Európai vihart kavart a muzulmán fürdőruha

Az egyre sűrűsödő európai merényletek miatt mind többen követelik, hogy a belbiztonság megerősítése mellett olyan intézkedések szülessenek, amelyek jelzik: Európa nem hajlandó elfogadni, hogy a muzulmánok nem tesznek lépéseket saját integrációjukért. A kontinensen néhány éve már végigsöpört a burkavita, most egy másik teljes testet betöltő muzulmán viseletről folyik a vélemények ütköztetése. A burkiniről, azaz muzulmán fürdőruháról van szó, amelyet bodykininek is neveznek.

A burkini kifejezés a burkából és a bikiniből tevődik össze, s ezt viselik a rendkívül vallásos muzulmán nők, amikor meg akarnak mártózni mások előtt a tengervízben, vagy uszodában. Az öltözék csak az arcot, továbbá a kéz- és lábfejet hagyja szabadon.

A burkini ötlete egy libanoni-ausztrál nőtől, Aheda Zanettitől származik. Miután az ausztrál kormány úgy döntött, hogy a vízimentőknél muzulmán nők is szolgálhatnak, ő jutott arra, hogy a burkinival még a legszélsőségesebb muzulmán nők is mutatkozhatna a tengerparton. Korábban a muzulmán asszonyok vagy egyáltalán nem fürödhettek például a tengervízben, vagy csak a testület teljesen elfedő ruhában, ami aligha lehetett túlságosan kényelmes viselet.

Később az egész muzulmán világban népszerű lett ez a ruha. Törökországban 1993-ban bukkant fel Hasema néven, Egyiptomban 2000-től terjedt el „sharia swimsuit”, vagy „swimming hijabként”. Az amerikai muzulmán nők Splashgear nével ismerhették meg. Ez a szintetikus anyagból készült „úszó hidzsáb” nem ragad a testhez, ha nedvessé válik.

Világszerte azért még nem terjedt el annyira a burkini, s több országban nem is túlságosan népszerű, Még Törökország egyes régióiban is. Antalya polgármestere, Cem Burak Özgenc például egyenesen megtiltotta, hogy a nők hasemában fürdőzzenek a város uszodájában. Reha Muhtar televíziós kommentátor 2005-ben a Sabah című lapban bizarrnak nevezte a viseletet. A felvilágosult Hürriyet ennél is továbbment, butának, nevetségesnek és ízléstelennek minősítette. Néhány török város csatlakozott is a hasema tilalmához.

Törökországban, ahol a konzervatív és a szekuláris világ találkozik, még változhat a burkini megítélése. Recep Tayyip Erdogan elnök ugyanis egyre inkább szakítani kíván az államalapító Mustafa Kemal Atatürk által fémjelzett szekuláris hagyományokkal, ezért nem teljesen kizárt, hogy a konzervatív iszlám öltözék egyre elfogadottabbá válik, legalábbis egyes kelet-törökországi régiókban.

Később Nyugat-Európa strandjain is mind gyanakvóbban tekintettek azokra a nőkre, akik burkiniben jelentek meg a strandokon. 2016. július 28-án a franciaországi Cannes-ban dekrétumban tiltották be a viseletet. A döntéshozók kiemelték, nem az volt a cél, hogy egy egyházi jelképet száműzzenek a tengerpartról. Az indoklás szerint az öltözék „olyan terrorszervezethez való tartozást jelképez, amely háborút indított ellenünk”. Később Villeneuve-Loubet nevű település is csatlakozott a tilalomhoz, itt azt közölték, hogy nem higiénikus egy a testet elfedő fürdőruhában úszni, mivel így „nehezebb kimenteni a vízből a fuldoklót”. A város keményvonalas, jobboldali polgármestere, Lionnel Luca, aki a Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök által vezetett Republikánusok párt tagja, azzal is érvelt, hogy a burkini „ideológiai provokáció”. Nem sokkal ezt követően a korzikai Sisco polgármestere csatlakozott a tilalomhoz, miután összecsapásokra került sor az észak-afrikai bevándorlók és a helyiek között. Ange-Pierre Vivoni is kiemelte, hogy az intézkedés nem a muzulmán közösséget célozza, „ám megálljt kell parancsolni a szélsőséges iszlamizmusnak” – emelte ki. Ezután Le Touquet városa is bejelentette: tilos a burkini használata.

A francia kormányzat megvédte azokat az önkormányzatokat, amelyek a burkini betiltása mellett döntöttek, ám azt is kérték a városvezetőktől, csökkentsék a feszültséget a különböző vallási közösségek között. A női jogokért felelős francia tárcavezető, Laurence Rossignol is megvédte a döntést. Szerinte a burkini célja ugyanaz, mint a burkáé, s a nők bezártságát szimbolizálja. A fürdőruhát archaikusnak nevezte, s úgy vélte, fel kell lépni ellene, „ám mindenfajta hátsó gondolat nélkül”.

FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

Akadnak azonban bíráló hangok is a burkini tilalom kapcsán. Az SOS Rasszizmus emberi jogi szervezet még a cannes-i döntés után úgy foglalt állást, hogy a döntés „ellenséges lépés az arab-muzulmán lakossággal szemben”. A kormányzó szocialisták óva intettek bármilyen olyan akciótól, amellyel éppen az iszlám fundamentalisták malmára hajtanák a vizet. A Társaság az Iszlamofóbia nevű szervezet panasszal élt a burkini betiltásával szemben a legfelsőbb bírságnál arra hivatkozva, hogy ezzel megsértik a szabadságjogokat.

Franciaországban a tavaly januári, majd a novemberi terrortámadások után erőteljesen nőtt a bizalmatlanság a muzulmán lakossággal szemben. Ám még rosszabbá vált a helyzet a július 14-i nizzai merénylet után, amikor egy iszlamista férfi kamionjával gázolta el és mészárolta el a francia nemzeti ünnepen résztvevőket.

Franciaországban hat éve tiltották be a burkát, de ma is komoly vita zajlik arról, hol a határ a szabad vallásgyakorlás, illetve a helyi törvények semmibe vétele, az integráció elutasítása között. A jövő tavasszal esedékes elnökválasztás közeledtével ráadásul még élesebbé válhat a burkini vita, mind több konzervatív vezetésű település csatakozhat a tilalomhoz. Nicolas Sarkozy már 2009-ben azt közölte, hogy a burka „nem üdvözlendő viselet a francia köztársaság területén”.

Könnyen elképzelhető, azoknak lesz igazuk, akik úgy vélik, a tilalom felesleges és éppen az ellenkező hatást érik el vele. A Daily Mail brit bulvárlap fényképeket tett közzé, amely azt mutatja, hogy a jól felfegyverzett burkini-rendőrök hogyan akadályoznak meg egy burkinit viselő nőt a cannes-i strandon. A francia újságíró, David Thompson arról számolt be, hogy a dzsihadistákkal rokonszenvező francia állampolgárok körében is „csúcsra járatták” a burkini vitát. Mint írta, ez a vita teljesen kontraproduktív, s éppen nem segíti a dzsiháddal szembeni harcot.

Ami néhány más európai államot illet, Olaszország elutasította a burkini betiltását. Matteo Renzi kormányfő egyértelműen ez ellen foglalt állást, amint Angelini Alfano belügyminiszter is. Utóbbi nem tartja követendő példának a francia modellt, s hazája így is éppen elég keményen fellép a terroristákkal szemben. Utalt arra, hogy az eltelt 18 hónapban 109 terroristagyanús személyt deportáltak.

Spanyolországot is elérte a burkinivita. Girona városában betiltották a muzulmán fürdőruhát a város strandjain, a városvezetése azonban teljességgel szembement a katalán kormányzattal, amely kategorikusan kijelentette, nincs hatályban semmiféle tilalom, s a nők abban fürdenek, amiben akarnak.

Németországban, ahol 4-4,5 millióra tehető a muzulmán vallásúak száma, szintén fellángolhat a burkini-vita. Nemrégiben a burkini viselése miatt távozásra kényszerítettek egy családot a németországi Brandenburg tartományban egy fürdőből. Az eset, amelyről az MTI is beszámolt, Berlin közelében, a Bad Sarow nevű üdülőhely fürdőjében történt, ahonnan egy 23 éve a német fővárosban élő libanoni származású családot kényszerítettek távozásra, mert az anya és egyik lánya burkiniben próbált fürdőzni.

A családanya feljelentést tett sértegetés miatt. Az RBB-nek elmondta, hogy szidalmazták őket, és egyebek között a fejükhöz vágták, hogyan merészelnek burkiniben megjelenni. A fürdőben nem tilos burkinit viselni. A település polgármestere, Anke Hirschmann az RBB-nek azt mondta, hogy "valószínűleg tolerálta volna" a két nő viseletét.

A burkini utcai változata, a burka viselete a német nagypolitikában is vitatéma. A kormányzó jobboldali CDU/CSU pártszövetség hét tartományi belügyminisztere sürgeti, hogy az egész országban tiltsák be az öltözék nyilvános viselését, de ezt a CDU-s szövetségi belügyminiszter, Thomas de Maiziere alkotmányossági aggályokra hivatkozva elutasítja.