A játék úgy pulzál, ahogy kell

A nagysikerű lakásvetítések után most a mozik következnek: Hajdu Szabolcs saját darabjából, családja részvételével, operatőr-tanítványaival forgatott filmje, az Ernelláék Farkaséknál mától bekerült a hagyományos forgalmazásba. A hatszereplős kamaradarabban a színészként most először filmben is bemutatkozó rendező mellett felesége és gyerekei, Török-Illyés Orsolya, Hajdu Lujza, Hajdu Zsiga, valamint a színpadi előadásból Tankó Erika és Szabó Domokos játéka ragad magával.

Az Ernelláék Farkaséknál című film igazi különlegesség. A hétköznapok legszemélyesebb konfliktusait hozza intim közelségbe szerethetően, humorral. Nincsenek benne nagy ügyek, csak olyan apróságok, mint az életünk. A mindennapok hordaléka. A kor nagy kérdéseiről, az erőszakkal ránk ömlesztett politikai katyvaszból egy szó nem hangzik el. Mégis benne van a filmben ez az izgatott, érzelmi-labilis, élni akaró Közép-Európa.

A hatszereplős film történetét Hajdu eredetileg színpadra írta és rendezte, aztán tette át filmre, és családja részvételével saját lakásában forgatta le. A történet nagyon személyes, nagyon intim kamaradráma két család tagjainak indulatokkal átszőtt viszonyairól. Farkasék szép, tágas otthonába váratlanul betoppannak a sikertelen külföldi próbálkozásukból hazaérkező Ernelláék egyetlen fillér és elképzelés nélkül. Farkas felesége, Eszter és Ernella nővérek, mindkét családban van egy gyerek. A kényszerű összezártságban sértődésekkel, vitákkal és meghökkentő vallomásokkal telt indulati hullámvasút indul el. Jó ritmussal, tűpontos párbeszédekkel, remekül adagolt humorral, éles helyzetekkel, feszült játékkal.

Nemcsak a nemzetközi közönség (Karlovy Vary), hanem a miskolci CineFest magyar nézői is hangos tetszéssel fogadták Hajdu Szabolcs filmjét. Ritka, hogy ennyire elevenen teremti meg a film a maga karaktereit, életteli és árnyalt figurájuk úgy hat, mintha az ismerőseink lennének a szomszédból. Ismerős a párkapcsolati veszélyek fenyegetése, a másik elvesztésének a félelme, a csalás és megbocsátás közötti őrlődés, a gyereknevelés állandó éles konfliktusaiba belebukó szerelem.

És ismerős az itt érzékletesen árnyalt emberi esendőségek sora is, a férfiönzés, a női önérvényesítési keménység, az irigység, a rosszmájúság, a másik leértékelése. A nézőben fokozatosan erősödik a ráismerés élménye, ami rendkívül erősen hat Hajdu vásznáról. Miközben jót mulatunk a párbeszédek és szituációk magától értetődő humorán, azt is felfogjuk, hogy a szereplők mi vagyunk, meg a szeretteink, meg az ismerőseink. Azzal a nagyon nagy különbséggel – és ez az igazi művészet a történetmesélésben -, hogy a filmbeli szereplők pontosan megfogalmazzák, amit mi általában titkolunk, s őszintén ki is mondják.

A kimondás filmje ez, az elhallgatások és hazudozások világában. Ettől ütős az a sokrétegű viszonyrendszer, ami a film szereplőit összefűzi. Farkas (Hajdu Szabolcs nem csak író-rendezőként lett fődíjas, hanem főszerepéért a legjobb férfialakítás díját is megkapta Karlovy Varyban) és Eszter (Török-Illyés Orsolya, az életben is Hajdu felesége) megfogalmazza és kimondja a legkényesebb helyzetekben is azt, amit gondol. Ezzel szemben Ernella (Tankó Erika) és Albert, a férje (Szabó Domokos) nem érzi elégnek magát ahhoz, hogy őszintén szembenézzen a saját helyzetével.

A helyzeti hátrányukat, tehát hogy befogadást kérnek egy időre és ráadásul még nem kis summát is kölcsönbe, a lelkükben melegen tartott irigykedéssel igyekeznek legalább a maguk számára magyarázhatóvá tenni. Úgy beszélnek, hogy inkább hallgatnak vagy mellébeszélnek. A szövegkörnyezet miatt az ártatlannak ható megszólalások is gyakran humort csiholnak. Az egyik drámai és egyben komikus csúcs, amikor Farkas egy naplóból a skóciai kudarcuk után megtért Alfréd fejére olvassa korábbi nagyhangú hencegéseit. Alfréd a játék lelki behemótja, akkor is komikus, amikor magánélete nagy drámáját próbálja elmondani.

Az egyetlen helyszínen, egyetlen lakásban játszódó film egyetlen pillanatig sem bezártnak. A teret valósággal kitágítja a nagyon intenzív színészi jelenlét. Hibátlan a színészi játék, a színészvezetés Hajdu Szabolcs egyik nagy erénye pályája kezdetétől. Ezek az emberek az utolsó pillanatig érdekesek. Albert az élhetetlen málé, akinek a bunkóságát nem mindig tudja kiegyensúlyozni a nagy szíve.

Ernella az önsajnálattal vigasztalódó nagytestvér, aki szereti ügyesen kihasználni a helyzetet, és befektetés nélkül igyekszik boldog és elégedett lenni, Farkas, aki biztos értékrenddel és fejlett egóval mindent tűpontosan lereagál, de a kis négyéves srácával nem bír el. Elvan a maga kedvteléseivel, de a kis Brúnó igényeitől hangos tér mintha kezdene szűknek bizonyulni számára. Eszter érzékenyen érez rá férje gyengéjére, és bár meleg szívű, otthonteremtő típus, kivételes női intelligenciával irányítja a családot, de a párkapcsolatára leselkedő veszély elbizonytalanítja.

A fel-felszikrázó szópárbajok, veszekedések farvizén a két gyerek, mint két iránytű nélküli hajó a viharos tengeren. A zajaival a halottat is felébresztő, túlmozgásos és szeretetéhes Brúnó szerepben Hajdu Zsiga és a megalázó fenyítésekkel folyton háttérbe lökött tini alakító finom szépségű Hajdu Lujza hibátlan partnerei a felnőtt szereplőknek. Nem az ártatlanság álságos színeit viszik a történetbe, pénzlopás és elviselhetetlenség is terheli a számlájukat, de a felnőttvilágban friss fuvallat, felszabadító is a jelenlétük.

Külön csoda az operatőri munka. A képek hibátlanul vezetik (irányítják) a nézői figyelmet. A mozgalmasnak ható jelenetekben az operatőri érzékenység kitágítja a négy falat, és a kép remekül elkapja a karakterek legfőbb vonását. Hajdu tanítványai, a Metropolitan Egyetem tizenhárom mesterszakos hallgatója fotografálta a filmet, a jelenetek képi világ mégis egységes. Úgy pulzál, ahogy a helyzeteket hajtó szituációk kívánják.

(Ernelláék Farkaséknál *****)