a magyarság igazi „elnyomóinak”, Illyés Gyula és Németh László pedig közös családi öngyilkosságot tervezett az ostrom idején.

A Felperzselt ország tényirodalmi munka. Azokról a szerzőkről szól, akik valamilyen módon kapcsolódnak a világháború sorsfordító 1944-es és 1945-ös évéhez. A kötet par excellence Kassák Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Nagy Lajos, Márai Sándor, Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc, Déry Tibor, Ottlik Géza, Nemes Nagy Ágnes, Vas István, valamint Zsolt Béla, Darvas József és Kovács Imre naplófeljegyzései, emlékiratai alapján igyekszik képet festeni a vészterhes korról. Ahogy a felsorolásból is kitűnik, a szerzők kortársak, de nem azonos életkorúak, vallásúak, sőt még csak nem is azonos politikai orientáltságúak. A válogatás ezen lényeges részeiből tudjuk meg, hogyan élték meg íróink a háború borzalmait. Míg Szabó Lőrincnek, aki katonaként szolgálta a hazát, nehéz volt tisztáznia magát, hiába védte többek között Illyés Gyula, addig Déry Tibort és a nyolcvanas éveiben járó édesanyját rendszeresen vegzálták. Illyés és Németh László az ostrom idején közös családi öngyilkosságon gondolkozott, Ottlik pedig a légoltalomhoz került. (Talán az elkorcsosult tekintélyrendszert, amelyet az Iskola a határon című nagy művében állít pellengére, itt gyűlölhette meg.)

A felkavaró könyvet jegyző Ungvári Tamás Széchényi-díjas irodalomtörténész, műfordító éveken keresztül dolgozott ezen a munkáján, amelynek színvonala korábbi irodalomtörténeti műveihez, híres négykötetes – személyes elemekre építő – enciklopédiájára hasonlít. Széles körű kutatása már a kötet első tartalmi egységében tetten érhető. A Felperzselt ország 1944. március 19-én, aznap kezdődik, amikor a szövetséges Németország csapatai megszállják Magyarországot. Az első fejezetek azt járják körül, hogyan alakult ki hanyatlástörténet a magyar irodalomban, milyen antinómiákat szült a trianoni érvágás. Különösen érdekes olvasni arról, hogy a szerző milyen megállapításra jut az antiszemitizmus múltszázad eleji-közepi kifejeződését illetően. Kosztolányi Dezsőről megjegyzi, hogy nehezen titkolta, szerinte a hazai művészeti életben a kozmopolita zsidókkal kell versenyeznie a magyar művészeknek. Igaz, itt elsősorban a szemlélet, és nem a zsidóság ellen szólt. Talán nem annyira ismert az sem, hogy József Attila is írt irredenta verseket, de a „nem, nem, soha!” fájdalmas lózungja mégsem az ifikori költeményéből származik.

Ungvári nem éri be a passzív megfigyelő szerepével, a maga pikírt módján megjegyzi az egykori írófejedelemből lesajnált szerzővé fosztott Herczeg Ferenc kapcsán, hogy úgy volt a magyarság és a revíziós tömörülés legfőbb íróképe, hogy maga verseci asszimiláns sváb családból jött. A szerző, a modern zsidó történelem és irodalom legnagyobb élő ismerője, nem megy el a kormányzó szemlélete mellett sem. Felvillant több történelmi dokumentumot is, amelyekből kiderül, Horthyt a szelektív antiszemitizmus jellemezhette.

A Felperzselt ország írókra történő ráközelítése olyan tragikus életutakban teljesedik ki, mint amilyen Szép Ernőnek jutott. A magyar irodalom két múlt századi nagyágyúja, Radnóti Miklós és Szerb Antal sorsa sem szorul különösebb magyarázatra. (Csakúgy, mint Halász Gábor vagy Sárközi György alakja, akikkel Ungvári sokat foglalkozik.)

A kötet rejtett képessége, hogy analógiát állít fel a jelen és a múlt között. Hatvan évvel előttünk sem voltak tiszta kártyák a politika paklijában, például Horthy, habár nem szívlelte a zsidókat, a zsidó mágnások ellen nem emelt szót. Akárcsak századunkban, úgy az 1920-as években is a részrehajlás, a centralizálás jeleit mutatta az elit. A hamarosan nyolcvanhatodik életévébe érő Ungvári Tamás rendkívül választékos nyelvezettel megírt művét mindenképp primus inter pares munkának tekinthetjük. Érdemes olvasni már csak azért is, hogy ne feledjük, nem is olyan régen volt egy olyan kor, amelyben a méltóság jelentett valamit. Az emberek még a munkatáborban is alkottak időtálló műveket, s megpróbáltató rabságuk idején sem merült fel bennük, hogy társaiknak ezentúl nem idézik latinul Cicerót, németül Schillert, másnap pedig egy portugál költőt.