Cinikus újszínházi história

Öt éve még óriási nemzetközi és hazai felháborodás fogadta Dörner György kinevezését az egykori Új Színház (jelenleg: Újszínház) élére. Több mint egy hete a direktort újabb öt évre újraválasztotta a Fővárosi Közgyűlés, pedig rajta kívül még tizenegyen pályáztak. A híren most is többen megdöbbentek, de ma már senki sem szervez tüntetést, inkább legyintő beletörődés kíséri a döntést. Összeállításunkban összegyűjtöttük néhány pályázónak az elképzeléseit azok közül, akik nyilvánosságra hozták a terveiket. Tanulságos szembenézni azzal, mire is mondtak, igent, illetve nemet a döntéshozók.

Már azon sokan megdöbbentek, hogy az Újszínház igazgatói posztjára pályázók közül a szakmai bizottság az eddigi igazgatót, Dörner Györgyöt is ajánlotta a Fővárosi Közgyűlésnek, mint alkalmas jelöltet. Mint ismert, a szélsőséges politikai nézeteiről elhíresült Dörner kinevezése öt éve nagy botrányt váltott ki. Azóta pedig sem az elért nézőszám, sem a szakmai programja alapján nem tűnt reálisnak, hogy folytathatja az igazgatást.

Talán ezért is jelentkeztek rajta kívül tizenegyen, mert úgy érezték, hogy van keresnivalójuk. A pályáztatás a szokásos titoktartás mellett zajlott. Sem a pályázatokról, sem a szakmai meghallgatásokról szinte semmit sem lehetett tudni. A csendet a döntés után néhány nyilatkozat törte csupán meg, illetve néhány pályázó gondolta úgy, nincs mit takargatnia, ezért nyilvánosságra hozta az elképzeléseit.

Elveszhet a művészi szabadság

Az elsők között hozta nyilvánosságra pályázatát Hargitai Iván rendező, aki a döntés után lapunknak úgy fogalmazott, már-már cinizmus, ami történt. A rendező kezdeményezte, hogy a többi pályázó is tegye közzé az elképzeléseit. Mint fogalmazott: „rajtunk kívül is sokan vannak olyan pályázók, akik a sejthető végeredmény tudatában vitairatnak is szánták pályázatukat. Úgy gondoljuk, a pályázatok egymás mellett olvasva valóságos kordokumentummá válhatnak, szellemi tendenciák, esztétikai értékek, generációs és ízlésbeli kérdések, a színházi kultúra megközelítési lehetőségei körvonalazódhatnak. Szükségesnek látjuk mindezek elemzését, a színházi szakma megszólítását.”

Emellett azt is bejelentette, hogy a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság, a szakmai szervezetek, céhek bevonásával ‒ nyilvános vitasorozatot kezdeményeznek e pályázat kapcsán a pályázati rendszerről, a kinevezések szakmai megalapozottságáról, színház és politika viszonyáról. Hargitai Iván szerint művészeti programjuk – hol kimondva, hol kimondatlanul – folytonosan feszegeti a kőszínházi struktúra és a finanszírozási kritériumok által vállalható kockázat határait.

A rendező pályázatában ezt írta: „úgy érezzük, hogy a kereskedelmi kényszerek és a marketingmegfontolások, a közönség folytonos lekenyerezése elharapództak a magyar színházi életben, és ezek a szempontok mesterségesen alakítják az elvárásokat és az értékrendeket. Ez pedig óhatatlanul a művészet szabadságvesztésével jár. A szerzőket és alkotókat kiszolgáltatottá teszi, munkájukba észrevétlen kúsznak az öntörvényű művészeten kívüli megfontolások, valódi belső késztetések helyett. A magyar dráma műhelyének a lehető legtöbbet át kell vállalni ebből a felelősségből, és az ésszerűség határain belül a művészi kockázatvállalást, a művészet bátorságát és szabadságát alapelvnek kell tekinteni. Meggyőződésünk, hogy hosszú távon így és csakis így hozhat valóságos és messzire ható eredményt az a gondolat, amit a fenntartó a kiírásban megfogalmaz. Így hordozhat a magyar dráma színházának gondolata minőségi többletet, így ígér gazdag hatású és szerteágazó jövőt az új magyar színpadi műveknek, és így válhat a fenntartó az erre fogékony közönség és az alkotók mecénásává egyaránt."

