Október nyolcadikán végképp veszélybe került a független magyar média. Veszélyben az ország szabadsága, mert szabad sajtó nélkül nincs szabad ország.
De ne szaladjunk ennyire előre.
Nézi ön a Kártyavár sorozatot? Ha meg akarja ismerni a politika legsötétebb bugyrait, a hatalom valós természetrajzát, ha be akar pillantani a kulisszák mögé, ahová egy civil soha nem juthat be, azonnal kapcsolja be tévét. Könyörtelen, hideg, manipulatív politikusokkal fog találkozni, akiket semminem rettent el attól, hogy tehetségesebb riválisaikat tönkretegyék. Lejárató híreket szivárogtatnak ki politikai ellenfeleikről, a médiát a markukban tartják. A cinizmuson messze túlmenő közönyt tanúsítanak az igazság iránt, a törvényeket saját szájuk íze szerint, nem pedig az ország érdekében hozzák. Rokonokat ültetnek a legmagasabb politikai pozíciókba, s egész életüket annak szentelik, hogy hatalmi játszmákat működtessenek. Híresek, gazdagok, velejéig aljasok, s mindezt roppant élvezik. Számukra a politika játék, showbusiness, amiből hiányzik minden hasznos, felemelő cél, mely hozzájárulna a nemzet jó közérzetéhez. Ez a játék haszontalan, tisztességtelen és mesterséges, mert önkényesen állít fel legyőzendő akadályokat és krónikus válsághangulatot teremt, de sok politikus számára nagyon jó üzlet. És óriási látványosság.
A politika látványossággá silányítása vezetett oda nálunk is, hogy nemcsak a népszavazás eredménye változott sajátos matematikával (a negyven százalék több mint a hatvan) és nyelvbűvészkedéssel (az érvénytelen népszavazás politikailag érvényes) habosított sporteseménnyé, hanem a politikai tevékenység teljes egésze is hadviseléssé alakult.
A kormány hadat üzent Brüsszelnek, a menekülteknek, Soros Györgynek, és a független magyar médiának. Ez már totális háború. Gazdasági szempontokkal nehezen magyarázható, miért kellett puccsszerűen bezárni a Népszabadságot. A történet ismert: a Népszabadság munkatársaihoz motoros futár érkezett azzal a hírrel, hogy nincs többé lap, másnap nem kell bemenni dolgozni.Az újságírókat kitiltották a kiadó informatikai rendszeréből, az épületet lezárták. A Népszabadság legfrissebb „bűne” a sok régi mellett az volt, hogy Matolcsy György és Rogán Antal nyomába eredtek, s megírták róluk az igazságot. Matolcsy luxusalbérlete és Rogán helikopterezése azután kiütötte a biztosítékot. Egy olyan hatalom képviselői, akik kizárólag a saját maguk által kreált híreket akarják látni a médiában, nem tűrhetik el az igazságot.
Elsőként Németh Szilárd sokáig szublimált, vagy elfojtott indulatai törtek elő, s bevallotta, milyen régóta várt erre a pillanatra. Éppen ideje volt, hogy a Népszabadság gyorsan megszűnjön, szólott a rendíthetetlen rezsiharcos, nem titkolva örömét. A többi fideszes inkább hallgat, a Kossuth rádió riportere nem kérdezi Orbán Viktort efféle jelentéktelen ügyről, aminek ugye nincs köze a politikához. Közben a külföldi sajtó címoldalakon hozza a Népszabadság puccsszerű bedöntéséről szóló hírt, Martin Schulz a facebookon magyarul üzen és vállal szolidaritást a Népszabadság szerkesztőségével, a BBC tudósítót küld Magyarországra a jogállamiság vizsgálatára. Egy-kétezer ember tüntet a Kossuth téren, az Átlátszó médiafelületet biztosít a Népszabadságnak, a Népszava, a HVG, a 444 és más lapok, pár száz író és értelmiségi szolidaritást vállal a Népszabadsággal.
Ennyi? Az élet megy tovább?
Látszólag. A Népszabadság több mint napilap, több mint egy szimpla újság, amiből csak úgy kiszivattyúzható minden önmagán túlmutató tartalom. A Népszabadság a magyar sajtó azon kevés szellemi műhelyeinek egyike, mely elkötelezte magát a jogállami normák mellett, gondolkodó olvasóit tisztességesen és sokoldalúan tájékoztatja a politika, a kultúra és a közélet meghatározó eseményeiről, és kíváncsi az olvasók véleményére is. Egy olyan időszakban, amikor a kormány egyre erőszakosabban tenyerel rá a médiára, a csapból is kormánypropaganda folyik, az olvasóközönség sokra tartja a hiteles információt, melyet egyre kevesebb médiából szerezhet be. A demokratikus sajtó felértékelődik, a művelt olvasók ösztönösen ellenállnak a harsány és hazug propagandának, leleplezik a demagógiát, elutasítják a szabad média elleni támadásokat.
Micsoda naiv elképzelés! – hallom az ellenérvet. De akik ezt mondják, nem veszik figyelembe kulturális hagyományaink erejét és önállóságát. Mert való igaz, hogy ma az oktatás nívója süllyed, az ország műveltségi szintje hanyatlik, s hogy a hatalomnak elbutított lakosságra van szüksége, mely keveset ért meg alkotmányos jogaiból, és könnyen manipulálható a médiában. Mégsem tehetnek mindenkit bolonddá, mert Ady, Krúdy, Mikszáth és József Attila országában elég szellemi muníció és józan ész szorult az emberekbe ahhoz, hogy kiismerjék magukat a politika és a nyelv fortélyaiban, és le tudják leplezni a szabadság elleni támadásokat, bármilyen formában jelentkeznek is. A veszteségek olykor szellemi felszabaduláshoz vezetnek, újra formálják a meglévő struktúrákat, új mintákat teremtenek a régiek helyén.
S a kártyavárak előbb-utóbb összeomlanak.
