Magyar halottja is van a müncheni merényletnek - Fotó a merénylőről!

Publikálás dátuma
2016.07.23. 10:06
FOTÓ: Johannes Simon/Getty Images
Egy 18 éves német-iráni kettős állampolgár, Ali David Sonboly volt a péntek esti müncheni lövöldözés elkövetője, aki több mint két éve lakott Münchenben, és ott is született. Nem szerepelt a rendőrségi nyilvántartásokban, és egyetlen pisztollyal lövöldözött. A müncheni ügyészség illetékese szerint "klasszikus ámokfutó" volt. A korábbi információkkal ellentétben a fiatalnak - aki a lövöldözés után öngyilkos lett - nem voltak társai. Az azonosítás után a közösségi oldalakon megjelentek az első fotók is a merénylőről. A támadásban kilencen haltak meg, és  21-en sérültek. Szombaton derült ki, hogy a lövöldözésben egy magyar állampolgársággal is rendelkező 14-15 éves fiú is meghalt. A lövöldözés utáni pillanatokról készült képeket ide kattintva láthatja!

Az elkövető Ali David Sonboly, német-iráni állampolgár éppen, hogy elmúlt 18 éves. Az Origo azt írja róla a német média alapján, hogy München Maxvorsadt kerületében élt a szüleivel. Még péntek este nyilvánosságra került egy videó, amit egy közelben lakó készített. Ezen az látható, hogy a támadó a tetőteraszon vitatkozik más fiatalokkal. A vita során kijelenti, hogy "német vagyok", és arra panaszkodik, hogy hét éven keresztül zaklatták és ezért fegyvert vett, hogy lövöldözzön.

A zaklatás tényét megerősítette a merénylő egyik volt osztálytársa is, aki hogy Sonboly-t hét éven keresztül zaklatták az iskolában, ő pedig többször is megfenyegette zaklatóit, hogy meg fogja őket ölni. 

Thomas Steinkraus-Koch vezető ügyész szerint a nyomozás első megállapításai alapján "klasszikus ámokfutó" lehetett a támadó, mivel nem találtak semmilyen politikai vonatkozást az ügyben. A 18 éves elkövető valószínűleg nem volt egészséges, a "depresszió típusai közé tartozó" pszichés betegségben szenvedhetett. A bűnügyi nyilvántartásokban két ügyben szerepelt, egy testi sértés és egy lopás sértettjeként.

A bajor tartományi bűnügyi hivatal vezetője elmondta: az elkövető szobájában találtak egyebek mellett ámokfutásról szóló újságcikkeket és egy könyvet, amelynek az a címe, hogy Ámokfutás fejben - miért gyilkolnak az iskolások. Ebből - és abból, hogy a legfrissebb hírek szerint 300 lőszer volt nála - arra következtettek, hogy készült a terrorakcióra.

Ez az első közösségi oldalakon megjelent fotó a támadóról:

A rendőrség korábban annyit közölt a férfiról, hogy két éve költözött Münchenbe, ma délben viszont azt tették hozzá, hogy ott is született. Nem szerepelt a rendőrségi nyilvántartásokban. Egyetlen pisztollyal lövöldözött, egy 9 milliméteres félautomata Glock pisztollyal, amire nem volt engedélye.

Ali David Sonboly egy hamis, női nevet használó Facebook-profilt is létrehozott nem sokkal a támadás előtt, hogy minél többen legyenek a München északi részén lévő olimpiai parki bevásárlóközpontnál a támadás idején. Egy posztban ingyen étkezést kínált mindenkinek, aki megjelenik a pláza McDonald's éttermében, ahol később szintén lövöldözött. A Guardian azt írja, hogy a profilt törölték, mire a lövöldözés elkezdődött.

Magyar fiú is meghalt a lövöldözésben
A bajor rendőrség arról értesítette a müncheni magyar főkonzulátust, hogy a péntek esti lövöldözés halálos áldozatai között van egy magyar állampolgársággal is rendelkező fiatal férfi - mondta Szijjártó Péter szombaton, aki később megerősítette, hogy egy magyar állampolgárságú, 2001-ben született fiú is van a halálos áldozatok közötta holttest azonosítása megtörtént. A főkonzulátus kapcsolatban áll az érintett családdal - mondta el a külügyminiszter.

