Előfizetés

Meghökkentő zenei időívek

Retkes Attila írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2016.08.26. 07:46
Rácz Zoltán jó néhány ütőhangszeren játszik FORRÁS: AMADINDA
Keller András hegedűművész-karmester mellett az idei évtől Rácz Zoltán, az Amadinda Ütőegyüttes vezetője, a Zeneakadémia tanára, több külföldi egyetem vendégprofesszora lett a pannonhalmi Arcus Temporum fesztivál művészeti vezetője. Az augusztus 26-án kezdődő, háromnapos program középpontjában ezúttal Joseph Haydn, illetve hat modern zeneszerző áll. A külföldön is „jegyzett” fesztivál részleteiről, koncepciójáról Rácz Zoltánt kérdeztük.

Keller András egy korábbi, a fesztiválról szóló beszélgetésünkben úgy fogalmazott: Pannonhalma felé közeledve, már a bencés apátság megpillantása előtt befejezi a telefonálást, elzárja a rádiót és tovatűnnek a gondolatai – belső csend jön létre. „Ösztönösen készülődöm: felemelő érzés belépni egy olyan térbe és közösségbe, ahol kinyílik a szívünk, a szellemünk” – mondta Keller. Hasonlóan érez Rácz Zoltán is, aki szerint „a nagy zenék mindig spirituálisak, Pannonhalmának pedig olyan erőtere van, ami ihlető forrása a zenei interpretációnak.”A fesztiválnak ugyanakkor – egy év kihagyás után – megújulásra van szüksége. „Mindig kell egy friss gondolat, mely továbblendíti a már sikeres tradíciót” – véli a nemzetközi hírű ütőhangszeres művész, aki idén csatlakozott Kellerhez.

A pannonhalmi bencés monostor védőszentje, Szent Márton 1700 éve született, így az Arcus Temporum szerves része lett az emlékév programsorozatának, amelynek felelőse Dejcsics Konrád bencés szerzetes, fesztiváligazgató. A háromnapos rendezvény elnevezése (Időívek) arra utal, hogy különböző korszakok, stílusok, emberek, életművek között szeretnének hidakat építeni; bemutatva, hogy ezek a zeneművek „párbeszédképesek”, sőt több rejtett összefüggés van közöttük, mint gondolnánk. A koncerteket idén már három helyszínen rendezik: a 13. század elején épült, monumentális bazilika mellett sokkal bensőségesebb tér a Boldogasszony-kápolna; a közelmúltban pedig (a régi tornateremből átalakítva) elkészült az apátság 260 fős hangversenyterme. Rácz Zoltán azt mondja, a repertoárválasztásban döntő szerepet játszottak a konkrét helyszínek: Keller Andrással minden esetben végiggondolták, hogyan fog megszólalni az adott zenemű a pannonhalmi terekben.

A nyitónapon, augusztus 26-án Joseph Haydn: A Teremtés című grandiózus oratóriuma szólal meg a bazilikában, énekes szólisták, a Concerto Budapest és a Vashegyi György vezette Purcell Kórus előadásában, Keller vezényletével. Utána, késő este a koncertteremben Szakcsi Lakatos Béla és Presser Gábor improvizál. „Szerettük volna szélesebbre nyitni a műfaji spektrumot, s mindketten olyan kortárs zenészek, akiknek alkotóként is nagyon komoly életművük van” – mondja Rácz Zoltán. Haydn művészetéhez – különös, olykor meghökkentő zenei időíveken keresztül – hat kortárs, illetve 20. századi alkotó kapcsolódik: a kilencvenedik születésnapját ünneplő Kurtág György, a nyolcvanéves Steve Reich, a Bang on a Can világhírű amerikai kortárszenei formáció alapítója, David Lang; valamint a kilencven éve született Morton Feldman, a tíz éve elhunyt Ligeti György és a bizonyos értelemben már klasszicizálódott francia Olivier Messiaen (1908–1992).

