Lázár János: a politika és az újságírók kéz a kézben járnak

Nagy árat fizet az a politikus, aki az újságírókra eszközként és nem partnerként tekint Lázár János szerint. A kancelláriaminiszter szereti, ha az újságírók és a politikusok között jó a viszony, bár tudja, vannak akik ezt skandalumnak tartják. Úgy gondolja, hogy egy majdnem kétharmados felhatalmazással rendelkező parlamenti többségnek nagyvonalúnak kell lenni.

- Felhívta a Népszava főszerkesztőjét, hogy tisztázzák, miért nem vesz részt lapunk a hetenkénti Kormányinfón? A nyilvánosság előtt ezt ígérte.

- Nem, mert összefutottam vele a Parlamentben.

- Biztosan elmondta, hogy úgy érezzük, miniszter úr nem ad őszinte válaszokat a kérdéseinkre.

- Ez rosszul esik. Minden esetben megpróbáltam korrektül, higgadtan, őszintén válaszolni és legkevésbé sem állt szándékomba a Népszava szerkesztőségét vagy olvasóit bármivel megbántani. Abban a reményben adom ezt az interjút is, hogy visszacsábíthatom Önt és persze a szerkesztőségüket a Kormányinfóra. A miniszterelnök úrtól azt a feladatot kaptam, hogy legjobb tudásom, fölkészültségem szerint válaszoljak minden elhangzott kérdésre. Érdekünk, hogy a kormány munkájáról minél többet tudjanak az emberek. Tudom, sajátos a stílusom, sokan ezt Luciferéhez hasonlítják a hódmezővásárhelyi barátaim közül, de igyekszem helytállni és semmiképpen sem akarok senkit megbántani. Ha mégis megtettem, ezúton is elnézést kérek.

- Jól esik, hogy visszavár bennünket, de akkor ez most őszinte beszélgetés lesz?

- Mindig őszintén beszélek Önökkel.

- Mit gondol az újságírókról és az újságírásról?

- A politikusok és a politika, illetve az újságírás és az újságírók kéz a kézben járnak, elválaszthatatlanok egymástól. Soha nem ellenségként vagy ellenfélként tekintettem még a legrosszindulatúbb újságírókra sem. Nagy rezsit fizet az a politikus, aki az újságírókra eszközként és nem partnerként tekint. A magyar újságíró társadalom az elmúlt évtizedekben kiszolgáltatottabbá vált. Nem könnyű szakma.

- Ha így gondolkodik, miért tűnnek gyakran cinikusnak a válaszai?

- Korrekt szeretnék lenni, de a politikában az irónia fontos fegyver. Nem kevésbé az önirónia. Van, amikor a kérdések ellentmondásaira így lehet legjobban rávilágítani. Szeretem a vitát, szeretem, amikor forr a levegő, de az újságírókkal meg akarom őrizni a tisztességes partneri viszonyt. A Kormányinfókból sokat tanulok. Megértettem, hogyan gondolkodnak, mi érdekli önöket. Szeretem, ha az újságírók és a politikusok között jó a viszony, bár vannak kollégáik - sőt az enyémek között is akad -, akik ezt skandalumnak tartják. Aki régen mozog ebben a világban tudja, hogy a jó viszony mind a két fél érdeke. Érdeke az újságírónak, hogy információhoz jusson, és érdeke a politikusnak, hiszen a gondolatait az újságírók tolmácsolhatják a nyilvánosságnak. Sajnálom, hogy az intellektuális újságírás kicsit leértékelődött. Szerintem a minőségi "lapkészítés" és a politika intellektuális szakma, bár vannak, akik ezt ósdi álláspontnak tartják.

- Velünk, több alkalommal cinikusan viselkedett. Amikor például arra voltunk kíváncsiak, miért csak az önökhöz közel álló média kap kormányzati hirdetéseket, az ügynökségekhez küldött. Pedig mindannyian tudjuk, hogy megrendelőként a kabinet dönt az ügyben.

- A kormányzat legjobb hitem és tudásom szerint közvetlenül valóban nem rendeli meg, hogy hol hirdessenek az ügynökségek. Azért, hogy kitől rendelnek felületet, ők vállalják a felelősséget. Ha a kiválasztott orgánumok nem tudják eljuttatni az üzeneteket kellő számú olvasóhoz, hallgatóhoz, nézőhöz abból persze le kell vonni a következtetéseket.

