Clinton vagy Trump? Bizonytalanság az utolsó percig

A New York utcáin tülekedő gépkocsikon most nem láthatók sem Hillary Clintont, sem Donald Trumpot támogató matricák, kivéve néhány reklámhordozó gépkocsit, amelyek szerdán Trumpot éltették. A Trump-torony előtt tegnap mindössze két plakáthordozó hirdette a republikánus jelölt megválasztásának fontosságát. Mindent egybevetve azonban nehéz lenne azt állítani, hogy Amerika választási lázban van.

Az a helyzet, hogy az amerikaiak ma szkeptikusabbak, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt, s ez valamelyest az amúgy nagy szakértelemmel lebonyolított közvélemény-kutatások értékét is rontja. Vonatkozik ez a legutóbbi Washington Post/ABCNews felmérésre is, melyben május óta először azt mérték, hogy Donald Trump 0.7 százalékkal vezet demokrata vetélytársa előtt.

Ez persze bőven tévedéshatáron belül van, mégis azt mutatja, hogy az FBI igazgatója, aki 2013-as kinevezését megelőző időkig bejegyzett republikánus volt, “tájékoztatta a kongresszust” a Hillary Clinton elektronikus levelezése ügyében folytatott vizsgálat újraindításáról, Clinton korábban stabilnak tűnő vezető pozíciója még egyszer megingott. Ami miatt mégsem indokolt trendváltozásról beszélni, az az, hogy az Egyesült Államokban az elnököt nem közvetlen szavazással választják, hanem úgynevezett elektorok, választóküldöttek útján, s a mára érvényes számítások szerint Hillary Clintonnak mindössze néhány elektori szavazat hiányzik a győzelemhez.

Trump szerdán Floridában száguldozott egyik választási körzetből a másikba, a volt First Lady pedig az Indiana állambeli szavazókat győzködte. Mindkét államban, és az úgynevezett “billegő” államok szinte mindegyikében Trumpnak kellene győznie jövő kedden ahhoz, hogy ő vonulhasson be a Fehér Házba.

Mindebből az a kép kerekedik ki, hogy az erőviszonyok a két nagy párt között folyamatosan változnak ugyan, de a mérleg kilengései alig-alig mérhetők. Még akkor is csak pár százalékos a különbség, amikor a média valamelyik jelölt "földcsuszamlásszerű" győzelméről beszél. Ennek az az oka, hogy a nagy amerikai pártok lényegüket, szervezetüket tekintve választópártok, nem pedig politikaiak. A választási küzdelem nem annyira elvek, sokkal inkább érdekek mentén folyik. Ha valaki a dolgok mélyére kapar, kiderül, hogy ez majdnem minden demokráciában és demokráciának álcázott autokráciában így van. Az Egyesült Államokban még ígyebbül...

Az elnökjelölt személyes kvalitásaitól és tisztességétől természetesen sok minden függ majd, de a választási kampányban az elvek hangoztatása, a célok megjelölése és a jelöltek támogatása csak eszköz. A tét a központi és a helyi hatalom megtartása vagy elvesztése. A jövő heti voksolás azonnali és "kézzelfogható" eredménye sem csupán annyi lesz, hogy a következő négy évben ki lakik majd a Fehér Házban, ki lesz többségben a kongresszusban. Legalább ilyen fontos, hogy a szavazatszámlálás eredményétől függően csak a szövetségi hivatalokban, minisztériumokban és ügynökségekben mintegy harmincezer vezetői álláshely marad meg vagy cserél gazdát, aszerint, hogy melyik párt emberei ellenőrzik az uborkafát.

És akkor ott van még az a körülmény, hogy a választási kampányban érdekelt embertömeg ez esetben százmilliós nagyságrendű, nem beszélve a kampányban felhasznált kolosszális pénzösszegekről. És akkor még nem beszéltünk az érintett csoportok földrajzi és etnikai sokszínűségéről. Könnyű belátni, hogy az így kapott egyenlet végtelen számú ismeretlent tartalmaz, tehát megoldhatatlan.

Ami a választási kampányban bedobott utolsó médiapetárdákat illeti: Hillary Clinton megválasztását feltehetően nem befolyásolhatja döntően az FBI-bejelentés, aminthogy Donald Trump tündöklése vagy bukása sem azon múlik, hogy most tucatnyi hölgy vádolja őt molesztálással.

A közvélemény-kutatások köszönik szépen, jól vannak, megbízhatóak, eddig egyöntetűen Hillary Clinton győzelmét vetítették előre, közvetlenül az utolsó republikánus petárda eldurranása után halvány Trump-előnyt jeleznek. A győzelemhez 270 elektori szavazat kell, a Hillary számára legkedvezőbb felmérés szerint neki ebből már mindössze 17 hiányzik. Ezek persze még mindig csak jóslatok. Komolyan venni annyit lehet belőlük, hogy Kalifornia a maga 55 és New York a maga 29 elektori szavazatával erősen húz a demokraták felé, mint évtizedek óta mindig, s velük szemben még csak a 38 elektort állító Texas áll biztosan a republikánusok mögött.

Az amerikai elnökválasztásokat soha nem lehetett lefutottnak tekinteni a szavazatszámlálás befejeztéig. Florida, Indiana, Ohio, s néhány más, az elektorokat nagyobb létszámban szállító állam várhatóan még a hátralévő napokban is billegni fog. De Trump nemcsak a Washington Post/ABCNews felmérés eredményének örülhet. Bizonyos Allan Lichtman, a washingtoni Amerikai Egyetem politológiai professzora azt állítja, hogy ha a független jelöltként induló libertariánus Gary Johnson szavazatainak száma eléri az 5 százalékot, akkor Trump lesz a Pennsylvania Avenue 1600. szám alatt kúriaház, azaz a Fehér Ház új lakója. Nos, ez az Allan Lichtman 1984 óta minden amerikai elnökválasztás eredményét előre megjósolta és jól. A tévedés joga persze őt is megilleti.