Zsákutcában a nyomozás

Pancserek a francia titkosszolgák, ha az a bizonyos kamionos örült be tudott hajtani a francia nemzeti ünnepen a tűzijátékra váró tömegbe. Pancserek a francia rendőrök is, akik elhitték a sofőrnek, hogy fagylaltot szállít a teherautóban, és tovább engedték.

Aztán be tudtak törni egy katolikus templomba dzsihádista cuccot viselő terroristák. Nem is értem, hogyan jutottak el odáig abban a maskarában anélkül, hogy megkérdezte volna tőlük az első utcai rendőr, hová, hová, fiatalemberek? Kiderült, az egyik merénylő már jó ideje a hatóságok látókörében volt. Olyannyira, hogy pontosan tudták róla, fanatikus iszlamista, már börtönben is ült ezért, sőt, nyomkövetőt is kellett viselnie. Csak meghatározott órákban hagyhatta el a lakóhelyét, és ilyenkor kikapcsolták a nyomkövetőt. Rossz ötlet volt. Éppen abban az időben vesztették szem elől, ha kiment a lakásából…

Amikor ilyen híreket olvasok, végig sem merem gondolni: vajon a mit tennének a „mieink hasonló helyzetben? Emlékszünk még a választási iroda előterében mi történt? A rendőrség szerint „ismeretlen személyek” nyilvánvaló törvénysértést követtek el, már hónapok óta nyomoznak utánuk, de képtelenek eredményt felmutatni. Nem tudták lenyomozni a képeken látható telefonhívások címzettjeit sem, pedig…. Ott az a halomnyi fotó, videó felvétel, amely az elkövetők fizimiskájáról bejárta az egész médiát, de nyomát sem lelik a kigyúrt pasiknak. Még a nevüket, a címüket sem sikerült kideríteni, hogy legalább egy kihallgatásra bezsuppolják őket.

Lehet, hogy parancsot kaptak, ne nagyon kutakodjanak? Vagy ez is pancserság? Még szerencse, hogy nálunk nincsenek terroristák!