Hargitai Iván pályázatához egyébként elismert szakemberek csatlakoztak. Tagja volt a pályázó csapatnak Dobák Lívia dramaturg, Koltai M. Gábor rendező, Novák Eszter rendező, Perczel Enikő dramaturg, Selmeczi György zeneszerző és Szokolai Brigitta dramaturg is. Hargitai és Novák Eszter Székely Gábor igazgatása idején már rendeztek az Új Színházban.

„Szeressük meg egymást”

Úgy látszik Hargitai Iván és csapata felhívását a győztes Dörner György is meghallotta, mert az Újszínház (Dörner keresztelte át az Új Színházat Újszínházra) honlapján a közérdekű adatok között végül közzétette 96 oldalnyi pályázatát, amelynek nagy része programismertetés, korábbi évadtervek, illetve jövőbeli elképzelések részletezése. A pályázat elejét némi sértettség, illetve panasz hatja át: „rengeteg nehézséggel és kihívással kellett szembenéznünk, amikor 2012 februárjában átvettük a színházat. A szakma hol támadott, hol negligált, hol teljesen elhallgattatott bennünket. A színészek és rendezők félve szerződtek az Újszínházhoz. A társulatot (öt régi tag kivételével) a nulláról kellett felépíteni. A műszak munkáját újra kellett indítani, üzemszerűvé kellett tenni. Külső, belső ellenállással napi szinten megküzdöttünk.”

A pályázat olvasója már-már megsajnálja Dörnert. Lehet, hogy így voltak ezzel a szakmai bizottság tagjai is, akik továbbra is őt ajánlották vezetőnek. Csakhogy aki tovább olvassa a dolgozatot, meglepően tapasztalhatja, hogy Dörner saját igazgatói munkásságát próbálja egyfajta sikertörténetként értelmezni. Hosszasan bemásolta a korábbi évadok előadásainak listáját, szintén büszke az általa elindított Keresztény Színházi Fesztiválra.

Egy kis ideológiától sem riad vissza: „szeressük meg egymást a magyar szerzőkön keresztül mi magyarok, és elkezdjük az önbecsülésünket átragasztani a másik magyarra, megbecsülve azt, azon keresztül, amit látunk a színpadon. Azt szeretném, ha a színház hasonló érzelmeket tudjon kelteni az emberekben, mint ami egy futballszurkoló egy Európa-bajnokság kapcsán átél. Óriási szüksége van arra a magyaroknak, hogy megszeressék a MAGYAR-t a másik magyarban és ne azt, hogy kire szavazott, kit utál vagy szeret, mert előbb-utóbb eltűnnek ezek a fajta preferenciák.”

A következő öt év bemutatóinak a tervezett kistáját is tartalmazza a dolgozat. A 2019/20-as évadban már Csurka István-drámát is ígér a direktor. (A pályázatában azt írja, hogy most az örökösök közötti jogvita miatt nem játszhat Csurka-darabot.) A 2020/21-es évadban pedig Görgey Gábor, Illyés Gyula, Szomory Dezső művei mellett egy rockmusicalt is ígér az R-Go együttes történetéről. Dörner Görgey Gábortól konkrétan a Komámasszony hol a strukker? című komédiát említi, amit „nagy valószínűséggel” Koncz Gábor vinne színre.

Megkerestük Görgey Gábort, aki elmondta, vele Dörner György erről a tervéről nem tárgyalt, így az egészről semmit sem tud. Tanulságos az is, hogy kiktől kapott szándéknyilatkozatot Dörner. A listán tizenöt név szerepel, többségük kevéssé ismert alkotó, bár azért nagyobb nevek is akadnak, például Vidnyászky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, Kerényi Imre és Nagy Viktor rendező, illetve Szlávik István díszlet-jelmeztervező.

Szakmai becsületből

Ringbe szállt az Újszínház igazgatói posztjáért Bodó Viktor is, aki külföldön és Magyarországon is rendez, az elmúlt években több nemzetközi elismerést is kiérdemelt. Bodó a fiatal producerekből álló Kultúrbrigáddal pályázott együtt. A döntés után közzétett nyilatkozatukban azt írták: A pályázat megírását elsősorban az a szándék motiválta, hogy szakmailag releváns, korszerű, az európai és világszínházi szemléletre és trendekre messzemenőkig figyelő, érvényes változatot mutassunk fel a „magyar dráma színházaként” definiált fenntartói elvárás megvalósítására.

