Nehéz helyzetbe került a német kormány a török puccskísérlet után. Miközben ugyanis a kormány illetékesei rendre próbálják arra rávenni az ankarai kormányt, ne sértse meg a demokrácia alapértékeit a tisztogatások során, érzékelhető az is, túlzottan kemény hangot sem akarnak megütni Erdogannal szemben, ami elsősorban nem a német-török viszony megromlása miatti aggodalomra vezethető vissza, hanem arra, hogy jelentős török kisebbség él az országban, amelynek jelentős része a jelenlegi ankarai vezetéssel rokonszenvez.
Német politikusok a július 31-i kölni tüntetés nyomán kijelentették, nem engedhető meg, hogy a törökországi konfliktusokat Németországba „exportálják”.
Németország, azaz a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) 1961-ben kötött megállapodást Törökországgal arról, hogy várják a szakképzett török munkaerőt az országba. Előzőleg már hasonló megállapodást kötött Bonn Olaszországgal, Spanyolországgal és Görögországgal is. Ankara azért írta alá a megállapodást, mert egyebek mellett a török vendégmunkások hazautalásai révén akarta csökkenteni a fizetési mérleg hiányát.
Eleinte még szó sem volt arról, hogy a Törökországban is csak „Gastarbeiter”-nek nevezett vendégmunkások huzamosabb ideig maradnak Németországban. A következő években azonban a családfőt feleségük és gyermekeik is követték az NSZK-ba, így ekkor már eszük ágában sem volt elhagyni az államot. Ma már az első vendégmunkások dédunokái születnek itt. Nemcsak törökök, igen sok török útlevéllel rendelkező kurd vette fel a német állampolgárságot.
Nehéz megállapítani a ma Németországban élő törökök pontos számát. A német állampolgársággal rendelkezőket ugyanis nem számolják törököknek, illetve mivel nem létezik önálló kurd állam, ezért a hivatalos statisztikákban is a kurdokat törököknek tüntetik fel. Bár egyes közlések szerint csökken a törökök száma, ezen okok miatt ez még nem jelenti a török gyökerekkel rendelkezők számának csökkenését, éppen ellenkezőleg. 2000. január 1. óta ráadásul a török családok Németországban született gyermekei automatikusan megkapják a német állampolgárságot, ami még nehezebbé teszi a számításokat.
A különféle adatok ellenére teljesen egyértelmű az, hogy a német után a törököké a legnagyobb nemzetiség Németországban még úgy is, ha 500-800 ezerre tesszük a kurdok számát. A német statisztikai hivatal tíz éve 6,75 millióra tette a külföldiek számát, akik közül 1,739 milliót számoltak töröknek. Ez jóval kevesebb ugyan az 1998-as 2,11 milliós adatnál, de az említett okok miatt a török gyökerekkel rendelkezők valós száma ennél jóval magasabb. 2013-ban számukat 2,793 millióra tették. 2005 óta évente átlagosan 20-30 ezer török veszi fel a német állampolgárságot. 2000 eleje óta az, aki újra felveszi a török állampolgárságot, elveszíti a németet.
2005 óta megfigyelhető, hogy sok török elégedetlen a helyzetével, ezért visszamennének szülőhazájukba. A dortmundi Futureorg nevű intézet felmérése szerint 38 százalék nyilatkozott így. 42 százalék azt közölte, honvágya van. Igen sok vendégmunkás a keleti, anatóliai országrészből érkezett, amely sokkal konzervatívabb a nyugati, európai résznél. Ez is magyarázza a kormánypárt, az AKP népszerűségét. S akad egy másik fontos ok is: Németországban rendkívül erősek az ankarai kormányhoz köthető szervezetek, amelyek meghatározzák a honfitársak gondolkodását, igen erőteljes kampányt folytatnak az AKP mellett.
A legutóbbi, 2015 novemberében megrendezett parlamenti választáson az 570 ezer választójoggal rendelkező németországi török 59,7 százaléka voksolt az AKP-ra, amely tíz százalékkal magasabb, mint amennyit a párt ténylegesen a parlamenti választáson szerzett. Ilyen nagy arányban egyetlen másik európai államban sem szavaztak Recep Tayyip Erdogan tömörülésére.
