Nem zárkózunk be, nem csukjuk be a kapukat – mondta, Marton Éva, operaénekes, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja Kecskeméten a „Párbeszéd a magyar színház jövőjéről 3.” - Előadó-művészeti Szakmai Konferencia sajtótájékoztatóján.
Fontos mondat, kérdés mennyire hiteles és mennyire lehet benne hinni. A szándék talán hihető, a végeredmény azért még finoman szólva kérdéses, már csak azért is, mert a szervezet körüli viharokat nem lehet csak úgy elfelejteni.
Emlékezetes, hogy két évvel ezelőtt egy botrányossá vált vitát követően, amely a Katona József Színházban zajlott többek között Ascher Tamás rendező, Schilling Árpád rendező, Vidnyánszky Attila rendező, a Nemzeti Színház igazgatója és Oberfrank Pál veszprémi színidirektor között, utóbbi felvetésére, először két évvel ezelőtt rendezett hasonló eszmecserét a Magyar Művészeti Akadémia, és mint ismert, a köztestületté lett szervezet azóta több fronton is túlnyerte magát.
Marton Éva operaénekes, Cseke Péter színidirektor és Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára a konferenciamegnyitóján FORRÁS: KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ
A szándék hangzatosan az volt, hogy a különböző politikai oldalhoz kötődő, vagy sorolt színházi emberek lényeges szakmai témákat érintve üljenek le egymással és vitassák meg a problémákat. Az elképzeléssel többen, és nem csak a jobboldalhoz soroltak, egyetértettek.
Azóta egy bizottság is létrejött szintén az MMA koordinálásával, hogy folytatódjon a vita, de az eddigi eredményekről konkrétan nem hallhattunk, csupán jelzés és szlogen szinten. Jó lenne, ha a jövőben ennek dokumentumait és főként kézzel fogható eredményeit is megismernénk. Mindenesetre most Kecskeméten új témák kerültek napirendre. Az egyik és valóban izgalmas téma az állami pénzek elosztása volt.
Ötöslottót vegyenek!
Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház igazgatója mindenképp hivatott volt arra, hogy a pénzelosztás témáját firtató szekciót vezesse, hiszen az elmúlt időszakban több pénzelosztó grémium munkájában részt vett, ráadásul a Színházművészeti Bizottság tagja is, ugyanakkor a Színházi Társaság elnökségében is benn ül, de a másik oldalról is jó kapcsolatokkal rendelkezik. Egyfajta közvetítő személynek tartják a színházi életben.
El is érte, hogy jó sokan üljenek egy asztalhoz, valamennyien kurátorok a három állami pénzelosztó szervezet - az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI), a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) - képviseletében.
Először Csizmadia Tibort, az NKA Színházművészeti Kollégiumának elnökét szólította meg a szekcióvezető. Csizmadia, akit a Magyar Színházi Társaság delegált a testületbe, akárcsak mostani kurátor társai márciustól tölti be pozícióját. Külön nem esett szó arról, hogy az új delegálási rend, mely szerint a Magyar Művészeti Akadémia is küld tagokat, mégpedig egyharmad arányban a kollégiumba, milyen változásokat hozott.
Úgy tudni egyébként, hogy a delegálását megelőzte bizonyos egyeztetés a színházi és a teátrumi társaság részéről. Utóbbi egyébként Szabó Lászlót, a szervezet titkárát küldte be a testületbe, az MMA Császár Angela színészt és Cseke Pétert, a konferenciának helyet adó kecskeméti teátrum igazgatóját delegálta. A miniszter pedig Láposi Terka színházpedagógust, valamint a mostani vita szekcióvezetőjét Lőrinczy Györgyöt kérte fel kurátornak. (Császár Angela és Láposi Terka is jelen volt a beszélgetésen).
Csizmadia Tibor arról számolt be, hogy az év elején még kétszáz millió forintos szétosztható kerettel rendelkezett a kollégium, áprilisra ki is írtak pályázatot a teljes összegre, de júniusra ez az összeg 350 millióra bővült. Kiss János, a Győri Balett igazgatója, az NKA Bizottságának a tagja, nyilván nem hangulati elemnek szánta, de nagy tetszést aratott azzal a megjegyzéssel, hogy imára tartott kézzel arra kérte a jelenlévőket, hogy ne Eurolottót vegyenek, hanem ötöslottót.
A magyarázata pedig az a kifakadásnak, hogy az NKA a játékadó ötöslottóból származó bevételének egy részéből gazdálkodhat, így egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi ötöslottót veszünk.
