Ezt a párizsi Le Figaro faggatójának mondta el abból az alkalomból, hogy a francia Chorégies d’Orange szabadtéri színpadán föllépett Verdi Traviatájában. Ezúttal, mint korábban már a Bastille Operában is, ugyancsak a Traviatában, már nem a hősszerelmes Alfrédot, Violetta elfogult rajongóját alakította, hanem Georges Germont-t, az apát. Vagyis egy fokozattal lejjebb ereszkedett hangban, tenorból bariton lett.
Igaz, a Traviatának talán az egyik legszebb része a második felvonás kettőse, a Dite a la giovine (Lányának mondja el), amelyben a papa igyekszik rábeszélni a beteg dívát, szakítson kedvesével, mert ha nem, Alfred húgának leendő házasságát, jövőjét veszélyeztetheti. Ezt a csodálatos duettet követi az öreg Germont áriája, ebben az apa a fiút fenyegeti kiátkozással, ha ragaszkodik szerelméhez.
Ez az ária azonban talán túlságosan is érzelgős, mondhatni limonádé, de nem azért, mert a már a bariton Domingo énekli így, hanem mert Verdi komponálta ilyenre, főként a zenekari kíséretet. A Le Figaro riportere megkérdezte a Maestrót, ha végképpen búcsút mond az éneklésnek, mit fog cselekedni? Domingo azt válaszolta, amibe már korábban is belekóstolt, operát rendez majd és vezényel.
Milyenek lesznek a rendezései, még alig tudhatjuk, de karmesterként eddig nagy sikereket nem aratott. Meg sem közelíti az igazi nagy Mestereket, bár a pálcát erősen szorongatja. De sebaj, a jövő operarajongói is bálványozhatják majd a páratlan tenort, hiszen a lemezboltok gazdagon kínálhatják nekik is azt a tucatnyi DVD és blue-ray felvételt, amely megörökítette a parádés szerepeket. Felejthetetlenül. Domingo Domingo volt és marad.
