Barátságtalanul fogadták a pápát

Néhány ezren vettek csak részt Grúziában, Ferenc pápa szombati szentmiséjén. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a grúz ortodox egyház kezdettől fogva teljességgel ignorálta az egyházfő látogatását, s egyetlen képviselője, egy püspök sem jelent meg a pápai szentmisén, ami meglehetősen barátságtalan gesztus az egyházak közötti kapcsolatok tekintetében.

Azért is meglepő ez a lépés, mert a helyi grúz egyház vezetője, II. Ilia és Ferenc pápa megállapodtak az egyházak közötti kapcsolatok elmélyítésében.

A 27 ezer férőhelyes Miheil Mesi Stadionban mindössze háromezren jelentek meg a pápai misén. A rendkívül alacsony létszámot az sem indokolhatja, hogy Grúziában mindössze 2,5 százalékos a katolikusok aránya a Vatikán statisztikája szerint. (A tbiliszi kormány szerint ennél is kevesebben vannak.)

A grúz ortodox egyház magatartását két dolog magyarázza. Egyrészt az, hogy rendkívül konzervatív egyházról van szó, amely komoly fenntartásokkal, ellenérzésekkel figyeli a pápa által képviselt nyitást. Másrészt szoros kapcsolatokat tart fenn az orosz ortodox egyházzal, amelynek közismerten igen feszült a viszonya a Vatikánnak. Bár kivált a II. vatikáni zsinat óta számos kezdeményezés történt a katolikus és az ortodox egyházak viszonyának javítására, ezeket a törekvéseket csak részben koronázta siker.

Az egyházfő a szentmisén egyebek mellett kifejtette: „Kérjük ma mindnyájan együtt az egyszerű szív kegyelmét, amely hisz a szeretet szelíd erejében, és ebben él. Kérjük, hogy Isten irgalmába vetett derűs bizalommal élhessük életünket”.

A katolikus egyházfő pénteken érkezett a kaukázusi országba, a régióban tett látogatása vasárnap zárult: Azerbajdzsánból tért vissza a Vatikánba.

Szerző

Érik az arab tavasz újabb állomása

Publikálás dátuma
2016.10.03. 07:32
Sokak szerint a királyságot valójában Szalmán herceg irányítja FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/GILES CLARKE
A 2011-es arab tavasz forradalma nem tudott kiterjedni az öbölmenti királyságokra, holott ezek az országok zömében vallási diktatúrák, amelyekben az alapvető emberi jogok terén igencsak nagy a baj. Szaúd-Arábia a térség legbefolyásosabb olajhatalma mostanában igencsak rossz időket él meg. Olyannyira, hogy akár a mindeddig sziklaszilárdnak tűnő vahabita vallási diktatúra lehet – előbb-utóbb – az arab tavasz következő állomása.

Abdallah szaúdi király tavaly januári halála után, de ettől függetlenül, az olajár esésének következtében komoly gazdasági gondok jelentkeztek Szaúd-Arábiában, amelyet mára a nők jogaiért indult társadalmi megmozdulás illetve az amerikai-szaúdi viszony látványos romlása, a jemeni háború kudarca tetőz.

Múlt héten az amerikai kongresszus Barack Obama elnök vétója ellenére megszavazta azt a törvényt, amely lehetővé teszi a 2001. szeptember 11-i World Trade Center elleni terrortámadás áldozatai hozzátartozóinak a pert az olajkirálysággal szemben. Az érintettek arra hivatkozva kívánnak pert indítani, hogy a 15 évvel ezelőtti terrortámadások 19 elkövetője közül 15 szaúdi állampolgár volt, Szaúd-Arábiát mint államot pedig a terrorizmus támogatásáért teszik felelőssé.

A washingtoni kongresszusi voksolás hírére igencsak megroggyant a szaúdi nemzeti valuta, a riál, hatalmasat esett a dollárral szemben. Az esést nyilván nem csak a várható perek híre okozta, hanem mindenekelőtt az, hogy pillanatnyilag igencsak bizonytalan mi várható a szaúdi gazdaságban. A szavazás ugyan szinte egybeesett az OPEC országok azon döntésével, hogy az olajár magasabban tartása érdekében korlátozzák olajkitermelésüket, csakhogy a világgazdaság szereplői úgy gondolják, lehet, hogy ez már nem elég a szaúdi gazdaság összeomlásának megelőzésére.

