Az az őrjítő csípőmozgás

Napokon belül elkezdődik a riói olimpia. Abban a városban, ahol minden idők leghíresebb karneválját rendezik. Ilyenkor négy napra Rio de Janeiro a világ fővárosává válik. A parádén a látványos jelmezek mellett a szamba is főszerepet kap, hiszen ilyenkor mérik össze tudásukat a legjobb szambaiskolák táncosai a brazil farsang főutcáján, a több mint másfél kilométeres Sambadronon. Az idén századik születésnapjára készül a szamba.

A Rio de Janeiró-i nemzeti könyvtárban regisztrálták 1916. november 27-én a Pelo Telefone című dalt, Ernesto Dos Santos, Donga és Muro de Almeyda szerzeményét. Néhány hónap múlva ez lett a karnevál nagy sikere. Nem biztos, hogy ez volt ugyan az első szamba, az sem biztos, hogy a szó először szerepel lemezen, de a Pelo Telefone hozta divatba ezt a ritmust, ezt a táncot és tette társadalmi jelenséggé.

A szamba szó egy bantu kifejezésből ered. Brazíliában páros ütemű zenéhez és tánchoz, valamint szinkópás kísérethez használják. Azt mondják, hogy Rióba Bahia államból érkezett a felszabadult rabszolgákkal – Brazíliában hivatalosan 1888-ban szüntették meg a rabszolgaságot –, akik a cukornád- vagy kávéültetvényeken dolgoztak és felszabadulásuk után elindultak munkát keresni. A szaggatott, rövid mozdulatok a megbilincselt rabszolgák mozgását jelképezik, azt, hogy még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni.

1890 és 1917 között Rio lakossága megduplázódott, félmillióról egymillióra nőtt. A néger közösség a város központjában és a kikötőben telepedett le. A területet elnevezték „Kis Afrikának”. Itt élt Hilaria Batista de Almeida, az afro-bahiaiak egyik spirituális referenciája. Nála gyűltek össze mindazok, akik számára a szamba életforma volt. Az összejövetelek a gitárok, dobok, ütők, hangjai, az elfogyasztott grillhúsok és sok sör mellett 2-3 napig is eltartottak.

A 19. század folyamán ebből az afrikai eredetű, portugál elemekkel keveredő szambából alakult ki a városi szamba. Több komponista kiegészítette a hangszerelést egy bádogból készített, bőrrel fedett dobbal, a surdóval, és ezzel úgy tudták megváltoztatni a ritmust, hogy az alkalmas legyen a zenére való felvonulásra.

Az 1930-as években, a rádió megjelenésével nagy zeneszerzők születtek ebben a műfajban. Ilyen volt Ary Barroso, Gerardo Pereira, Noel Rosa. Nem sokkal a bossa nova előtt jött divatba a szamba conçao, amelynek lassúbb volt a ritmusa és szentimentálisabb a szövege. Évtizedekkel korábban már játszották a copacabanai klubokban. A szambaiskolákban tanítják a szambabrequét, amelynek humoros jellege van, de ma már ismert a szambajazz, a szambarock és a szambarap is.

A szamba ugyanolyan karriert futott be Brazíliából kiindulva, mint az ezzel szinte egy időben az észak-amerikai blues. Az uralkodó osztályok által megvetett zenéből az ország kulturális identitásának egyik legerősebb kifejezőjévé vált. Közben minden nemzedék változtat rajta egy kicsit, ami miatt az előzők húzzák az orrukat, de az új hangok megtalálják helyüket a gyökereken.

Olyan világhírű muzsikusokat is megihletett ez a zene, mint Chick Corea, al di Meola és és mindenekelőtt Carlos Santana, akinek Samba Pa Ti című érzelmes instrumentális darabja évtizedek óta a latin rock rajongóinak kedvence. Szinte közhellyé vált az is, hogy a brazil futballisták mozgását a szambához hasonlítják a sportzsargonban.