Együtt suhanni mindenkivel

Publikálás dátuma
2016.09.01. 07:16
Singer Viktor azért jár az edzőterembe, mert itt jó a társaság és folyamatos a pikírtkedés egymás között FOTÓK: MOLNÁR ÁDÁM
Ősztől már iskolásokat is vár az ország első integrált akadálymentesített edzőterme, ahol sérült és egészséges emberek együtt mozoghatnak. A Suhanj Alapítvány országos hálózattá bővítené a kezdeményezést, ami Vácott és Szegeden máris követőkre talált.

Lüktet a zene, az edző próbálja túlharsogni, osztja az utasításokat, a vendégek pedig – hisz ezért jöttek – izzadnak rendesen. Kranking edzést tartanak, vagyis csak a felsőtest izmait erősítik. Nem is tehetnek mást, többségük kerekesszékben végzi a mozdulatokat.

Kicsit közelebb egy-két futópadon piros szalag lóg, nem értem miért. A SUHANJ! Alapítvány egy hónapja működő edzőtermében, Újlipótváros szívében minden olyan, mint a klasszikus termekben, csak mégis minden más.

A fehér falakon mindenfelé mélykék és tengerkék feliratok üzennek: elfogadás, tolerancia, együttélés, integráció. Egy belsőépítész csapat tervezte a letisztult formákat – ők ezzel járultak hozzá a főváros első integrált mozgásstúdiójának megnyitásához. Az üzenet pedig futótűzként terjed a környéken: látássérült apuka jelent meg a kislányával, mert eddig nem volt hová menniük közösen sportolni, egy testvérpár jár hozzájuk, a lány kerekesszékben erősít, ép testvére pedig a futópadon kergeti a kilométereket.

A legtöbb vendéget a spinning edzés vonzza (a zenés teremkerékpáros edzés, az egyik legkiválóbb kardio edzésforma), mindenhol együtt dolgoznak az ép és a valamilyen fogyatékossággal élő vendégek, az edző is az állapotuknak megfelelő személyes utasításokkal látja el őket.

Az edzés végén a kifulladt fiúk jókedvűen élcelődnek egymással a recepció előtt. Hárman kerekesszékben, mások körülöttük, egymás szavába vágva magyarázzák, hogy itt mindig jó a hangulat, teljesen őrültek az emberek. Singer Viktor ugyan ma külön tartott edzést magának, de csatlakozik a többiekhez és közli, hogy azért jár a SUHANJ! edzőtermébe, mert itt jó a társaság és folyamatos a pikirtkedés egymás közt, ráadásul majdnem mindig izomláza van, hiába jár le minden héten legalább négyszer. A többiek kacagására és megjegyzéseire önérzetesen közli: Messinek is van izomláza, ha meghajtja magát. Na, ja, ez igaz – hangzik a felelet és jön az újabb kacagás.

Szilvágyi Gergő 2012-ben került kapcsolatba a SUHANJ! csapatával, először csak szurkolóként, majd futóként, később önkéntes munkásként is kötődött a szervezethez, ahol ráadásul négy társával egy kranking oktatói tanfolyamot is elvégzett, hamarosan már ő is vezet edzéseket a teremben.

Ma még Schober László, azaz Óriás adta társainak az utasításokat az edzés alatt. Az ültében is magas férfi 2006-ban került kerekesszékbe, amikor megműtötték a gerincvelő csatornájában növekedő jóindulatú daganattal. Tele életörömmel mozgatja a társakat is, amikor azok valamiért elcsendesednek. – Mi itt erőt adunk egymásnak, megosztjuk a mozgás örömét – mondja magától, amit a kívülálló is azonnal meglát, - például Viktor kicsit szomorú volt az elején, de ma már velünk kacag.

Óriás amúgy kerekesszékes kosárlabda válogatott, 2011 óta rengeteg félmaratont és maratont teljesített. Mindenkinek azt üzeni, hogy, aki otthon ül és szomorkodik a sorsán, az soha nem jut semmire, célokat kell keresni. Ő a műtét után leérettségizett, elkezdett kosarazni, ma már rendszeresen jár bemutatókat tartani fitneszrendezvényekre is a versenyek mellett, hogy megismertesse az emberekkel ezt a világot is. Ma még fehér holló ezeken a programokon, de az a célja, hogy ne sokáig legyen az.