A negatív kilátásokat erősíti, hogy meginogtak Szaúd-Arábiai nemzetközi, regionális pozíciói is, több okból kifolyólag. Irán fokozatos visszatérése a nemzetközi gazdasági, politikai színtérre (a tavaly aláírt atomegyezmény illetve az országban egyelőre lassan, de érezhetően jelentkező demokratizálódási tendenciák, a fundamentalista, Nyugat-ellenes erők visszaszorulása hatására) csak az egyik és nem is a legégetőbb tényező. Nagy súllyal nyom a latban viszont az amerikai-szaúdi viszony elhidegülése, amely a szíriai háború miatt ugyan kevesebb nyilvánosságot kap, de kétségtelen.

Ugyancsak múlt héten, az amerikai kongresszus megszavazott még egy törvényt, amely mélypontra süllyesztette ezt a korábban kiemelt stratégiai jelentőségű partneri viszonyt. Washington támogatása nélkül pedig az olajkirályság térségbeli befolyása is csökken. A szenátus arról is döntött, hogy felfüggesztik a Szaúd-Arábiába tartó fegyverszállításokat, amíg a szaúdi vezetés jemeni civil célpontokat támad.

Márpedig támad, augusztus elején több hónapos szünet után a szaúdi vadászgépek újra elkezdték bombázni a jemeni főváros térségét. Márciusban az ENSZ közvetítésével hoztak tető alá egy tűzszüneti megállapodást a szemben álló felek, Rijád ekkor hagyta abba Szanaa bombázását. A béketárgyalások azonban kudarcba fulladtak, a szaúdi vezetésű szunnita arab országok koalíció vadászgépei – amely egyre inkább gyakorlatilag csak Szaúd-Arábiát jelenti – pedig a tűzszüneti megállapodás dacára, bombáznak.

Hivatalos álláspont szerint csak katonai célpontokat támadnak, de ezt az érintettek illetve a nemzetközi szervezetek egyaránt cáfolják, és az ENSZ is kivizsgálást kezdeményezett az ügyben. Egyes híradások szerint Rijad szeptember elején kazettás bombákat vetett be jemeni civil célpontok ellen, ami nemcsak a tűzszüneti egyezmény, hanem a nemzetközi jog megsértését is jelenti, háborús bűn. A 2015 márciusában kezdődött szaúdi offenzíva nyomán – augusztusi adatok szerint mintegy 10.000 civil halt meg, és több mint 17000 megsebesült, földig bombázták a civil infrastruktúrát (kórházakat, iskolákat, ipari létesítményeket), ami humanitárius válsághelyzetet teremtett Jemenben.

“A világ legborzasztóbb válságainak egyike és a helyzet egyre csak romlik” – értékelt Jamie McGoldrick, az ENSZ jemeni humanitárius koordinátora is a világszervezet Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és Világélelmezési Programja (PAM) által fogalmazott közös közleményben. A FAO és a PAM becslései szerint Jemen 24 millió lakosából – melynek 15 százaléka egy év alatti kisgyermek – 7 millióan éheznek, további 7,1 millióan pedig szűkös élelemforrásokból élnek, és csaknem 3 millió öt év alatti gyermeket fenyeget krónikus alultápláltság.

A jemeni kíméletlen katonai beavatkozás miatt Rijad nyugati támogatottságának elvesztését kockáztatja. Minderre rátevődik az, hogy a királyságon belül is „hangulateltolódás” észlelhető. És nem akármilyen. Szaúd-Arábiában ugyanis nem mindennapi esemény, hogy férfiak is csatlakoznak a nők jogaiért kiálló bármilyen kezdeményezés mellé. Az azonban valóságos szenzációnak számít, hogy vallási vezetők emeljenek szót a nők érdekében. Múlt héten azonban ez is megtörtént, jelezve, hogy bár lassan, azért a világ egyik leggazdagabb országában is megváltoztathatók a körülmények.

Többezer szaúdi polgár írta alá ugyanis azt az múlt hétfőn indult online petíciót, amelyben a nők fölötti gyámság megszüntetését szorgalmazzák. A Twitteren megjelent petíció két nap alatt máris 14684 támogató aláírást szerzett. Ezzel párhuzamosan 2500 nő a királynak küldött táviratot, amelyben a gyámság felszámolására kérik. Az igazi szenzációt azonban az jelenti, hogy több neves egyházi jogtudós írt alá egy külön dokumentumot, amelyben állítják, nem az iszlám törvénykezésből ered ez a szaúdi nőket sújtó szabályozás.