Szándékunk szerint egy élő, a mai magyar társadalommal kommunikáló, nyitott, a köz szolgálatát és az állami pénz elköltésének felelősségét komolyan vevő szakmai műhely felállításának lehetőségét vetettük papírra, amely gazdaságilag racionálisan, művészileg függetlenül, strukturáltan és problémaorientáltan működik. Azonban a pályázat megírása alatt pontosan tudtuk, hiszen mi is itt élünk, hogy nincs esélyünk a programot megvalósítani. Hangozzék bármilyen fellengzősen, szakmai becsületből írtuk meg.” Bodó és társai – Kovács D. Dániel, Nyulassy Attila, Ságodi Ildikó, Ugrai István és Zsedényi Balázs - hetven oldalas dokumentumot állítottak össze.

„Talán már hamarabb is lehetett volna próbálkozni, de a színházi pályázatok körüli állandó zűrzavar nem hozza meg az ember kedvét, hogy belemenjen egy olyan játszmába, ami előre lejátszott forgatókönyv mellé keres vesztes statisztákat. A szakmai szabadság, a mobilitás voltak a legfontosabb szempontjaim eddig, illetve minden olyan helyzet, amelyből tanulni inspirálódni lehet” – fogalmaz a pályázatban Bodó Viktor.

A pályázatban rendkívül bő és sokszínű lista szerepel arról, hogy milyen magyar klasszikus és kortárs darabokat játszanának Bodó Viktorék. A lehetséges alkotótársak köre is rendkívül bő, a lista Alföldi Róberttel kezdődik és Zsótér Sándorral fejeződik be, de a felsoroltak közt van Gothár Péter, Mundruczó Kornél és Szikszai Rémusz rendező is. Nagyon sok kreatív ötlet is bekerült a pályázatba, a felolvasószínháztól a hangjátéksorozatig, illetve a projektszerű munkáig.

Tranzitzóna lehetett volna

Összeállításunk elején jeleztük, hogy mennyire sokan rámozdultak az Újszínház igazgatói pályázatára. Mint ismert, a szakmai bizottság a tizenkét pályázó közül csupán négyet támogatott: Dörner Györgyét, Hargitai Ivánét, Radó Denisét és Bodó Viktorét. A pályázatok között azonban más izgalmasnak tűnő elképzelések is helyet kaptak. Elindult például a pozícióért Hudi László rendező, aki szintén közzétette a pályázatát. A pályázatban Hudi alkotótársaiként Kárpáti Pétert, Hegymegi Mátét, Fábián Pétert és Benkó Bencét, illetve a k2 színház tagjait említik.

Hudi többek közt így fogalmaz: "A színház története során mindig is megkerülhetetlen kérdés volt, hogy a színház miképpen definiálja politikához való viszonyát. Erre a kérdésre koronként más-más válasz született, de egy alaptényező sosem változott: a színház a jelen kérdéseivel foglalkozik egy társadalmi fórum keretében, melyet előadásnak nevezünk, vagyis a színház - természeténél fogva - mindig politikus. A kérdés úgy árnyalható, hogy a színháznak reflektálnia kell-e az aktuálpolitika eseményeire. Mivel az aktuálpolitika és a színház tárgyát egyaránt a jelen társadalmi kérdései képezik, az érvényes színház megkerülhetetlen velejárója lesz az aktuálpolitikával való párbeszéd, konfrontáció. Ez nem összetévesztendő aktuálpolitikai állásfoglalással - ez a színház természetétől idegen.”

Az egyik korábbi interjúban Fábián Péter és Benkó Bence egyenesen úgy fogalmazott, hogy az Újszínházat bemutatkozó hellyé, kulturális központtá és tranzitzónává kívánják tenni. Hát úgy látszik tranzitzóna egyelőre nem lesz az Újszínházból semmilyen értelemben sem. Marad tovább Dörner György színháza. A kérdés pedig az, hogy ezzel az elszalasztott lehetőséggel a színházi szakma, illetve a politika valaha hajlandó lesz-e szembesülni, illetve képes-e feleszmélni cinkos agóniájából.