Az elhangzó művek igazán különlegesek. Steve Reich Proverb című darabjának kiindulópontja a 12-13. században, a párizsi Notre Dame székesegyházban működött zeneszerzők hangzásvilága (az úgynevezett Notre Dame-iskola), s ezáltal jól illeszkedik Pannonhalma környezetébe. David Lang 2011-ben, Londonban bemutatott darabja (The Little Match Girl Passion) Andersen klasszikus meséjén, A kis gyufaárus lány történetén alapul. A Kurtág-staféta elnevezés a komponistának az előadóművészekkel való, különösen szoros együttműködésére utal: arra, hogy szinte „kezükbe adta a darabokat”. A Jelek, játékok és üzenetek pedig a Kurtág-életműben szinte egy önálló műfaji csoport: eltérő terjedelmű, különböző alkalmakra készült kompozíciók, „zenei levelek, hommage-ok, hangszertechnikai játszadozások” gyűjtőneve. A szombat esti program címe: Egy koncert két helyszínen. Először a bazilikában csendül fel Mark Rothkónak, az amerikai absztrakt festészet megteremtőjének egy texasi kápolnában rendezett kiállítására emlékező mű (Morton Feldman: Rothko Chapel), majd a közönség átsétál a barokk kápolnába, s a Keller Kvartett előadásában meghallgathatja Haydn egyik legkülönlegesebb zeneművét: A Megváltó hét szava a keresztfán című oratorikus, mégis tisztán hangszeres darabot. A vasárnap déli zárókoncert – Messiaen és Ligeti műveivel, Kiss Zsolt orgonaművész és a Szent Efrém Férfikar közreműködésével – a bencés szerzetes közösség napközi imaóráját szövi át.

Az Arcus Temporum fesztiválon kívüli terveiről, feladatairól Rácz Zoltán elmondta: most, hogy a legendás Strasbourgi Ütőegyüttes gyakorlatilag megszűnt, tudomásul kell venni (bár néha furcsa érzés), hogy az 1984-ben alapított Amadinda tagjai lettek az „öregfiúk” – a feltörekvő külföldi együttesek őket tekintik igazodási pontnak. „Az ütőhangszeres szakma ugyanakkor – mint ezt legalább egy évtizede megjósoltam – jelentős változáson megy keresztül; a percussion group mint sajátos előadási forma lassan a végéhez közeledik. Nincsenek már közöttünk azok a nagy zeneszerzők (Berio, Cage, Xenakis, Stockhausen, Ligeti György és mások ), akik ütőhangszeres együttesre alkottak remekműveket. Ettől nem kell kétségbeesni, de fel kell készülni a változásra.” Itthon nincs is igazi követőjük – a Talamba Ütőegyüttest Rácz Zoltán nagyra becsüli, de ők teljesen más úton járnak. A koncertezés mellett Rácz folyamatosan tanít: a budapesti Zeneakadémián kívül ennek helyszínei – vendégprofesszorként vagy mesterkurzusok vezetőjeként – Párizs, Brüsszel, Tajpej, a londoni Royal College of Music, a New York-i Manhattan School of Music és az Illinois állambeli Nortwestern University.

Európai vihart kavart a muzulmán fürdőruha

Publikálás dátuma
2016.08.26. 07:35
Az ausztráliai vízimentők engedélyezték a burkini viseletét tagjaik számára FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MATT KING
Az egyre sűrűsödő európai merényletek miatt mind többen követelik, hogy a belbiztonság megerősítése mellett olyan intézkedések szülessenek, amelyek jelzik: Európa nem hajlandó elfogadni, hogy a muzulmánok nem tesznek lépéseket saját integrációjukért. A kontinensen néhány éve már végigsöpört a burkavita, most egy másik teljes testet betöltő muzulmán viseletről folyik a vélemények ütköztetése. A burkiniről, azaz muzulmán fürdőruháról van szó, amelyet bodykininek is neveznek.

A burkini kifejezés a burkából és a bikiniből tevődik össze, s ezt viselik a rendkívül vallásos muzulmán nők, amikor meg akarnak mártózni mások előtt a tengervízben, vagy uszodában. Az öltözék csak az arcot, továbbá a kéz- és lábfejet hagyja szabadon.

A burkini ötlete egy libanoni-ausztrál nőtől, Aheda Zanettitől származik. Miután az ausztrál kormány úgy döntött, hogy a vízimentőknél muzulmán nők is szolgálhatnak, ő jutott arra, hogy a burkinival még a legszélsőségesebb muzulmán nők is mutatkozhatna a tengerparton. Korábban a muzulmán asszonyok vagy egyáltalán nem fürödhettek például a tengervízben, vagy csak a testület teljesen elfedő ruhában, ami aligha lehetett túlságosan kényelmes viselet.

