Meghökkentő zenei időívek

Publikálás dátuma
2016.08.26. 07:46
Rácz Zoltán jó néhány ütőhangszeren játszik FORRÁS: AMADINDA
Keller András hegedűművész-karmester mellett az idei évtől Rácz Zoltán, az Amadinda Ütőegyüttes vezetője, a Zeneakadémia tanára, több külföldi egyetem vendégprofesszora lett a pannonhalmi Arcus Temporum fesztivál művészeti vezetője. Az augusztus 26-án kezdődő, háromnapos program középpontjában ezúttal Joseph Haydn, illetve hat modern zeneszerző áll. A külföldön is „jegyzett” fesztivál részleteiről, koncepciójáról Rácz Zoltánt kérdeztük.

Keller András egy korábbi, a fesztiválról szóló beszélgetésünkben úgy fogalmazott: Pannonhalma felé közeledve, már a bencés apátság megpillantása előtt befejezi a telefonálást, elzárja a rádiót és tovatűnnek a gondolatai – belső csend jön létre. „Ösztönösen készülődöm: felemelő érzés belépni egy olyan térbe és közösségbe, ahol kinyílik a szívünk, a szellemünk” – mondta Keller. Hasonlóan érez Rácz Zoltán is, aki szerint „a nagy zenék mindig spirituálisak, Pannonhalmának pedig olyan erőtere van, ami ihlető forrása a zenei interpretációnak.”A fesztiválnak ugyanakkor – egy év kihagyás után – megújulásra van szüksége. „Mindig kell egy friss gondolat, mely továbblendíti a már sikeres tradíciót” – véli a nemzetközi hírű ütőhangszeres művész, aki idén csatlakozott Kellerhez.

A pannonhalmi bencés monostor védőszentje, Szent Márton 1700 éve született, így az Arcus Temporum szerves része lett az emlékév programsorozatának, amelynek felelőse Dejcsics Konrád bencés szerzetes, fesztiváligazgató. A háromnapos rendezvény elnevezése (Időívek) arra utal, hogy különböző korszakok, stílusok, emberek, életművek között szeretnének hidakat építeni; bemutatva, hogy ezek a zeneművek „párbeszédképesek”, sőt több rejtett összefüggés van közöttük, mint gondolnánk. A koncerteket idén már három helyszínen rendezik: a 13. század elején épült, monumentális bazilika mellett sokkal bensőségesebb tér a Boldogasszony-kápolna; a közelmúltban pedig (a régi tornateremből átalakítva) elkészült az apátság 260 fős hangversenyterme. Rácz Zoltán azt mondja, a repertoárválasztásban döntő szerepet játszottak a konkrét helyszínek: Keller Andrással minden esetben végiggondolták, hogyan fog megszólalni az adott zenemű a pannonhalmi terekben.

A nyitónapon, augusztus 26-án Joseph Haydn: A Teremtés című grandiózus oratóriuma szólal meg a bazilikában, énekes szólisták, a Concerto Budapest és a Vashegyi György vezette Purcell Kórus előadásában, Keller vezényletével. Utána, késő este a koncertteremben Szakcsi Lakatos Béla és Presser Gábor improvizál. „Szerettük volna szélesebbre nyitni a műfaji spektrumot, s mindketten olyan kortárs zenészek, akiknek alkotóként is nagyon komoly életművük van” – mondja Rácz Zoltán. Haydn művészetéhez – különös, olykor meghökkentő zenei időíveken keresztül – hat kortárs, illetve 20. századi alkotó kapcsolódik: a kilencvenedik születésnapját ünneplő Kurtág György, a nyolcvanéves Steve Reich, a Bang on a Can világhírű amerikai kortárszenei formáció alapítója, David Lang; valamint a kilencven éve született Morton Feldman, a tíz éve elhunyt Ligeti György és a bizonyos értelemben már klasszicizálódott francia Olivier Messiaen (1908–1992).