A mozgalmat éltető aktivisták szerint a szaúdi királyi ház tagjai közül többen készek lennének a nyitásra, a társadalmi reformra, ám a klérus nyomása egyelőre az uralkodó házra is nagy. De felszínre kerültek az első jelek, miszerint a klérus soraiban is elindult valami. 2013 óta, - amikor október 26-án, addig soha nem látott eseményre került sor az olajkirályságban, nők vonultak utcára azt követelve, hogy legyen joguk autót vezetni – egyre több egyházi jogtudós helyezkedik arra az álláspontra, hogy a szaúdi nők helyzetét szabályozó törvényeknek semmi közük nincs a valláshoz, azok a királyság törvényei, amelyeket módosítani kell.

A szaúdi nőket érintő legfontosabb tilalmak
  • Nő férfi kíséret nélkül ki sem léphet az utcára.
  • Közösségi terekbe nem mehetnek be.
  • Otthonaikat egy férfi kísérő, (mahram, aki általában családtag) társaságában hagyhatják el.
  • Mahramra azért van szükség, mert a nők egyedül könnyebben bűnbe esnének.
  • Egészségügyi ellátást is csak kísérővel vehet igénybe nő, aki bármennyire beteg, addig nem fordulhat orvoshoz, míg nincs kísérője.
  • Nem vezethet autót – mert „erre nem alkalmas” a szaúdi törvénykezés szerint.
  • Nemi erőszak esetén a női áldozatot vonják felelősségre, és általában is a nők felelősek minden rosszért, bántalmazásért, ami velük történik, mert a szaúdi jogi álláspont szerint a férfiak nem tudnak uralkodni ösztöneiken, ezért a nőknek kell megelőzniük a bajt.
  • A nőknek személyi igazolványuk sincs.
  • Csak a nők számára fenntartott külön intézményekben tanulhatnak.
  • A bíróságon vallomást tehetnek, de vallomásuk csupán fele annyit ér, mint a férfiaké.
Szerző

Lépéskényszerbe került Szaúd-Arábia

Szaúd-Arábia gazdasága már nem a régi. Igencsak megsínylette az elmúlt két évben 30-36 dollár körül mozgó alacsony olajárat. Bár az OPEC országok olajkitermelést korlátozó múlt heti megállapodása előtt Rijád kissé morózusan jelentette ki: csak akkor hajlandó csökkenteni kitermelését, ha ezt Teherán is megteszi, az már egy idő óta nyilvánvaló, hogy a szaúdi gazdaság már nemigen engedheti meg magának az alacsonyabb olajárat.

A szaúdi gazdaságban súlyos válságjelek jelentkeztek már 2015-ben. Tavaly a költségvetési deficit elérte a 98 milliárd dollárt, ami a gazdasági teljesítmény 16 százaléka. A Rystad Energy norvég kutatóintézet szerint idén az ország 250 milliárd dollárral kevesebb bevételhez jut az olajból. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) abból indul ki, hogy a GDP növekedés az idei évben 1,2 százalékra esik vissza. Tavaly ennek még a háromszorosa volt.

Ezért Szaúd-Arábia is lépéskényszerbe került. Rijád éveken át nem akarta csökkenteni olajkitermelésének mértékét. Ennek több oka volt. Egyrészt nem akarja, hogy a nemzetközi nyersanyagpiacra visszatérő Irán befolyása jelentősen növekedjen egy magasabb olajárral. Másrészt pedig, s erről kevesebb szó esik, nem akarja azt, hogy az Egyesült Államoknak megérje huzamosabb ideig folytatni a palaolaj-kitermelést, amelyet az amerikai gazdaság egyik motorjának tartanak.

Ez a rijádi stratégia azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Igaz ugyan, hogy Amerikában sok kitermelő kutat be kellett zárni, ám ez vajmi kevés hatással volt a nyersanyag árának alakulására.

Szaúd-Arábia most megadta magát, belátta, nem képes már sokáig elviselni a jelenlegi helyzetet. Hiába próbálta megakadályozni a királyság Irán befolyásának növekedését, mindenképpen új geopolitikai és geostratégiai helyzet állt elő azzal, hogy a perzsa állam visszatért a nemzetközi piacokra. Szaúd-Arábia még tavaly év végén regionális szövetséget hozott létre az Iszlám Állam (IS) ellen, amelynek valódi oka nem a szélsőséges iszlamisták elleni fellépés, hanem az erőfitogtatás Teherán irányába.