Később az egész muzulmán világban népszerű lett ez a ruha. Törökországban 1993-ban bukkant fel Hasema néven, Egyiptomban 2000-től terjedt el „sharia swimsuit”, vagy „swimming hijabként”. Az amerikai muzulmán nők Splashgear nével ismerhették meg. Ez a szintetikus anyagból készült „úszó hidzsáb” nem ragad a testhez, ha nedvessé válik.

Világszerte azért még nem terjedt el annyira a burkini, s több országban nem is túlságosan népszerű, Még Törökország egyes régióiban is. Antalya polgármestere, Cem Burak Özgenc például egyenesen megtiltotta, hogy a nők hasemában fürdőzzenek a város uszodájában. Reha Muhtar televíziós kommentátor 2005-ben a Sabah című lapban bizarrnak nevezte a viseletet. A felvilágosult Hürriyet ennél is továbbment, butának, nevetségesnek és ízléstelennek minősítette. Néhány török város csatlakozott is a hasema tilalmához.

Törökországban, ahol a konzervatív és a szekuláris világ találkozik, még változhat a burkini megítélése. Recep Tayyip Erdogan elnök ugyanis egyre inkább szakítani kíván az államalapító Mustafa Kemal Atatürk által fémjelzett szekuláris hagyományokkal, ezért nem teljesen kizárt, hogy a konzervatív iszlám öltözék egyre elfogadottabbá válik, legalábbis egyes kelet-törökországi régiókban.

Később Nyugat-Európa strandjain is mind gyanakvóbban tekintettek azokra a nőkre, akik burkiniben jelentek meg a strandokon. 2016. július 28-án a franciaországi Cannes-ban dekrétumban tiltották be a viseletet. A döntéshozók kiemelték, nem az volt a cél, hogy egy egyházi jelképet száműzzenek a tengerpartról. Az indoklás szerint az öltözék „olyan terrorszervezethez való tartozást jelképez, amely háborút indított ellenünk”. Később Villeneuve-Loubet nevű település is csatlakozott a tilalomhoz, itt azt közölték, hogy nem higiénikus egy a testet elfedő fürdőruhában úszni, mivel így „nehezebb kimenteni a vízből a fuldoklót”. A város keményvonalas, jobboldali polgármestere, Lionnel Luca, aki a Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök által vezetett Republikánusok párt tagja, azzal is érvelt, hogy a burkini „ideológiai provokáció”. Nem sokkal ezt követően a korzikai Sisco polgármestere csatlakozott a tilalomhoz, miután összecsapásokra került sor az észak-afrikai bevándorlók és a helyiek között. Ange-Pierre Vivoni is kiemelte, hogy az intézkedés nem a muzulmán közösséget célozza, „ám megálljt kell parancsolni a szélsőséges iszlamizmusnak” – emelte ki. Ezután Le Touquet városa is bejelentette: tilos a burkini használata.

A francia kormányzat megvédte azokat az önkormányzatokat, amelyek a burkini betiltása mellett döntöttek, ám azt is kérték a városvezetőktől, csökkentsék a feszültséget a különböző vallási közösségek között. A női jogokért felelős francia tárcavezető, Laurence Rossignol is megvédte a döntést. Szerinte a burkini célja ugyanaz, mint a burkáé, s a nők bezártságát szimbolizálja. A fürdőruhát archaikusnak nevezte, s úgy vélte, fel kell lépni ellene, „ám mindenfajta hátsó gondolat nélkül”.

FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Akadnak azonban bíráló hangok is a burkini tilalom kapcsán. Az SOS Rasszizmus emberi jogi szervezet még a cannes-i döntés után úgy foglalt állást, hogy a döntés „ellenséges lépés az arab-muzulmán lakossággal szemben”. A kormányzó szocialisták óva intettek bármilyen olyan akciótól, amellyel éppen az iszlám fundamentalisták malmára hajtanák a vizet. A Társaság az Iszlamofóbia nevű szervezet panasszal élt a burkini betiltásával szemben a legfelsőbb bírságnál arra hivatkozva, hogy ezzel megsértik a szabadságjogokat.

Franciaországban a tavaly januári, majd a novemberi terrortámadások után erőteljesen nőtt a bizalmatlanság a muzulmán lakossággal szemben. Ám még rosszabbá vált a helyzet a július 14-i nizzai merénylet után, amikor egy iszlamista férfi kamionjával gázolta el és mészárolta el a francia nemzeti ünnepen résztvevőket.