Az elhangzó művek igazán különlegesek. Steve Reich Proverb című darabjának kiindulópontja a 12-13. században, a párizsi Notre Dame székesegyházban működött zeneszerzők hangzásvilága (az úgynevezett Notre Dame-iskola), s ezáltal jól illeszkedik Pannonhalma környezetébe. David Lang 2011-ben, Londonban bemutatott darabja (The Little Match Girl Passion) Andersen klasszikus meséjén, A kis gyufaárus lány történetén alapul. A Kurtág-staféta elnevezés a komponistának az előadóművészekkel való, különösen szoros együttműködésére utal: arra, hogy szinte „kezükbe adta a darabokat”. A Jelek, játékok és üzenetek pedig a Kurtág-életműben szinte egy önálló műfaji csoport: eltérő terjedelmű, különböző alkalmakra készült kompozíciók, „zenei levelek, hommage-ok, hangszertechnikai játszadozások” gyűjtőneve. A szombat esti program címe: Egy koncert két helyszínen. Először a bazilikában csendül fel Mark Rothkónak, az amerikai absztrakt festészet megteremtőjének egy texasi kápolnában rendezett kiállítására emlékező mű (Morton Feldman: Rothko Chapel), majd a közönség átsétál a barokk kápolnába, s a Keller Kvartett előadásában meghallgathatja Haydn egyik legkülönlegesebb zeneművét: A Megváltó hét szava a keresztfán című oratorikus, mégis tisztán hangszeres darabot. A vasárnap déli zárókoncert – Messiaen és Ligeti műveivel, Kiss Zsolt orgonaművész és a Szent Efrém Férfikar közreműködésével – a bencés szerzetes közösség napközi imaóráját szövi át.

Az Arcus Temporum fesztiválon kívüli terveiről, feladatairól Rácz Zoltán elmondta: most, hogy a legendás Strasbourgi Ütőegyüttes gyakorlatilag megszűnt, tudomásul kell venni (bár néha furcsa érzés), hogy az 1984-ben alapított Amadinda tagjai lettek az „öregfiúk” – a feltörekvő külföldi együttesek őket tekintik igazodási pontnak. „Az ütőhangszeres szakma ugyanakkor – mint ezt legalább egy évtizede megjósoltam – jelentős változáson megy keresztül; a percussion group mint sajátos előadási forma lassan a végéhez közeledik. Nincsenek már közöttünk azok a nagy zeneszerzők (Berio, Cage, Xenakis, Stockhausen, Ligeti György és mások ), akik ütőhangszeres együttesre alkottak remekműveket. Ettől nem kell kétségbeesni, de fel kell készülni a változásra.” Itthon nincs is igazi követőjük – a Talamba Ütőegyüttest Rácz Zoltán nagyra becsüli, de ők teljesen más úton járnak. A koncertezés mellett Rácz folyamatosan tanít: a budapesti Zeneakadémián kívül ennek helyszínei – vendégprofesszorként vagy mesterkurzusok vezetőjeként – Párizs, Brüsszel, Tajpej, a londoni Royal College of Music, a New York-i Manhattan School of Music és az Illinois állambeli Nortwestern University.

Szertefoszlóban Kijev reményei

Publikálás dátuma
2016.08.26. 07:31
Petro Porosenko államfő a nemzeti ünnepen külön szólt a Krím és a szakadár területek lakóihoz FOTÓ: GETTY IMAGES /BRENDAN HOFFMA
Függetlensége kikiáltásának 25. évfordulóját ünnepelte nagyszabású katonai parádéval Ukrajna. Az igazi ünnepi hangulat azonban elmaradt, az ukrán lakosság egyre inkább kiábrándult, s a nemzetközi diplomáciai elmozdulások sem kedveznek a kijevi kormányzatnak illetve az ország integrációs törekvéseinek.

Látványos katonai parádéval ünnepelték szerdán, augusztus 24-én Kijevben Ukrajna függetlenségének 25-ik évfordulóját. Az ország 1991. augusztus 24-én, a Mihail Gorbacsov szovjet államfő elleni sikertelen puccskísérlet urán kiáltotta ki függetlenségét. A függetlenséget ugyanazon év december 1-én népszavazás erősítette meg, amelyen az igenek több mint 90 százalékos többséget szereztek.

A kijevi katonai parádén az ukrán fegyveres erők mintegy négyezer tagja és kétszáz hadieszköz - páncélosok, rakétavetők - vonult fel, többek között azért, hogy bizonyítsák a lakosságnak és a nagyvilágnak – az ukrán hadsereg elég erős ahhoz, hogy megvédje az országot bármilyen fenyegetéssel szemben. Petro Porosenko elnök ünnepi beszédében azt is megígérte, hogy Ukrajna vissza fogja szerezni a Krímet és a Donbászt. Külön szólt az Orosz Föderáció részévé vált Krím és a szeparatisták által uralt területek lakóihoz. „Azt üzenem számukra, tartsanak ki! Nem feledkeztünk el róluk, szeretjük őket és vissza fogjuk szerezni a területeinket. Politikai-diplomáciai eszközökkel fogjuk visszavenni azt, ami a mienk”, mondta az ukrán államfő.

