A Magyar Idők 2016. augusztus 4-i számában olvasható, hogy "a közeljövőben napirendre kerülhetnek olyan ágazati előírások, amelyek megoldják egyebek mellett a munkaerő elvándorlása vagy a szakemberhiány miatti problémákat is a nagyáruházakban – jelentette ki a Miniszterelnökség kereskedelempolitikáért felelős miniszteri biztosa. Szatmáry Kristóf közölte: amennyiben szükséges, az állam több területen beavatkozik a piaci folyamatokba a fogyasztók kényelme, a munkavállalók érdekei és a kiskereskedelem, illetve a nemzetgazdaság további fejlődése érdekében.(…) A hazai vállalkozások versenyképességét javító jogszabály-változtatásokat tervez a kabinet."
Rendkívül zavaró, hogy a félmillió embert foglalkoztató kereskedelmi ágazatot érintő kiforratlan központi ötletekről csak napilapból értesülhet egy érdek-képviseleti szervezet. Az pedig teljességgel elfogadhatatlan és nézetem szerint kontraproduktív, hogy sajtón keresztüli üzengetéssel tartják bizonytalanságban a vállalkozói szövetségeket és rajtuk keresztül a teljes kereskedelmi szakmát. A bevezetésre kerülő eszközrendszer szigora és konkrétumai nem ismertek, de a Magyar Idők "nagyáruházak" megjelölése azért sejtet valamit.
A 2016. augusztus 5-i Magyar Nemzetben „Vasárnapi boltzár más formában?” címmel jelent meg tematikus írás, amely szintén azt sugallja, hogy valamit megint kotyvasztanak a kormányzati boszorkánykonyhán. Konkrétumokat ez a lap sem közöl, de az innen is kiolvasható, hogy a központi adminisztráció kereskedelmi intervencióra készül.
A kereskedelem (bolti - és vendéglátó) igazi versenyszakma, az nyer, aki jobban szolgálja a vevők érdekeit. Természetesen az államnak feladata, hogy körültekintően határozza meg ennek a gazdasági tevékenységnek a szabályait és legfontosabb működési paramétereit. Üdvözlendő, ha a hazai tulajdonban lévő mikró-, kis és középvállalkozásokat a védőszárnyai alá veszi a végrehajtó hatalom. De figyelem! Ahogy a falvak fejlesztése nem párosulhat a városok elpusztításával, úgy a honi kicsik védelme sem járhat együtt a multinacionális nagyok ellehetetlenítésével. Kedvezményezni kell a mieinket, de oly módon, hogy a külföldiek ne érezzék magukat utálatos idegennek és az EU se piszkálja nap mint nap a gyengébbeket preferáló - sokszor diszkriminatív és piacellenes - magyar joganyagot. A felkészültebb és eredményesebb konkurencia durva „lerúgásától” egy jottányit sem fog javulni a magyar versenyzők kondíciója és teljesítménye. Ennyit kellene megérteni és ennek szellemében lenne szükséges a "kereskedelmi szabálykönyvet" megalkotni. Ehelyett az elmúlt másfél évben azt tapasztaltuk, hogy a kormányzat ad hoc jelleggel és megfontolatlanul avatkozik be a jogi környezetbe: boltot zár, pótlékot emel, többletadót vet ki, majd visszakozik.
A 11/2016. (VI. 8.) MvM (Miniszterelnökséget vezető miniszter) utasítás szerint a kereskedelempolitikáért felelős miniszteri biztos megbízatása 2016. november 12. napjáig tart. Van tehát időnk arra, hogy a kijelölt kormányzati személlyel közösen - javaslatom szerint a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának keretei között - tekintsük át a kiskereskedelem aktuális kérdéseit. Sokat kellene beszélgetni a szakma problémáiról, és az is üdvös lenne, ha az alapvető kérdésekben konszenzusra jutnánk. Van erre remény, van erre igény?