Franciaországban hat éve tiltották be a burkát, de ma is komoly vita zajlik arról, hol a határ a szabad vallásgyakorlás, illetve a helyi törvények semmibe vétele, az integráció elutasítása között. A jövő tavasszal esedékes elnökválasztás közeledtével ráadásul még élesebbé válhat a burkini vita, mind több konzervatív vezetésű település csatakozhat a tilalomhoz. Nicolas Sarkozy már 2009-ben azt közölte, hogy a burka „nem üdvözlendő viselet a francia köztársaság területén”.

Könnyen elképzelhető, azoknak lesz igazuk, akik úgy vélik, a tilalom felesleges és éppen az ellenkező hatást érik el vele. A Daily Mail brit bulvárlap fényképeket tett közzé, amely azt mutatja, hogy a jól felfegyverzett burkini-rendőrök hogyan akadályoznak meg egy burkinit viselő nőt a cannes-i strandon. A francia újságíró, David Thompson arról számolt be, hogy a dzsihadistákkal rokonszenvező francia állampolgárok körében is „csúcsra járatták” a burkini vitát. Mint írta, ez a vita teljesen kontraproduktív, s éppen nem segíti a dzsiháddal szembeni harcot.

Ami néhány más európai államot illet, Olaszország elutasította a burkini betiltását. Matteo Renzi kormányfő egyértelműen ez ellen foglalt állást, amint Angelini Alfano belügyminiszter is. Utóbbi nem tartja követendő példának a francia modellt, s hazája így is éppen elég keményen fellép a terroristákkal szemben. Utalt arra, hogy az eltelt 18 hónapban 109 terroristagyanús személyt deportáltak.

Spanyolországot is elérte a burkinivita. Girona városában betiltották a muzulmán fürdőruhát a város strandjain, a városvezetése azonban teljességgel szembement a katalán kormányzattal, amely kategorikusan kijelentette, nincs hatályban semmiféle tilalom, s a nők abban fürdenek, amiben akarnak.

Németországban, ahol 4-4,5 millióra tehető a muzulmán vallásúak száma, szintén fellángolhat a burkini-vita. Nemrégiben a burkini viselése miatt távozásra kényszerítettek egy családot a németországi Brandenburg tartományban egy fürdőből. Az eset, amelyről az MTI is beszámolt, Berlin közelében, a Bad Sarow nevű üdülőhely fürdőjében történt, ahonnan egy 23 éve a német fővárosban élő libanoni származású családot kényszerítettek távozásra, mert az anya és egyik lánya burkiniben próbált fürdőzni.

A családanya feljelentést tett sértegetés miatt. Az RBB-nek elmondta, hogy szidalmazták őket, és egyebek között a fejükhöz vágták, hogyan merészelnek burkiniben megjelenni. A fürdőben nem tilos burkinit viselni. A település polgármestere, Anke Hirschmann az RBB-nek azt mondta, hogy "valószínűleg tolerálta volna" a két nő viseletét.

A burkini utcai változata, a burka viselete a német nagypolitikában is vitatéma. A kormányzó jobboldali CDU/CSU pártszövetség hét tartományi belügyminisztere sürgeti, hogy az egész országban tiltsák be az öltözék nyilvános viselését, de ezt a CDU-s szövetségi belügyminiszter, Thomas de Maiziere alkotmányossági aggályokra hivatkozva elutasítja.

Európai vihart kavart a muzulmán fürdőruha

Publikálás dátuma
2016.08.26. 07:35
Az ausztráliai vízimentők engedélyezték a burkini viseletét tagjaik számára FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MATT KING
Az egyre sűrűsödő európai merényletek miatt mind többen követelik, hogy a belbiztonság megerősítése mellett olyan intézkedések szülessenek, amelyek jelzik: Európa nem hajlandó elfogadni, hogy a muzulmánok nem tesznek lépéseket saját integrációjukért. A kontinensen néhány éve már végigsöpört a burkavita, most egy másik teljes testet betöltő muzulmán viseletről folyik a vélemények ütköztetése. A burkiniről, azaz muzulmán fürdőruháról van szó, amelyet bodykininek is neveznek.