- Ezek szerint az ügynökségek utasítás nélkül is tudják, hogyan kell viselkedniük.

- Nem kapnak utasítást. Ez persze nem azt jelenti, hogy az állami megrendelések ne befolyásolnák az amúgy is nehéz helyzetben lévő piacot. Nem fogok hazudni, nem akarok idiótának tűnni, pontosan tudom, hogy a hirdetési megrendelések az elmúlt harminc évben, nem csak itt, hanem Közép-Európában mindenhol érdemben befolyásolták a médiapiacot. Úgy gondolom, hogy egy majdnem kétharmados felhatalmazással rendelkező parlamenti többségnek nagyvonalúnak kell vagy kellene lenni.

- Kell vagy kellene?

- Kell.

- Ezt tekinthetjük ígéretnek?

- Állami mecenatúra nélkül nálunk például a kultúra sem működik, mert kevés a magántőke. Ahhoz is kevés, hogy a magyar sajtót eltartsa. Ezért egy államnak - most a kultúráról beszélek - azoknak is segíteni kell, akik más értéket vallanak. Magam ezt képviselem. Az állami mecenatúrának nagyvonalúnak kell lenni azokkal is, akik szeretik az államot és azokkal is, akik nem.

- Hónapokon át ígérte, hogy összehoz bennünket Farkas Flóriánnal.

- Tudom, hogy nem sikerült.

- Amikor a miniszterelnök romaügyi biztosát a parlamenti folyosón önre hivatkozva próbáltuk szóra bírni, eliszkolt az ülésterembe.

- Beszéltem vele és azt tanácsoltam, hogy már az együttműködés okán is kötelessége részletes tájékoztatást adni arról, milyen munkát végeztek az ORÖ-ben és ahhoz milyen uniós forrásokat használtak. A képviselő úr először az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) előtt nem jelent meg személyesen, később a kormány kérésére természetesen elment és válaszolt a kérdésekre. Romaügyekben azért vagyok saját pártomon belül is mindig visszafogott, mert sokat dolgoztam roma közösségekkel és megtapasztaltam, hogy ha ők hibáznak, azt a többségi társadalom általában hajlamos felnagyítani. Ezzel pedig az ügynek is ártunk.

- Mi nem az ügynek akarunk ártani, csak az igazságra vagyunk kíváncsiak.

- Farkas Flórián azt ígérte, hogy a sajtó rendelkezésére fog állni. Ez az ő érdeke is, mert az általa vezetett Lungo Drom a Fidesz szövetségese. Ha nem tisztázza magát, nem tudjuk ezt a szövetséget fenntartani.

- A szaúdi üzletemberrel, Pharaonnal kapcsolatban is csütörtökön szólalt meg először, pedig a hírszerzésért felelős miniszterként ezt már korábban meg kellett volna tennie.

- Illusztris névsor! Farkas Flórián és Pharaon professzor. Igen, én felelek a hírszerzésért, ezért - ahogy mondtam - felelősséggel tudom állítani, hogy Pharaon tevékenykedése semmilyen nemzetbiztonsági kockázatot nem jelent Magyarország számára. Tudomásom szerint magánszemélyként nem is folytatott gazdasági tevékenységet az országban.

- Soros György tevékenysége viszont az ön olvasatában nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Fontosabb az amerikai üzletemberrel foglalkozni, mint Pharaonnal azért, hogy több civil szervezetet félre tudjanak állítani?

- Nem ezért fontos. Senkit sem akarunk félreállítani. Soros György tevékenysége sokak számára tiszteletet parancsoló és kár lenne elvitatni, sokat tett azért, hogy Közép-Európában a különböző nemzetek visszanyerjék szabadságukat a kommunizmus után. A magyar kormány és közötte azonban a migráció kérdésében ma éles vita van. Soros választói legitimáció nélkül programot hirdetett, miszerint Európának migrációra van szüksége. Szerinte évente minimum egymillió embert kell befogadni ahhoz, hogy Európa versenyképességben helyt tudjon állni. Úgy gondolja, Lengyelország és Magyarország blokkolja a nyílt társadalom eszméjét. Nagyon sokat invesztál abba, hogy támogassa a bevándorlókat segítő szervezeteket, csakhogy a korlátlan bevándorlás nálunk alaptörvény- ellenes. Európa jövőjével kapcsolatban tehát egyáltalán nem értünk vele egyet.

- Ez szerepel az alkotmányban?

- Bele fog kerülni.

