Némi pontosítás

A június 28-án megjelent Önjáró vélemény a numerus claususról című cikkel egyébként egyetértve mutatok rá arra, hogy Karsai Lászlót tévesen idézik. Kállay Miklós két és fél éves miniszterelnöksége alatt és már 1934 óta Magyarország berlini követe - nem nagykövete - az a Sztójay Döme, szolgálaton kívüli tábornok volt, aki amolyan magyar Quislingként követte őt a kormányfői székben. Ottlik György kiváló újságíró, néhány évig kisebb beosztású diplomata is volt, nyilván tudósítói minőségében jutott a Kállaynak továbbított információhoz. Sohasem volt berlini követ. Nagyköveteink akkoriban nem voltak. Az első önálló nagykövet az 1948-ban nagykövetté előléptetett moszkvai követünk, Szekfű Gyula volt. Az 1943-as Horthy-Hitler találkozón Hitlernek a magyar zsidósággal történő bánásmódot illető szemrehányásai kapcsán hozta szóba a kormányzó a „kiírtást”: ki nem irthatom őket, mondta. Más kérdés, hogy a lengyel területre deportált zsidók sorsáról Kamenyec-Podolszkij óta már kellett tudnia a hivatalos tényezőknek is. Más. A fent említett dátum, azaz június 28-a felidézi az 1914. évi napot, amikor Szarajevóban meggyilkolták az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét. Erre a 102 év előtti eseményre ma már senki sem emlékszik, pedig a bosnyák főváros nevének második felében lévő két magánhangzónak egy rövid és egy hosszú ő-re történő cserélése azóta is meghatározza hazánk mindenkori távlatait.