A burkini kifejezés a burkából és a bikiniből tevődik össze, s ezt viselik a rendkívül vallásos muzulmán nők, amikor meg akarnak mártózni mások előtt a tengervízben, vagy uszodában. Az öltözék csak az arcot, továbbá a kéz- és lábfejet hagyja szabadon.

A burkini ötlete egy libanoni-ausztrál nőtől, Aheda Zanettitől származik. Miután az ausztrál kormány úgy döntött, hogy a vízimentőknél muzulmán nők is szolgálhatnak, ő jutott arra, hogy a burkinival még a legszélsőségesebb muzulmán nők is mutatkozhatna a tengerparton. Korábban a muzulmán asszonyok vagy egyáltalán nem fürödhettek például a tengervízben, vagy csak a testület teljesen elfedő ruhában, ami aligha lehetett túlságosan kényelmes viselet.

Később az egész muzulmán világban népszerű lett ez a ruha. Törökországban 1993-ban bukkant fel Hasema néven, Egyiptomban 2000-től terjedt el „sharia swimsuit”, vagy „swimming hijabként”. Az amerikai muzulmán nők Splashgear nével ismerhették meg. Ez a szintetikus anyagból készült „úszó hidzsáb” nem ragad a testhez, ha nedvessé válik.

Világszerte azért még nem terjedt el annyira a burkini, s több országban nem is túlságosan népszerű, Még Törökország egyes régióiban is. Antalya polgármestere, Cem Burak Özgenc például egyenesen megtiltotta, hogy a nők hasemában fürdőzzenek a város uszodájában. Reha Muhtar televíziós kommentátor 2005-ben a Sabah című lapban bizarrnak nevezte a viseletet. A felvilágosult Hürriyet ennél is továbbment, butának, nevetségesnek és ízléstelennek minősítette. Néhány török város csatlakozott is a hasema tilalmához.

Törökországban, ahol a konzervatív és a szekuláris világ találkozik, még változhat a burkini megítélése. Recep Tayyip Erdogan elnök ugyanis egyre inkább szakítani kíván az államalapító Mustafa Kemal Atatürk által fémjelzett szekuláris hagyományokkal, ezért nem teljesen kizárt, hogy a konzervatív iszlám öltözék egyre elfogadottabbá válik, legalábbis egyes kelet-törökországi régiókban.

Később Nyugat-Európa strandjain is mind gyanakvóbban tekintettek azokra a nőkre, akik burkiniben jelentek meg a strandokon. 2016. július 28-án a franciaországi Cannes-ban dekrétumban tiltották be a viseletet. A döntéshozók kiemelték, nem az volt a cél, hogy egy egyházi jelképet száműzzenek a tengerpartról. Az indoklás szerint az öltözék „olyan terrorszervezethez való tartozást jelképez, amely háborút indított ellenünk”. Később Villeneuve-Loubet nevű település is csatlakozott a tilalomhoz, itt azt közölték, hogy nem higiénikus egy a testet elfedő fürdőruhában úszni, mivel így „nehezebb kimenteni a vízből a fuldoklót”. A város keményvonalas, jobboldali polgármestere, Lionnel Luca, aki a Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök által vezetett Republikánusok párt tagja, azzal is érvelt, hogy a burkini „ideológiai provokáció”. Nem sokkal ezt követően a korzikai Sisco polgármestere csatlakozott a tilalomhoz, miután összecsapásokra került sor az észak-afrikai bevándorlók és a helyiek között. Ange-Pierre Vivoni is kiemelte, hogy az intézkedés nem a muzulmán közösséget célozza, „ám megálljt kell parancsolni a szélsőséges iszlamizmusnak” – emelte ki. Ezután Le Touquet városa is bejelentette: tilos a burkini használata.

A francia kormányzat megvédte azokat az önkormányzatokat, amelyek a burkini betiltása mellett döntöttek, ám azt is kérték a városvezetőktől, csökkentsék a feszültséget a különböző vallási közösségek között. A női jogokért felelős francia tárcavezető, Laurence Rossignol is megvédte a döntést. Szerinte a burkini célja ugyanaz, mint a burkáé, s a nők bezártságát szimbolizálja. A fürdőruhát archaikusnak nevezte, s úgy vélte, fel kell lépni ellene, „ám mindenfajta hátsó gondolat nélkül”.

FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Akadnak azonban bíráló hangok is a burkini tilalom kapcsán. Az SOS Rasszizmus emberi jogi szervezet még a cannes-i döntés után úgy foglalt állást, hogy a döntés „ellenséges lépés az arab-muzulmán lakossággal szemben”. A kormányzó szocialisták óva intettek bármilyen olyan akciótól, amellyel éppen az iszlám fundamentalisták malmára hajtanák a vizet. A Társaság az Iszlamofóbia nevű szervezet panasszal élt a burkini betiltásával szemben a legfelsőbb bírságnál arra hivatkozva, hogy ezzel megsértik a szabadságjogokat.

Franciaországban a tavaly januári, majd a novemberi terrortámadások után erőteljesen nőtt a bizalmatlanság a muzulmán lakossággal szemben. Ám még rosszabbá vált a helyzet a július 14-i nizzai merénylet után, amikor egy iszlamista férfi kamionjával gázolta el és mészárolta el a francia nemzeti ünnepen résztvevőket.

Franciaországban hat éve tiltották be a burkát, de ma is komoly vita zajlik arról, hol a határ a szabad vallásgyakorlás, illetve a helyi törvények semmibe vétele, az integráció elutasítása között. A jövő tavasszal esedékes elnökválasztás közeledtével ráadásul még élesebbé válhat a burkini vita, mind több konzervatív vezetésű település csatakozhat a tilalomhoz. Nicolas Sarkozy már 2009-ben azt közölte, hogy a burka „nem üdvözlendő viselet a francia köztársaság területén”.

Könnyen elképzelhető, azoknak lesz igazuk, akik úgy vélik, a tilalom felesleges és éppen az ellenkező hatást érik el vele. A Daily Mail brit bulvárlap fényképeket tett közzé, amely azt mutatja, hogy a jól felfegyverzett burkini-rendőrök hogyan akadályoznak meg egy burkinit viselő nőt a cannes-i strandon. A francia újságíró, David Thompson arról számolt be, hogy a dzsihadistákkal rokonszenvező francia állampolgárok körében is „csúcsra járatták” a burkini vitát. Mint írta, ez a vita teljesen kontraproduktív, s éppen nem segíti a dzsiháddal szembeni harcot.

Ami néhány más európai államot illet, Olaszország elutasította a burkini betiltását. Matteo Renzi kormányfő egyértelműen ez ellen foglalt állást, amint Angelini Alfano belügyminiszter is. Utóbbi nem tartja követendő példának a francia modellt, s hazája így is éppen elég keményen fellép a terroristákkal szemben. Utalt arra, hogy az eltelt 18 hónapban 109 terroristagyanús személyt deportáltak.

Spanyolországot is elérte a burkinivita. Girona városában betiltották a muzulmán fürdőruhát a város strandjain, a városvezetése azonban teljességgel szembement a katalán kormányzattal, amely kategorikusan kijelentette, nincs hatályban semmiféle tilalom, s a nők abban fürdenek, amiben akarnak.

Németországban, ahol 4-4,5 millióra tehető a muzulmán vallásúak száma, szintén fellángolhat a burkini-vita. Nemrégiben a burkini viselése miatt távozásra kényszerítettek egy családot a németországi Brandenburg tartományban egy fürdőből. Az eset, amelyről az MTI is beszámolt, Berlin közelében, a Bad Sarow nevű üdülőhely fürdőjében történt, ahonnan egy 23 éve a német fővárosban élő libanoni származású családot kényszerítettek távozásra, mert az anya és egyik lánya burkiniben próbált fürdőzni.

A családanya feljelentést tett sértegetés miatt. Az RBB-nek elmondta, hogy szidalmazták őket, és egyebek között a fejükhöz vágták, hogyan merészelnek burkiniben megjelenni. A fürdőben nem tilos burkinit viselni. A település polgármestere, Anke Hirschmann az RBB-nek azt mondta, hogy "valószínűleg tolerálta volna" a két nő viseletét.

A burkini utcai változata, a burka viselete a német nagypolitikában is vitatéma. A kormányzó jobboldali CDU/CSU pártszövetség hét tartományi belügyminisztere sürgeti, hogy az egész országban tiltsák be az öltözék nyilvános viselését, de ezt a CDU-s szövetségi belügyminiszter, Thomas de Maiziere alkotmányossági aggályokra hivatkozva elutasítja.