Ez a hatalmi játszma a gazdaságra is hatást gyakorol. Irán rendelkezik a világon a negyedik legjelentősebb olajkészletekkel. Elemzők szerint a perzsa állam hosszabb távon 4,7 millió hordó olajat is képes lesz termelni. Megjósolhatatlan azonban, hogy az iráni olaj még nagyobb mennyiségű piacra dobása hogyan hat majd nemcsak a régió, hanem az egész világ gazdaságára. Hogy hatásai lesznek, az biztos.

Az olaj eddigi alacsony ára ugyanakkor már így is komoly nehézségeket okozott a Perzsa-öböl országai számára. Különösen Rijád nézett szembesült nehézségekkel, még ha ezzel a jelenlegi vezetés nem is volt hajlandó szembenézni. Az IMF azonban már figyelmeztette a királyságot arra, hogy ha a jelenlegi mértékben folytatják a pénzherdálást, akkor öt éven belül felélik pénzügyi tartalékaikat.

Bár Szaúd-Arábia jelentős tartalékkal rendelkezik, amely eléri a 730 milliárd dollárt, ez egy év alatt körülbelül 70 milliárddal csökkent. Az állami bevétel 90 százaléka ugyanis az olajból származik. Az IMF szerint 2015-ben a költségvetési hiány 21 százalékos volt, ami az idén elérheti a 19 százalékot. A valutaalap szerint ugyan azonnali reformokra lenne szükség, de a királyságnak nem erőssége a spórolás. Hatalmas, sok milliárd dolláros befektetéseket hajtott végre a kormányzat. Jellemző az is ottani viszonyokra, hogy az állami alkalmazottak 13. és 14. havi fizetést is kapnak.

Az első válságjelek azonban érzékelhetőek. A fiatalok nagy része rendelkezik ugyan felsőfokú végzettséggel, mégis nehezen találnak munkát. Mohammed bin Szalman al-Szaúd koronaherceg, a jelenlegi király fia, aki második az örökösödési rangsorban, reformokat vezetett be, ezek azonban a jelenlegi bajok figyelembe vételével inkább csak látszatintézkedésnek tekinthetők.

Az ország ezért más utakon is elindult. Áprilisban bejelentették, hogy Szaúd-Arábia legkésőbb 2018-ig tőzsdére kívánja vinni az Aramco olajvállalatot (amelynek vezetője ugyancsak Szalman herceg, aki már januárban jelezte ilyen irányú szándékát), ezzel radikális fordulatot készít elő gazdaságpolitikájában. „Húsz éven belül olyan állammá válunk, amely elsődlegesen nem a nyersanyagtól függ majd” – közölte akkor a Bloomberggel a herceg.

Ez meglehetősen derűlátó jóslatnak tűnik. A Saudi Aramco a világ legnagyobb olajtársasága, s alighanem a világ egyik legjelentősebb cége, hiszen a világ olajszükségletének 10 százalékát állítja elő, olajtartalékainak 15 százalékát ellenőrzi, tízszer nagyobb az amerikai Exxon-Mobilnál, amely a világ legnagyobb magán olajtársasága.

Bin Szalman elmondta, a cég kevesebb, mint 5 százalékát kívánják privatizálni. Nemcsak az anyavállalat, hanem a leányvállalatok részvényeinek egy kis hányadán is túladnak. Rijád az ebből befolyó pénzösszeget az állami alapba viszi. „Nem kérdés, hogy ezáltal a világ legjelentősebb nyersanyagalapja keletkezik, amelynek értéke eléri a kétmilliárd dollárt” – fejtette ki. A koronaherceg ugyan még csak 30 esztendős, ám a királyi család egyik legbefolyásosabb tagja.

Az Aramco privatizálásának bejelentése nagyot szólt ugyan, de szakértők már akkor figyelmeztettek, hogy ez is inkább csak figyelemelterelés, az alapvető gondok ezzel nem oldódnak meg. A privatizációnál ugyanis az olajtársaságok értéke sokat csökken, mert a magánbefektetők csekély befolyást gyakorolnak a vállalat vezetésére.