Osztogatás játékosan
A Nemzeti Kulturális Alap mellett az EMMI is oszt állami pénzeket. Mégpedig működési támogatásokat és különböző tematikákban, illetve programokkal is lehet hozzájuk pályázni. Jászay Tamás kritikus, aki az egyik működési pályázatokat elbíráló kuratórium tagja és a Független Előadó-művészeti Szövetség delegálta a testületbe, elmondta, jó lenne, ha a nagy múltú társulatok, és a függetlenek is megtalálnák a maguk helyét a hazai pályázati struktúrában, ahol kerülni kellene az átfedéseket. Az időzítés is nagyon fontos lenne, hiszen a jelenlegi gyakorlat szerint nem lehet tervezni ezekkel a pályázatokkal, mert az eredmények megjelenése teljesen esetleges.
Ez főként a független társulatok számára rendkívül hátrányos. Jászay szerint megnehezíti a helyzetet, hogy a minisztériumi működési pályázati rendszer még nem teljesen elektronikus alapon működik.
A kritikus szerint nem feltétlenül több pénz kellene a rendszerbe, hanem azt lenne fontos jobban átgondolni, hogy mire is fordítják ezeket a támogatásokat.
Az is megoldást jelenthetne, hogy néhány társulat a kiemelt kategóriába kerülne, és ezek az együttesek legalább három évre előre tervezhetnének, ez elősegíthetné például a nemzetközi koprodukciókat is, ahol a tervezés különösen kulcsfontosságú.
Mindenki kapjon egy kisebb összeget
Oberfrank Pál, a Magyar Művészeti Akadémia képviseletében arról beszélt, mivel a szervezetnek még nincs olyan nagy gyakorlata a pályázati pénzek elosztásában, leginkább arra törekednek, hogy mindenki kapjon legalább egy kisebb összeget, akik náluk pályáznak. Eddig évente hozzávetőlegesen ötvenmillió forintot osztottak szét a színházi szférában.
Oberfrank azt is hozzátette, amely szintén tetszést váltott ki, hogy a rendszerükben benne van a játékosság. Később ezt úgy pontosította, hogy a játékossággal arra utalt, hogy megpróbálnak örömmel és görcsmentesen eleget tenni a feladatuknak.
Később délután szó volt a szeptember 18-án induló M5 új kulturális csatornáról is és kiderült, hogy a köztévé új adóján rendszeresen terveznek színházi közvetítéseket, illetve új színházi előadások felvételeit is láthatják majd a nézők, ehhez, mint Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára lapunknak megerősítette, a szervezet is nyújt anyagi támogatást.
Rusznyák Gábor rendezésében fanyar és szellemes, de nem ünneprontó gálaest is kapcsolódott a konferenciához. Az egyik központi eleme nem lehetett más, mint maga a kecskeméti színház története, hiszen a teátrum a most következő évadban ünnepli 120. születésnapját.
A gálát azonban megelőzte a most már hagyománnyá vált színházi évnyitó, melyen Hoppál Péter államtitkár bejelentette, hogy a kormány 9 milliárd forint állami forrást szavazott meg a múlt héten a kaposvári Csiky Gergely Színház épületének a megújítására.
Mint ismert a múlthéthez kapcsolódik az a bejelentés is, amelyet Rátóti Zoltán a kaposvári színház igazgatója tett, aki egyébként a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának is a vezetője. Rátóti családi okokra hivatkozva szeptember elejei hatállyal távozik a színház éléről, többen a már említett felújítás elhúzódását is emlegették, mint a távozás további lehetséges indítéka. (Úgy látszik Rátóti döntése felgyorsíthatta az eseményeket.)
De visszatérve a gálához rögtön az elején egy ironikus jelenetben Zayzon Zsolt a társulat egyik tagja be akarta temetni a zenekari árkot. Persze erről könnyen asszociálni lehet a színházi élet árkainak, ellentéteinek az eltüntetésére. Meg is jött a válasz a színpadról, egy másik színésztárstól a szállóigévé vált többértelmű mondat analógiájára: árkot betemetni nem kell félnetek...
Schneider Zoltán kapta a Kaszás Attila-díjat
A gálaest keretében adták át a Kaszás Attila-díjat, amit Schneider Zoltán érdemelt ki. Az elismerésre a magyar nyelvű színházak saját társulatuk egy-egy tagját javasolhatták, idén harmincnégy társulat választotta ki legjobbnak tartott kollégáját, majd a jelöltek önmaguk közül választották ki a továbbjutó három színészt: Spolarics Andreát, a Budaörsi Latinovits Színház tagját, Schneider Zoltánt és Csankó Zoltánt, a Győri Nemzeti Színház társulatának tagját. Közülük a közönség választotta ki az idei díjazottat. Schneider Zoltán Jászai Mari-díjas színészt 2014-ben már jelölték a díjra. 1990 és 1994 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt, gyakorlaton a Katona József Színházban játszott. 1994 és 2001 között az Új Színház, most a Radnóti Színház társulatának a tagja.