Az elnök ünnepi beszámolója szerint az „Ukrajna ellen két éve tartó orosz agresszió miatt eddig 2504 ukrán katona vesztette életét”. Az értelmetlen ember vesztesség rányomja bélyegét a közhangulatra is, a katonai parádé után egy másik felvonulás következett, amelyen olyanok vettek részt, akik szeretteiket veszítették el a fronton. A 2014 tavaszán kezdődött kelet-ukrajnai konfliktus ugyan a minszki békefolyamatnak köszönhetően veszített intenzitásából, ám nem szűnt teljességgel meg, mindmáig vannak emberáldozatok.

A rendezés pedig kátyúba került, a patthelyzet több mint másfél éve tart. Akárcsak a gazdasági nehézségek, amelyet elsősorban a lakosság érez meg. A közhangulatot az sem javítja, hogy az ígért európai vízummentesség késlekedik, a nyugati befektetések elmaradnak a januártól életbe lépett társulási és szabadkereskedelmi egyezmény dacára, az orosz embargó pedig érzékeny vesztességeket okoz az ukrán gazdaságnak. A korrupció mindent behálóz, a közbiztonság romlik, a bűnözés látványosan növekedik (Arszen Avakov belügyminiszter csak annyit közölt, hogy 30-40 százalékkal emelkedett, de hogy mihez képest, azt nem ismertette.) Nem véletlen, hogy egy az ünnepet megelőzően végzett felmérés szerint a 35 évnél idősebb ukránok hatvan százaléka szerint a Szovjetunió idején jobban éltek, mint a függetlenség utáni 25 évben.

A nemzetközi diplomáciai mozgások sem igazán kedveznek az ukrán törekvéseknek. Oroszország közel-keleti befolyásának növekedése, a szíriai háborúban való részvétele, a török-orosz kiegyezés egyre javítják a Kreml és Putyin pozícióit, s Kijev egyre kevésbé számíthat arra, hogy az ukrajnai válság felülírhatja ezt.

Ukrajnában az is egyre komolyabb gondot jelent, hogy a demokratikus intézményrendszerbe illetve a közszereplőkbe vetett bizalom egyaránt soha nem látott mélységbe zuhant. Gyakorlatilag nincs olyan ukrán politikus, aki abszolút többséget tudna maga mögé állítani, sőt már olyan sem, akinek támogatottsága elérné a 20 százalékot. A legnépszerűbb politikussá a már többször leírtnak hitt Julija Timonseko vált, s szemmel láthatóan növekedőben van a radikális politikusokba vetett bizalom.

Már nemcsak a Majdan hősei és arcai lettek kegyvesztettek a lakosság szemében, hanem a donbászi háborúé is. Nadia Szavcsenko, az orosz börtönből nemrég elnöki kegyelemmel szabadult ukrán pilóta esete tovább mélyíti a lakosság közszereplők iránti bizalmatlanságát.

Szavcsenko fogsága idején nemzeti hősség vált az ukránok szemében, világszerte követelték szabadon bocsátását. Amikor május 25-én végre hazatérhetett és elfoglalhatta parlamenti helyét, amelyet fogva tartása idején Timosenko pártjának listáján szerzett, nagyon sokan úgy gondolták, hogy a harcias pilóta lesz a korrupcióellenes tömegek hangja. (Timosenko nyilván nem csak pusztán jószívűségből vagy az iránta érzett nagyrabecsülésből tette meg a Batykivscsina listavezetőjévé a fogoly pilótát, hanem politikai haszonszerzés céljából is.)

Hazatérte után azonban Szavcsenko annyira botrányosan viselkedett, hogy az ukránoknak arról az álomról is le kellett tenniük, hogy majd ő hozza meg a régóta várt tényleges változást az ukrán politikában – a korrupció és az oligarchák uralmának felszámolását. A nemrég még nemzeti hősnek tekintett pilóta annyira lenullázta népszerűségét, hogy már – legalábbis az ukrán elemzők véleménye szerint – a Batykivscsina vagy Timosenko politikai erejét sem befolyásolná, ha kilépne a párt parlamenti frakciójából, amint azt már meglebegtette.