Az első riasztás nagyjából 17.50-kor futott be a rendőrséghez. A fiatalember a McDonald's-ban kezdte a merényletet, ahol az emberekre zárta az ajtót, majd elkezdett lövöldözni. Ezután a gyorsétterem előtt és a bevásárlóközpontban is lövéseket adott le.

A támadó holttestét 20.30-kor találták meg a bevásárlóközponttól nagyjából egy kilométerre egy ligetes területen, ahol a nyomozás első adatai alapján öngyilkosságot követett el. A fejlövés miatt meghalt férfi mellett egy piros hátizsák hevert, olyan, amilyen a támadásról készült videofelvételeken is látható volt a lövöldözőnél. Ezért tűzszerészekkel és robottal vizsgálták meg a holttestet, mert nem lehetett kizárni, hogy robbanószerkezet van a hátizsákban.

A müncheni rendőrfőnök szombat déli sajtótájékoztatóján elmondta, hogy civil ruhás rendőrök több lövést is leadtak a terroristára, de a boncolás adatai alapján nem találták el, végül öngyilkos lett.

Az éjjellátó készülékkel felszerelt rendőr kommandósok kutyákkal razziáztak szombat hajnalban a Maxvorstadt kerületben, reggel pedig megkezdték a támadó apjának kihallgatását is.

Rendőrfőnök: nem terrortámadás történt
A nyomozás alapján egyértelmű, hogy a péntek este történt müncheni lövöldözésnek egyetlen elkövetője volt, és az ügynek "egyáltalán nincs köze a menekültek témájához és a terrorizmushoz" - közölte szombaton a bajor tartományi főváros rendőrségének vezetője. Hubertus Andrä szerint nincsenek arra utaló jelek, hogy bármi köze lett volna az Iszlám Államhoz vagy más dzsihadista szervezethez, de az eset összefüggésben lehet a norvégiai utöyai mészárlással és az oslói pokolgépes robbantással, amely napra pontosan a lövöldözés előtt öt évvel történt, a merénylő ugyanis behatóan foglalkozott a "ámokfutás témájával".

 

A lövöldözésben kilencen meghaltak, és 21-en megsebesültek, 3 ember életveszélyesen, 18 könnyebben. A halálos áldozatok között három nő és öt kiskorú van, a sérültek között pedig több gyerek. A sérültek közül tízen lőtt sebesülést szenvedtek és legkevesebb százan a krízisintervenciós szakemberek segítségére szorulnak a megrázkódtatás miatt. A 60 éves rendőri vezető pályafutásának legnehezebb szakaszának nevezte az első riasztás óta eltelt órákat.

Kezdetben szemtanúk beszámolói alapján úgy tűnt, hogy hárman kezdtek lövöldözni. Ez valószínűleg azért alakult így, mert két ember egy autóval feltűnően gyorsan távozott a helyszínről. Időközben megtalálták őket és megállapították, hogy nincs közük a bűncselekményhez - mondta Hubertus Andrä.

 A Focus Online hírportál szerint megtalálták a tettes autóját, a középkategóriás szürke kocsit elszállították.

A lövöldözés miatt 2300 rendőrt mozgósítottak. Érkezett erősítés a szövetségi rendőrségtől, a Baden-Württemberg és a Hessen tartományi rendőrségtől, és az osztrák rendőrség Cobra nevű terrorelhárító alakulatától is. 

A nyugalom helyreállt a bajor fővárosban. A tömegközlekedést hajnalban újraindították. Szombaton nem kell elhalasztani rendezvényeket biztonsági okokból - mondta Hubertus Andrä. A nyomozás újabb eredményeiről szombaton nap közben számol be a müncheni rendőrség.

Szerző
Frissítve: 2016.07.23. 21:07

Trump lenne a megmentő?