A fiúk közt mosolyog Csépai Lilla Julianna, aki épp egy hónapja jött először. A kicsit nehezen beszélő lány azt mondja magáról, hogy értelmi fogyatékos, minden tanulási zavarral egyszerre küzd, százszázalékos leszázalékolt, de azért büszke rá, hogy kicsit beszél angolul és spanyolul. Korábban úszott, pingpongozott, de szerinte a SUHANJ! edzésein sokkal aktívabb és erősebb lett, javult a szíve is.

Miközben beszélgetünk, hosszú haját összefogva hajol a pult fölé egy vendég, a recepcióssal épp azt vitatják meg, hogy ezentúl személyre szóló értesítéseket kap, ha például hamarosan lejár a bérlete. Dávid Lilla a közelben lakik, teljesen egészséges és még soha nem járt edzőteremben, de annyira megtetszett neki az alapítvány kezdeményezése, hogy - mint mondja – örömmel ad 3 ezer forinttal többet azért, hogy ezek a fogyatékkal élő vendégek olcsóbban járhassanak erre a helyre. Úgy gondolja, az innovatív ötlet miatt, hogy egészséges és sérült emberek együtt mozogjanak, biztos benne, hogy ide szívesen jár majd.

Gusztosék alapítványt kértek nászajándékba

A falakról visszaköszönő feliratok tartalmát az utóbbi évtizedek hazai társadalma leghatározottabban a liberális gondolkodók és politikusok érveléséből ismerhette meg, nincs benne tehát semmi meglepő, hogy az alapítvány élén egy egykori szabad demokrata képviselő áll.

Gusztos Péter élete gyökeres fordulatot vett 2010-ben: nyolc év képviselőség után pártja májusban kiesett a parlamentből, 2008-ban megromlott házassága után pedig két évvel később, júniusban feleségül vette Kovács Patríciát, az egyik legnépszerűbb fiatal színművésznőt. Nulláról kezdett mindent és akkor már olyan civil kezdeményezést akart indítani, amiben folytathatja az emberi jogok, a hátrányos helyzetűek segítése és a kisebbségi léthelyzetben élők érdekében végzett korábbi politikusi munkáját, de már távol a pártpolitikától és egyben nem szakad el a hosszútávfutástól, amit hobbiszinten évek óta művelt.

A futóversenyeken tapasztalta meg, hogy míg nálunk alig mert megjelenni egy-két kerekesszékes ezeken a rendezvényeken, tőlünk nyugatra minden versenyen rengeteg sérült ember indult egyedül vagy kísérővel. Így állt össze a terv, hogy milyen irányban lehetne folytatni a korábbi terveit.

Szilvágyi Gergő (a tükörben balról), Schober László, Óriás és Csépai Lilla Julianna

Szilvágyi Gergő (a tükörben balról), Schober László, Óriás és Csépai Lilla Julianna

- Első önkénteseink baráti társaságból verbuválódtak, újdonsült feleségemmel beletettünk százezer forintot és azt kértük a násznéptől, hogy ne vegyék meg a harmadik mikrohullámú sütőt, hanem adjanak pénzt az alapítványnak – emlékszik vissza a szokatlan nászajándékozásra a SUHANJ! Alapítványt azóta is vezető Gusztos Péter.

2013 őszig mindenki önkéntesként dolgozott a csapatban, akkor jött az első részmunkaidős munkatárs, ma már öten vannak az irodában és az új edzőteremben hamarosan három egészséges mellett három mozgássérült recepciós fogadja az érkezőket a kerekesszékekhez méretezett, leeresztett pultnál.

Mostani edző csapatuk egyharmada is megváltozott munkaképességű, keresnek látássérült masszőrt, és ősztől gyógypedagógusokkal és gyógytornászokkal is gyarapodik a csapat, mert szeretnének iskolai nehézségekkel küzdő, például hiperaktív gyerekeken is segíteni.