A felmérések alapján Észak-Rajna-Vesztfália tekinthető a kormánypárt németországi fellegvárának, kiváltképp Münster (71,09 százalék voksolt itt a pártra), Essen (67,11), valamint Düsseldorf (64,6). Ez is magyarázza azt, hogy ebben a tartományban már három ízben, 2008-ban, 2013-ban és 2014-ben is rendeztek tüntetéseket Erdogan mellett. Ezeket a megmozdulásokat ugyanaz az Európai Török Demokraták Uniója (UETD) szervezte, mint a július végi kölnit. A 2004-ben alapított szervezet az AKP legfontosabb lobbistája német területen – írja a Spiegel Online. Az UETD rendszeresen szervez választási kampányt a köztársasági elnök mellett, helyettes vezetője, Fatih Zingal pedig a különféle televíziós műsorokban rendre lelkesen védi meg Erdogan politikáját.
Még nagyobb nyomást gyakorol az itt élőkre az Egyházügyi Hivatal Török Iszlám Uniója (Ditib). Ez a fedőszerv legalább 900 török-iszlám mecsethez kötődő közösséget irányít. A Ditibet közvetlenül az állami Törökországi Egyházi Ügyek Elnöksége (Diyanet) alá tartozik, ez is finanszírozza. A szervezet a török kormányfői hivatal szerve, 2002 óta, tehát amióta a jelenlegi kormánypárt van hatalmon, az AKP irányítja.
A Ditib befolyását mutatja, hogy ez a szerv dönt még olyan kérdésekben is, melyik imámot küldjék Törökországból Németországba. Általában négy-öt évig szolgálnak itt. Közülük a lehető legkevesebben beszélik a német nyelvet, s még arról sincs sok fogalmuk, miként élnek honfitársaik az Európai Unió legbefolyásosabb tagországában.
Hasonlóan befolyásos a Milli Görüs Iszlám Közösség, amely – amint a neve is sugallja - több száz mecsethez tartozó muzulmán közösséget irányít. A 30 ezer hívővel rendelkező mozgalom a német alkotmányvédelmi hatóság megfigyelése alatt áll. Hogy melyik párthoz is kötődik, arról sokat elárul: 2014-től 2015-ig az a Mustafa Yeneroglu volt a főtitkára, aki a mostani ankarai törvényhozásban az AKP parlamenti képviselője. Ő is többször tűnt már fel németországi talk show-kban, s ugyancsak Erdogan elnök szócsöveként ismerik.
Fontos szerepet játszanak e szervezetek mellett azok a tehetősebb török üzletemberek is, akik szintén az AKP irányvonalát követik. Közéjük tartozik többek között Remzi Aru, vagy Timur Yüksek, aki egy biztonsági cég vezetője. Kérdéses, mi az álláspontja a Szürke Farkasoknak. A szélsőséges szervezet ugyan sokáig túlságosan iszlamistának tartotta Erdogant, ám a mozgalom tagjainak nagyon is tetszik a puccskísérlet utáni kemény fellépés. Ők mindig is egy erős vezetőre vágytak.
A puccskísérlet utáni helyzet a németországi török közösséget is megosztotta. A puccskísérlet állítólagos agytrösztje, az Egyesült Államokban élő Fethullah Gülen Hizmet nevű mozgalmának hívei, illetve a kormánypárt irányvonalát követők rendre megfélemlítéssel vádolják egymást. Gelsenkirchenben az Erdogan-hívek megtámadtak egy ifjúsági klubot, amely a konzervatív hitszónokhoz köthető. Az interneten olyan felhívások jelennek meg, amelyeken felszólítják a németországi törököket arra: jelentsék, ha Gülen-hívekkel találkoznak. Az UETD szervezet hivatalosan is elhatárolódott ettől.
A gülenistákkal szembeni fellépésben fontos szerepet játszhat a MIT titkosszolgálat – állítja a Spiegel. Berlini biztonsági köröktől származó értesülések szerint a MIT-nek mintegy 5000-6000 aktív munkatársa lehet Németország területén. A cél az, hogy feltárják mindazokat, akiket a török kormányzat ellenségnek tekint, s közéjük most elsődlegesen a Hizmet mozgalom tagjai tartoznak.
A MIT vezetője 2010 óta Hakan Fidan. 2015 februárjában rövid időre lemondott ugyan posztjáról, hogy a parlamenti választáson az AKP színeiben induljon, de néhány héttel később visszatért a titkosszolgálat élére. Erdogan a napokban bejelentette: az eddigieknél is jobban az ellenőrzése alá vonja a szervezetet.
A CDU-ban és a CSU-ban is egyre többen vetik fel: el kellene törölni a kettős állampolgárságot a törökök számára. Dönteniük kell ugyanis arról, melyik országnak esküdnek hűséget.