Publikálás dátuma
2016.07.23. 07:33
Donald Trump és Mike Pence lufik között a konvenció záróünnepségén FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JEFF J. MITCHELL
Sötét, a reális helyzetnél borúsabb képet festett az Egyesült Államok helyzetéről Donald Trump. Az amerikai milliárdos megkapta, amit akart, megszerezte az elnökjelöltséget, a Republikánus Párton belüli kétségeket azonban nem sikerült eloszlatnia.

Véget ért a republikánus elnökjelölő konvenció, látszólag minden a szokásos módon zajlott, hullottak lufik, szórtak konfettit, felsorakozott a Trump- és a Pence-család. A jelölőgyűlés azonban egészen más volt, másféle közönség gyűlt össze, a republikánus pártelit - volt elnökök, elnökjelöltek, befolyásos személyiségek - tüntetően távol maradtak. A zárónapon mondta el a jelölést elfogadó beszédét Donald Trump, a manhattani milliárdos ezúttal fegyelmezte magát és a képernyőről olvasott. Jóelőre kiszivárogtatták, hogy Trump Richard Nixon 1968-as beszédének mintájára építette fel mondanivalóját. Az Egyesült Államokról azonban a reálisnál jóval borúsabb képet festett, miközben kampányának jelszavával azt ígérte, hogy ő lesz az, aki ismét "naggyá teszi Amerikát". Trumpot a család "esze", Ivanka mutatta be, a sikeres üzletasszony apja legbefolyásosabb tanácsadója.

Trump büszke arra, hogy az előválasztások során a republikánusok 60 százalékkal több szavazatot kaptak, mint nyolc évvel korábban, míg a demokraták 20 százalékkal kevesebbet. A milliárdosnak semmi kétsége, hogy novemberben be fogja venni a Fehér Házat. Drámai adatokat sorolt az amerikai bűnözésről, noha felmérések szerint e téren jelentős a javulás, s messze nem szerepel az élen a szavazók fő aggodalmainak listáján. Azt ígérte, ő lesz a "rend és törvényesség" helyreállítója. Az Obama-kormányzatot tette felelőssé azért, hogy válságos az amerikai belsővárosok helyzete, az afrikai-amerikai fiatalok 58 százalékának nincs állása, a spanyol ajkú amerikaiak körében nőtt a szegénység Obama hivatalba lépése óta. A demokrata adminisztráció szerinte téves külpolitikai döntéseiért vetélytársát, Hillary Clintont tette felelőssé, a líbiai, a szíriai válságért, az Iszlám Állam előretöréséért is a volt külügyminisztert okolta. A Republikánus Párt hagyományos irányvonalával szakítva felmondaná a szabadkereskedelmi megállapodásokat, ragaszkodik a falépítéshez a mexikói határon. Olyan bevándorlási rendszert fogadna el, amely "az amerikai emberek érdekeit tartja szem előtt". Elnökségének fő vezérelve az amerikanizmus, nem pedig a globalizmus lenne, jelentette ki Trump.

Egy CNN-gyorsfelmérés szerint a megkérdezettek 57 százalékának nagyon, 17 százalékának valamelyest tetszett Trump jelölést elfogadó beszéde, 24 százalék vélekedett róla negatívan.

Hétfőtől kezdődik a Demokrata Párt elnökjelölő konvenciója, a demokraták újabb négy évre szeretnék megtartani a Fehér Házat.