Gusztos Péter azt szeretné, ha jövő nyárra egy-másfél tucat embernek tudnának munkát adni. Majdnem ennyien állnak már sorban, hogy dolgozhassanak a csapatban, olyan felkészült és gyakorlott szakemberek, akikben megvan a kellő motiváció is ehhez a munkához.

Tavalyelőtt még csak 18 milliós bevételük volt, tavaly már 29 és idén további növekedésre számítanak, hiszen az új terem megnyitásához nagyon sok cégtől kaptak támogatást pénzben, eszközben egyaránt. Egy helyről nem kértek semmit: a magyar államtól.

A pénzügyi építkezésnél is fontosabbnak tartja a SUHANJ! vezetője, hogy az utóbbi hat évben kiépült körülöttük több száz fős közösség a fogyatékossággal élőkből és családtagjaikból, barátaikból, ma már maguk a sérült emberek is beállnak segíteni a rendezvényeiken. A mozgáslehetőségeket is évente bővítették: első évben csak futottak, a következőben végtaghiányos gyerekekkel és autistákkal kezdtek személyre szabott úszóedzéseket, majd látássérült fiatalokkal csoportos edzést egy másik uszodában, vannak tandemkerékpárjaik és rendszeresen indulnak triatlonversenyeken.

2011-ben már voltak spinner teremkerékpárjaik, különböző helyszíneken szerveztek edzéseket mozgássérült gyerekeknek és felnőtteknek. Oktatási intézményekkel és szakmai szervezetekkel az évek alatt aktív kapcsolatot alakítottak ki, és azt tapasztalja, hogy az új edzőterem megnyitásával sikerül divatot teremteniük: egyre többen gondolják azt, hogy pár ezer forinttal többet is ki tudnak fizetni azért, hogy egy sérült társuk olcsóbban vehesse meg a bérletét. Másrészt azt látják, hogy nem vonz mindenkit az a ”szépségfasizmus”, amikor más termekben megmondják, hogy kellene kinézni mindenkinek. Sok sérült ember ilyen helyre nem mer bemenni, de az egészségesek közt is az idősebbek, ducibbak, akik nem mozogtak eddig, nem örülnek a kritikáknak.

A SUHANJ! termében ők is gyorsan feloldódnak, itt természetes a másság elfogadása, nincs semmiféle gátlás az emberekben. Ebben segíti őket a csapat, akik pontosan tudják mikor és hogyan kell segíteni és mikor elég a kiépített fizikai infrastruktúra: a lift, a piktogramok, látássérült vezető sávok.

- Minden egészséges azt mondja, többet kap nálunk, mint amennyit ad, de számomra az is nagyon fontos, hogy a sérült emberek egymás közti integrációját is segíthessük – vet fel egy eddig ismeretlen szempontot Gusztos Péter.

Amikor a jövőt firtatom még lelkesebben máris országos hálózatról beszél. Szeretné, ha minden nagyvárosban lennének olyan edzőtermek, ahol a most még csak náluk működő – egészségesek és mozgássérültek által egyaránt használható gépek vannak az egységes kinézetű SUHANJ! sarkokban vagy szobákban. Vácott és Szegeden már biztosan beindulnak ezek, de rengetegen érdeklődnek az ország más pontjairól is.

Jogellenesen elutasított álláspályázó

Első alkalommal mondta ki az Egyenlő Bánásmód Hatóság, hogy egy munkáltató nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetést valósított meg azzal, hogy nem vett fel egy állásra jelentkező transznemű pályázót. A panaszos képviseletét a Háttér Társaság látta el.

A nyugat-magyarországi kisfaluban élő transznemű panaszos hat éve nőként él, ennek megfelelően öltözködik és viselkedik, de nemi identitásának jogi elismerését még nem kezdeményezte. Egy közeli nagyvárosban egy ruhaboltban szeretett volna munkát vállalni. Amikor a bolt vezetője meglátta férfi nevet tartalmazó iratait, közölte, hogy az állásra női munkatársat keresnek, majd kinevette a jelentkezőt, miután az jelezte, hogy ő nő.