Augusztus elejétől immár otthon is éhségsztrájkba kezdett Szavcsenko, ezúttal azért, mert véleménye szerint a kijevi kormányzat nem tesz semmit a még mindig orosz fogságban lévő ukrán foglyok kiszabadítása érdekében. A parlamenti képviselővé vált pilóta ezúttal amiatt is tiltakozik, hogy a világ vezetői tétlenek a fogva tartott ukránok sorsát illetően.

Noha az általa felvetett problémák valóban mind lényegiek és sürgős megoldást igényelnének – mint például a szeparatista lázadókkal való kapcsolatfelvétel és közvetlen tárgyalások, a korrupció elleni fellépés, fogolycsere stb – faragatlan stílusa, modortalansága, de főképp az italozásairól szóló hírek miatt már senki sem veszi komolyan a korábbi hőst.

Legutóbb azzal botránkoztatta meg egykori híveit és általában a közvéleményt, hogy amerikai útja során - amiért az éhségsztrájkot is megszakította, jelezve, hogy folytatni fogja – maga mondta el a sajtónak, hogy a sztrájk alatt bort és vizet iszik. „Vízen élek, élelem nélkül. Megkóstolhatok néha egy kis bort és kész”- mondta keresetlen szavakkal Szavcsenko.

Szerző

Szertefoszlóban Kijev reményei

Publikálás dátuma
2016.08.26. 07:31
Petro Porosenko államfő a nemzeti ünnepen külön szólt a Krím és a szakadár területek lakóihoz FOTÓ: GETTY IMAGES /BRENDAN HOFFMA
Függetlensége kikiáltásának 25. évfordulóját ünnepelte nagyszabású katonai parádéval Ukrajna. Az igazi ünnepi hangulat azonban elmaradt, az ukrán lakosság egyre inkább kiábrándult, s a nemzetközi diplomáciai elmozdulások sem kedveznek a kijevi kormányzatnak illetve az ország integrációs törekvéseinek.

Látványos katonai parádéval ünnepelték szerdán, augusztus 24-én Kijevben Ukrajna függetlenségének 25-ik évfordulóját. Az ország 1991. augusztus 24-én, a Mihail Gorbacsov szovjet államfő elleni sikertelen puccskísérlet urán kiáltotta ki függetlenségét. A függetlenséget ugyanazon év december 1-én népszavazás erősítette meg, amelyen az igenek több mint 90 százalékos többséget szereztek.

A kijevi katonai parádén az ukrán fegyveres erők mintegy négyezer tagja és kétszáz hadieszköz - páncélosok, rakétavetők - vonult fel, többek között azért, hogy bizonyítsák a lakosságnak és a nagyvilágnak – az ukrán hadsereg elég erős ahhoz, hogy megvédje az országot bármilyen fenyegetéssel szemben. Petro Porosenko elnök ünnepi beszédében azt is megígérte, hogy Ukrajna vissza fogja szerezni a Krímet és a Donbászt. Külön szólt az Orosz Föderáció részévé vált Krím és a szeparatisták által uralt területek lakóihoz. „Azt üzenem számukra, tartsanak ki! Nem feledkeztünk el róluk, szeretjük őket és vissza fogjuk szerezni a területeinket. Politikai-diplomáciai eszközökkel fogjuk visszavenni azt, ami a mienk”, mondta az ukrán államfő.

Az elnök ünnepi beszámolója szerint az „Ukrajna ellen két éve tartó orosz agresszió miatt eddig 2504 ukrán katona vesztette életét”. Az értelmetlen ember vesztesség rányomja bélyegét a közhangulatra is, a katonai parádé után egy másik felvonulás következett, amelyen olyanok vettek részt, akik szeretteiket veszítették el a fronton. A 2014 tavaszán kezdődött kelet-ukrajnai konfliktus ugyan a minszki békefolyamatnak köszönhetően veszített intenzitásából, ám nem szűnt teljességgel meg, mindmáig vannak emberáldozatok.