Lapvélemények
Wall Street Journal
A republikánus elnökjelölő konvención kiderült, hogy a Republikánus Párt rendkívül megosztott, s nem is próbálták ezt leplezni. Nem sikerült egyesíteni a sorokat, de nem is akarták, mindenki maradt a saját térfelén. Trump nem változtatott a stílusán, a jelölésének ellenzői lenézték azokat, akik az elnökjelöltet támogatták. A pártvezetés és a bázis között hatalmas a szakadék – vélekedett Peggy Noonan, Ronald Reagan egykori beszédírója.
Washington Post
Trump célközössége a fehér, jobbára kékgalléros munkásréteg, azok az amerikaiak, akik megszenvedték a gazdasági változásokat, s aggódnak a kulturális változások miatt. A „csendes többséget”, a koalíciót, amely Nixont és Reagant megválasztotta már átformálták a demográfiai változások. Trump kockáztat azzal, hogy be akarja bizonyítani, e szavazóréteg mobilizálásával még választást lehet nyerni, de nem kizárt, hogy ismét rácáfol bírálóira – írta elemzésében Dan Balz.
USA Today
A konvenció nem a korábbi elnöjelölő gyűlésekhez, hanem inkább valóságshow-hoz hasonlított. Noha arra számítottak, hogy odakinn lesznek nagy botrányok, végül minden a pódiumon játszódott le: nagy bukások, káosz, megosztottság, összeesküvések. Ez jó a nézettség szempontjából, de kevéssé nyugtatja meg a választókat. Zárásképpen Trump maga volt kénytelen energiát és lendületet sugározni, mutatott rá a lap elemzője, Susan Page.

Kiakadt a NATO-főtitkár Trump fenyegetésén

Európa és az Egyesült Államok biztonsága szorosan összekapcsolódik – mondta JensStoltenberg NATO-főtitkár azzal kapcsolatosan, hogy Donald Trump, a republikánus elnökjelölt a New York Times-nak nyilatkozva felvetette, ha ő lesz az elnök, Washington csak azoknak a szövetségeseknek a biztonságát garantálja, amelyek teljesítik az atlanti szövetség felé vállalt kötelezettségüket.

Stoltenberg hangsúlyozta, nem akar beavatkozni az amerikai elnökválasztásba, de fontosnak tartja leszögezni, hogy mi a fontos a NATO számára. „Két világháború megmutatta, hogy az Egyesült Államok biztonsága szempontjából nem közömbös Európa békéje és biztonsága” – mutatott rá a főtitkár. Stoltenberg aláhúzta, hogy a szövetségesek közötti szolidaritás a NATO fontos alapértéke, s e szolidaritás azt jelenti, hogy a szövetség tagjai a bajban megvédik egymást.

Trump már korábban is olyan véleményt hangoztatott, hogy a NATO „elavult” szervezet, s az Egyesült Államokra aránytalanul nagy teher hárul, s ha ő lesz az elnök, Washington ezt nem tudja és nem is akarja vállalni. Ha rajta múlik, mondta most a New York Timesnak, csak azokra a szövetségesekre terjed ki az amerikai (nukleáris) védőernyő, amelyek teljesítik NATO-kötelezettségüket, s megfelelő arányban járulnak hozzá a védelmi szövetség költségvetéséhez. Washington jó ideje hangoztatja, hogy az európai tagállamoknak is emelni kell a védelmi kiadásaikat, a GDP két százalékát kellene a védelemre költeni, de soha nem kötötték ezt feltételekhez. A milliárdos ugyanakkor a NATO alapját képező elvet, a Washingtoni Szerződés 5. cikkelyét kérdőjelezte meg.

E cikkely kimondja, hogy bármely NATO-tagállam elleni támadást valamennyi tagállam elleni támadásnak tekintenek. Trump szavaival nem tudott azonosulni Mitch McConnell, a washingtoni szenátus republikánus többségi vezetője sem. Többen emlékeztették a milliárdost, hogy Ronald Reagan, a 40. amerikai elnök, akihez szívesen hasonlítgatja magát, soha nem vonta volna kétségbe az Egyesült Államok NATO-elkötelezettségét.

Szerző

Macron, a legfrissebb önjelölt?

Publikálás dátuma
2016.07.23. 07:32
Emmanuelle Macron pénzügyminiszter az államfői posztról álmodik FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AURELIEN MEUNIER
Ember legyen a talpán, aki hovatovább kiismeri magát a Francia Szocialista Párt belső viszonyaiban. Nem csupán a külső szemlélők, maguk a hívők is tanácstalanok. Jövő tavasszal lejár Francois Hollande elnök államfői megbízatása, ő maga erősen bizonykodik, hogy ismét indulni óhajt újabb ötéves időszakra, amit sokan el is hisznek neki, de megválasztásának az esélyeit kétségbe vonja a franciák nagy többsége. Biztos bukását jósolják, komoly arányban. Az alkotmányosan előírt két fordulóból már az elsőn elvérezne, nem juthat tovább. De ki lépjen a helyébe, hogy akár minimálisan is, a szocialisták, közvetve az egész baloldal versenyben maradhasson? Hamlet szavaival, ez itt a kérdés.