A panaszos a Háttér Társaság segítségével az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, és kérte, hogy a hatóság vonja felelősségre a céget, amiért nemi identitása miatt elutasították az alkalmazását, és ellenséges módon léptek fel vele szemben. A hatóság igazat adott a panaszosnak, és azt is megállapította, hogy a munkáltató nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést is megvalósított azzal, hogy mindenképp női alkalmazottat keresett. A hatóság szankcióként megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, és előírta a határozat nyilvános közzétételét.

Az egyenlő bánásmódról szóló törvény 2003 óta tiltja a munkáltatók, egészségügyi és oktatási intézmények, szolgáltatók számára a hátrányos megkülönböztetést és zaklatást. A törvény nevesítetten tilalmazza nem csak a nemen és a szexuális irányultságon, de a nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetést is, kifejezett védelmet nyújtva ezzel a transznemű embereknek.

Kutatás
A transznemű emberek komoly hátránnyal küzdenek a munkaerőpiacon: a társaság nemrégiben közzétett kutatási jelentése szerint a transznemű válaszadók 72 százaléka számolt be tartós (három hónapnál hosszabb) munkanélküliségről; 40 százalékukat rúgták már ki munkahelyükről transznemű státuszuk miatt, és 80 százalékuk váltott munkahelyet a transzfób munkahelyi légkör miatt.
A kutatásba bevont cégek alig több mint harmadánál (36 százalék) van a nemi identitást nevesítő esélyegyenlőségi terv vagy antidiszkriminációs szabályzat.
Szerző

Jogellenesen elutasított álláspályázó

Első alkalommal mondta ki az Egyenlő Bánásmód Hatóság, hogy egy munkáltató nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetést valósított meg azzal, hogy nem vett fel egy állásra jelentkező transznemű pályázót. A panaszos képviseletét a Háttér Társaság látta el.

A nyugat-magyarországi kisfaluban élő transznemű panaszos hat éve nőként él, ennek megfelelően öltözködik és viselkedik, de nemi identitásának jogi elismerését még nem kezdeményezte. Egy közeli nagyvárosban egy ruhaboltban szeretett volna munkát vállalni. Amikor a bolt vezetője meglátta férfi nevet tartalmazó iratait, közölte, hogy az állásra női munkatársat keresnek, majd kinevette a jelentkezőt, miután az jelezte, hogy ő nő.

A panaszos a Háttér Társaság segítségével az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, és kérte, hogy a hatóság vonja felelősségre a céget, amiért nemi identitása miatt elutasították az alkalmazását, és ellenséges módon léptek fel vele szemben. A hatóság igazat adott a panaszosnak, és azt is megállapította, hogy a munkáltató nemen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést is megvalósított azzal, hogy mindenképp női alkalmazottat keresett. A hatóság szankcióként megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, és előírta a határozat nyilvános közzétételét.

Az egyenlő bánásmódról szóló törvény 2003 óta tiltja a munkáltatók, egészségügyi és oktatási intézmények, szolgáltatók számára a hátrányos megkülönböztetést és zaklatást. A törvény nevesítetten tilalmazza nem csak a nemen és a szexuális irányultságon, de a nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetést is, kifejezett védelmet nyújtva ezzel a transznemű embereknek.

Kutatás
A transznemű emberek komoly hátránnyal küzdenek a munkaerőpiacon: a társaság nemrégiben közzétett kutatási jelentése szerint a transznemű válaszadók 72 százaléka számolt be tartós (három hónapnál hosszabb) munkanélküliségről; 40 százalékukat rúgták már ki munkahelyükről transznemű státuszuk miatt, és 80 százalékuk váltott munkahelyet a transzfób munkahelyi légkör miatt.
A kutatásba bevont cégek alig több mint harmadánál (36 százalék) van a nemi identitást nevesítő esélyegyenlőségi terv vagy antidiszkriminációs szabályzat.
Szerző