Az Európai Unió drámai pillanatokat él át, ugyanis Nagy-Britannia kilépése miatt elvesztette globális vezető szerepét – mondta Orbán Viktor a visegrádi négyek kormányfőinek csütörtöki Varsóban tartott csúcstalálkozója után. A magyar miniszterelnök a brit kilépést is nyilvánvalóan eszközként próbálja használni az Európai Unió ostorozására. De mint kiderült, alapvetően nem is az EU-val van baja Orbán Viktornak, hiszen elsőként jelentkezett be a brit visszalépéssel megüresedett 2017-es második félévi soros elnökségére, hanem „Brüsszellel”, bármit is fedjen ez. Számára nem az a gond, hogy létezik az EU, hogy léteznek az uniós támogatások, hanem az, hogy „Brüsszel” nem az ő irányítása és elképzelései szerint működik. Fogalmazhatnánk úgy is, az a baj Brüsszellel, hogy ott nem ő a number 1, hanem csak 1 a 28-ból.
Orbán Viktor nem most, a kvótanépszavazás kiírásával kezdte szabadságharcát Brüsszel ellen. Hatalomra jutása óta kormánya intézkedéseivel, illetve a magyar parlament által elfogadott több jogszabállyal - beleértve az alkotmánymódosítást is - folyamatosan megsérti az alapvető európai értékeket. De mivel az Unió belső szankciós rendszere hiányzik, éppen az önkéntességi alapon való szerveződés miatt, „Brüsszel” tehetetlen Orbánnal szemben. Az országtól a szavazati jogot megvonó hetes cikkely életbeléptetése a teljes magyar népet és országot sújtotta volna. Ám talán épp ebből tanulva született meg a jogállamisági mechanizmus, amelyet a magyar útra tévedt lengyel Szydlo kormánnyal szemben életbe is léptettek.
Ez az első alkalom, hogy a Bizottság alkalmazni kezdi az eredetileg még a Barroso-bizottság által 2014 márciusában előterjesztett testületi jogállamisági mechanizmust. Ez ugyan nem a tagországok tanácsának egyetértésével indítható - a szankciók lehetőségét is megnyitó 7. cikkely szerint -, de mindenképpen több a semminél. Lehetőséget nyújt a Bizottságnak arra, hogy még korai szakaszban beavatkozzon, amikor egy tagállamban komoly rendszerszintű problémák jelentkeznek és vele együttműködve találjanak megoldást a potenciális jogállamisági problémákra. Ezt az előrelépést tulajdonképpen Orbán Viktornak köszönheti az Európai Unió, azaz „Brüsszel”. A most folyó üzengetési kampányból is csak azt remélhetjük, hogy talán lesz valami hasonló pozitív hozadéka is a teljes közösség számára is.
Orbán Viktor folyamatosan a menekültválságra szűkíti ezt a Budapest- Brüsszel konfliktust (Varsóban is azzal érvelt, a Brexit is annak köszönhető, hogy Brüsszel sorozatosan rossz válaszokat adott a migránsválságra), és az EU minden gondját is innen eredezteti. De valójában az uniós döntések a tagállami vezetők kezében vannak, és ha az EU nem működik az a pillanatnyi felállás szerint csak a kormány- és államfőkön, azaz az Orbán Viktoron és kollégáin, nem pedig a brüsszeli apparátuson múlik.
Az Európai Unió legnagyobb hibái
Orbán Viktor szerint:
- Túlzottan nagy az Európai Bizottság hatásköre
- Túlzottan sok a közös szabályozás
- A nemzetállamok jogkörei korlátozottak, szuverenitásukat sérti az EU
- „Brüsszel” a tagállamok feje fölött hoz intézkedéseket
- „Brüsszel” gyenge, nem elég gyors és nem tud kemény válaszokat adni
- „Brüsszel” nem hallgat a „népre”, nem hallja meg a nép szavát
A valóság
- Az a bizonyos 7-es cikkely: az alapító atyák nem gondoltak a renitensekre, a belépés kritériumai tisztán szabályozottak, de a bennmaradás feltételei nem. Az önkéntességi alapon létrejött Uniónak nincs tényleges szankcionálási rendszere, így szinte megfékezhetetlen a belülről való bomlasztás. Nincs intézményes keret arra, hogyan lehet egy tagországot felelősségre vonni, ha az megsérti az EU alapelveit. A szavazati jogot megvonó 7-es cikkelyt szinte lehetetlen alkalmazni
- Az Európai Tanács döntéshozatali kizárólagossága, az Európai Bizottság és az Európai Parlament mozgásterének korlátozottsága
- Az alapszerződések kőbevésettek
- Leállt az integráció mélyülése
- A közös kül- és biztonságpolitika hiánya
- Túl sok területen hiányzik még az egységes, közös szabályozás