Normális menetrend szerint az elnöknek legkésőbb most ősszel kellett volna a szándékairól nyilatkoznia, de mert minden kétséges, ő jövő tavaszig haladékot kért. Ez a bizonytalanság tovább csökkentette az esélyeit, sürgetik a pártban is, minél hamarabb ki a farbával. Csak az a nagy baj, más komoly esélyes nincs. Az egyik az utolsó nagy francia szocialista, Michel Rocard, aki ugyan nem teljes egyetértésben Mitterrand-nak is miniszterelnöke volt, néhány hete meghalt, nagy országos gyász siratta el, de a nyomában senki. Ekkor lépett föl egy outsider, mondják „senkiházi”, aki hónapok óta nyüzsög. Sejtetni engedi, ő majd „megvédi” a pártszíneket, ha Hollande netán lemaradna, majd ő. A mozgalomban nem teljesen új, de igazán nem is „régi”. Gazdasági szakemberként reklámozza magát, ami annyiban igaz, hogy korábban a Rotschild bankházból hívta Hollande tanácsadójaként az Élysée-palotába, majd néhány hónapja kormánya pénzügyminiszterévé nevezte ki. Nem mindenki örvendett azonban ennek a megbízatásnak, mert tudták róla, a gazdasági bajok leküzdéséről eltérnek a nézetei Manuel Valls miniszterelnökétől, aki titkon maga is arról álmodik, ő lehet az új államfőjelölt, és ez az ellentét azóta is politikai feszültség forrása.

Teljesen váratlanul derült ki, hogy Emmanuel Macronnak föltámadtak az államfői ambíciói. Kiderült az is, hogy furcsa ember ez a negyven éves csinos férfiú, viszont a felesége nála húsz esztendővel idősebb, hatvanéves asszony. Kétségtelenül dekoratív, aranyszőke hölgy, eredetileg elvált és még korábbi házassága idejéből több unokája is van, így Macron, mondhatni nem egyenes ágon, de Franciaország egyik legifjabb nagypapája. A politikai világból akadtak, akik arra gyanakodtak, netán őnagysága ambícióit is sejteni lehet a háttérben. Ezt látszott alátámasztani, hogy Madame Macron egy napon nyilatkozatot adott a Paris Match-nak, a népszerű képes heti politikai magazinnak, amelyben közvetve ugyan, de utalt rá, „nincsenek ellenére” az ura elképzelései.

De ekkorra már minden száguldott. Csakhamar kiderült, hogy a még aktív pénzügyminiszter „Előre” mozgósító jelszóval tömörülést szervezett, híveket toboroz. Támogatóival aláírásgyűjtő íveket is forgalomba hozott, az a szándéka, hogy olyan gyorsan, ahogyan csak lehet, legalább százezer aláírást gyűjt össze. Részletesebb indokolás az akcióra nincs, távoli bizonytalan utalás csupán, hogy az államfői álom a serkentő, amit aztán ugyancsak igencsak gyorsan újabb esemény látszott igazolni. Emmanuel Macron meghirdette, hogy nagygyűlést rendez a Mutualité palotában, Párizs világhírű politikai toborzó helyén, ahol általában kétezer meghívott fér el. Nem a nagyvilág, de arra éppen elég, hogy fölhívja magára a figyelmet. A kétezer érdeklődő össze is jött, kívül az utcán azonban megjelent úgy kétszáz fölbolydult tüntető. zömükben a Szocialista Párt érzékeny aktivistái, Akiknek nem tetszik Macron buzgalma, de igazán az sem, hogy Hollande sem tudja valójában, mit is cselekedjék. A párttagok azt várnák, hogy a mozgalom több évtizedes hagyományait követve találjon magának hiteles elnökjelöltet, aki nem biztos, hogy győz, de igazolhatóan jelen van az elsőrendűen fontos politikai küzdelmekben. Macronnak szabadkoznia kellett, hogy felesége miért volt túlbuzgó, miért sietett szerepelni a Paris Match-ban, védelmére annyit hozott fel, hogy Madame Macon nem politikus alkat, nincs tapasztalata arról, mi a helyénvaló és mi nem.