A rendezés pedig kátyúba került, a patthelyzet több mint másfél éve tart. Akárcsak a gazdasági nehézségek, amelyet elsősorban a lakosság érez meg. A közhangulatot az sem javítja, hogy az ígért európai vízummentesség késlekedik, a nyugati befektetések elmaradnak a januártól életbe lépett társulási és szabadkereskedelmi egyezmény dacára, az orosz embargó pedig érzékeny vesztességeket okoz az ukrán gazdaságnak. A korrupció mindent behálóz, a közbiztonság romlik, a bűnözés látványosan növekedik (Arszen Avakov belügyminiszter csak annyit közölt, hogy 30-40 százalékkal emelkedett, de hogy mihez képest, azt nem ismertette.) Nem véletlen, hogy egy az ünnepet megelőzően végzett felmérés szerint a 35 évnél idősebb ukránok hatvan százaléka szerint a Szovjetunió idején jobban éltek, mint a függetlenség utáni 25 évben.

A nemzetközi diplomáciai mozgások sem igazán kedveznek az ukrán törekvéseknek. Oroszország közel-keleti befolyásának növekedése, a szíriai háborúban való részvétele, a török-orosz kiegyezés egyre javítják a Kreml és Putyin pozícióit, s Kijev egyre kevésbé számíthat arra, hogy az ukrajnai válság felülírhatja ezt.

Ukrajnában az is egyre komolyabb gondot jelent, hogy a demokratikus intézményrendszerbe illetve a közszereplőkbe vetett bizalom egyaránt soha nem látott mélységbe zuhant. Gyakorlatilag nincs olyan ukrán politikus, aki abszolút többséget tudna maga mögé állítani, sőt már olyan sem, akinek támogatottsága elérné a 20 százalékot. A legnépszerűbb politikussá a már többször leírtnak hitt Julija Timonseko vált, s szemmel láthatóan növekedőben van a radikális politikusokba vetett bizalom.

Már nemcsak a Majdan hősei és arcai lettek kegyvesztettek a lakosság szemében, hanem a donbászi háborúé is. Nadia Szavcsenko, az orosz börtönből nemrég elnöki kegyelemmel szabadult ukrán pilóta esete tovább mélyíti a lakosság közszereplők iránti bizalmatlanságát.

Szavcsenko fogsága idején nemzeti hősség vált az ukránok szemében, világszerte követelték szabadon bocsátását. Amikor május 25-én végre hazatérhetett és elfoglalhatta parlamenti helyét, amelyet fogva tartása idején Timosenko pártjának listáján szerzett, nagyon sokan úgy gondolták, hogy a harcias pilóta lesz a korrupcióellenes tömegek hangja. (Timosenko nyilván nem csak pusztán jószívűségből vagy az iránta érzett nagyrabecsülésből tette meg a Batykivscsina listavezetőjévé a fogoly pilótát, hanem politikai haszonszerzés céljából is.)

Hazatérte után azonban Szavcsenko annyira botrányosan viselkedett, hogy az ukránoknak arról az álomról is le kellett tenniük, hogy majd ő hozza meg a régóta várt tényleges változást az ukrán politikában – a korrupció és az oligarchák uralmának felszámolását. A nemrég még nemzeti hősnek tekintett pilóta annyira lenullázta népszerűségét, hogy már – legalábbis az ukrán elemzők véleménye szerint – a Batykivscsina vagy Timosenko politikai erejét sem befolyásolná, ha kilépne a párt parlamenti frakciójából, amint azt már meglebegtette.

Augusztus elejétől immár otthon is éhségsztrájkba kezdett Szavcsenko, ezúttal azért, mert véleménye szerint a kijevi kormányzat nem tesz semmit a még mindig orosz fogságban lévő ukrán foglyok kiszabadítása érdekében. A parlamenti képviselővé vált pilóta ezúttal amiatt is tiltakozik, hogy a világ vezetői tétlenek a fogva tartott ukránok sorsát illetően.

Noha az általa felvetett problémák valóban mind lényegiek és sürgős megoldást igényelnének – mint például a szeparatista lázadókkal való kapcsolatfelvétel és közvetlen tárgyalások, a korrupció elleni fellépés, fogolycsere stb – faragatlan stílusa, modortalansága, de főképp az italozásairól szóló hírek miatt már senki sem veszi komolyan a korábbi hőst.

Legutóbb azzal botránkoztatta meg egykori híveit és általában a közvéleményt, hogy amerikai útja során - amiért az éhségsztrájkot is megszakította, jelezve, hogy folytatni fogja – maga mondta el a sajtónak, hogy a sztrájk alatt bort és vizet iszik. „Vízen élek, élelem nélkül. Megkóstolhatok néha egy kis bort és kész”- mondta keresetlen szavakkal Szavcsenko.

Szerző