Ezzel azonban koránt sincs vége ennek a francia elnökválasztási szokásoktól alaposan elütő közjátéknak. Amióta De Gaulle tábornok 1958-ban bevezette a nép által közvetlenül választott köztársasági elnök intézményét, kivétel nélkül minden párt tartotta magát ahhoz az elhallgatott aranyszabályhoz, hogy maga szemeli ki, kit indít csatába a többi politikai mozgalom jelöltje ellenében. Így történt ez kivétel nélkül minden alkalommal. Így indultak a jobboldali kandidátusokkal szemben az ellenzékiek, és 1981-ben Mitterrand volt az első szocialista, (csakugyan lelke mélyén is az volt-e, az más kérdés?), akinek győznie sikerült. Olyannyira, hogy máig ő volt az egyetlen államférfi, aki egyhuzamban tizennégy évet tölthetett az Elysée-palotában. Hollande a második szocialista államfő, 2012-ben öt évre választották meg, jövő tavasszal jár le a mandátuma, elvben még egyszer indulhat, csak a megítélések szerint erősen kétségbe vonható esélyekkel. Eltelt fél évtizedét jobbára negatívnak ítélik meg, többségi vélemény szerint biztos kudarc várhat rá. Legalábbis eddig, a konzervatív táborból Alain Juppét, Bordeaux polgármesterét vélik a legvalószínűbb befutónak, ezt a mérsékelten jobboldali politikust, akivel szemben az ő oldaláról a megfékezhetetlen Nicola Sarkozyt várják ellenfélként, de csekély sikerrel, állítólag buknia kell. És ekkor bukkannak föl akár a legszélsőségesebb kombinációk is. Ha bármi alapjuk van is, eléggé fantasztikusak, túl nagy kockázat sejthető mögöttük.

Hollande a legvégső pillanatig kombinálgat, ezért ígérte meg, hogy csak nem sokkal az elnökválasztás előtt nyilatkozik arról, beszáll-e a versenybe vagy sem? E kalkuláció mögött egyesek azt a képtelen számítgatást föltételezik, hogy jelöltekben a jobboldali térfélen Juppén kívül is igen nagy a tülekedés. Ha mégsem Bordeuax polgármestere a befutó, Hollande számára teremhet még babér, s népszerűsége ellenére is maradhat további öt évre. De ez már igazán álomvilág.

A háttérben talán rejtélyes alku köttetett Macron és az Élysée-palota között. Hollande az utolsó pillanatig, amíg csak lehet, halogatja döntését, és az „okvetetlenkedő” pénzügyminiszter közbelép, esze ágában sem volt keresztbe tenni az egyébként angyali lelkű államfőnek, éppen ellenkezőleg, az ő szolgálatára tüsténkedett. És megtörtént a csoda, a végképpen leírt, eltűnésre ítélt köztársasági elnök fölülkerekedett, túljárt valamennyi vetélytársa eszén. Hihetetlen, de a politika története az elszáguldott évszázadok alatt nem gyakran, de azért ismert már meglepő fordulatokat.

Ami pedig Macron jövendő sorsát illeti, talán nem is kalkulált olyan rosszul. Hollande torkig van Valls vélt ármánykodásaival, ideje leváltani a kormány éléről, a helyét pedig elfoglalhatja az a derék pénzügyi szakember, aki a súlyos európai válság idején sok mindent rendbehozhat. És akkor talán a hatvan éves szőke tündér sem volt olyan ügyetlen, amikor a Paris Match-nak készségesen nyilatkozott.

Hihetetlenül hangzik, de hát nem történt soha még hasonló sem?

Szerző