- A miniszterelnök nem olyan biztos ebben. Ön igen?

- Remélem. A kormányfővel nem mindig egyformán mérjük fel a helyzetet. Ami a civileket illeti, tudomásul kell venniük, hogy a magyar állam nem bevándorlás párti. A politikai menekülteket befogadjuk, ez korábban is így volt. A menekültválság kezdete óta, vagyis az elmúlt három évben eddig csaknem 1500 embernek adtunk menedékjogot.

- Bevallotta, hogy a miniszterelnökkel nem mindig mérik fel egyformán a helyzetet. Lázár János vegyes képet fest magáról a nyilvánosság előtt. Néha úgy tűnik, hogy önjáró, máskor lojális politikus hatását kelti. Melyik az igazi arca?

- Nehéz a helyzetem. A miniszterelnök komoly felelősséget tett a vállamra azzal, hogy rám bízta a kormányzati koordinációt, a kormányülések előkészítését, a kormányzati politika felügyeletét. A kabinetrendszerrel ezt meg is erősítette. Gondolom, nekem nem az a dolgom, hogy mindig azt mondjam, amit hallani szeretne, hanem azt, ami a döntések meghozatalában segíti. A jó döntésekhez pedig rossz híreket is kell közölni. Ezért aztán megtartom a szuverenitásomat vagy ahogy fogalmazott, az önjáróságomat. A miniszterelnök majd eldönti, meddig tolerálja ezt, de azt gondolom, hogy ez az ő érdeke.

- Négyszemközt vagy a kormányülésen szokott Orbán Viktornak ellent mondani, bírál döntéseket?

- A szüleim szigorú emberek, és magaviseletre a mai napig nevelnek. Ezért soha nem venném magamnak a bátorságot, hogy nálam idősebb, magasabb beosztású embert - főleg akit tisztelek - nyilvánosság előtt vagy nagyobb társaságban cáfoljak meg. A kormányülésen mindenki elmondhatja a véleményét. Ez nem privilégium, hanem kötelesség. Mi a kormányfővel egyébként rendszeresen egyeztetünk, sok kérdésben pedig a személyes véleményemet is kikéri.

- Térjünk vissza a sajtóhoz. Mikor gondolja majd úgy a kormány, hogy rendeznie kellene a viszonyát a baloldali orgánumokkal?

- Nehéz kérdés.

- Miniszter úr ad interjút nekünk, néhány Fidesz vezető is, de nagyon kevesen. Pedig saját bevallása szerint egymásra vagyunk utalva.

- A miniszterelnök azt szokta mondani, hogy ennek az országnak 160/100 a vérnyomása ahelyett, hogy 120/80 lenne. Nagyon remélem, hogy 2018 után 120/80 lesz. Kétségtelen, hogy a magyar belpolitikai szembenállás a Nyugat-Európai barátainkat is elrettenti. Élet-halál harc a magyar politika, amit szerintem lehet több humorral, nagyvonalúbban gyakorolni. A Fidesz "új generációjában" azok közé tartozom, akik ezt próbálják érvényesíteni, követni. Az elmúlt majdnem három évtized megosztotta a magyar politikai elitet, ez nyilván a rendszerváltás velejárója, ezért senkinek nem rovom föl, de remélem, lassan eltávolodunk ettől.

- Üzenjük, hogy az ajtónk nyitva áll.

- Köszönettel át fogom adni. Hat évvel a kormányváltás után végre mindenkinek be kellene látnia, hogy az ország egyik fele ilyen, a másik olyan. Soha nem lehet úgy kormányozni, hogy mindenkinek tessen, de tiszteletben kell tudni tartani, hogy a másféle gondolkodásnak mindig lesz önkifejeződése. Ez az együttműködés kultúrája.

- Ha már az együttműködésnél tartunk. Világosak már a hatáskörök ön és Rogán Antal között? Véget ért kettőjük háborúja?

- Nem álltunk háborúban, bár a sajtó abban is viszályt lát, ahol amúgy nincs. Már csak ezért is fontos vagy fontos lenne Önökkel beszélni, hogy ezt a képzetüket eloszlassuk. Persze jól tudom, hogy az Önök számára az izgalom, a küzdelem, a konfliktus a hír. Minden minisztertársammal korrekt kapcsolatra törekszem. A miniszterelnök úr teljesen más típusú munkát bízott ránk.

- Nem okozott feszültséget, hogy a kvótanépszavazáson az ön választókerületében volt a legmagasabb a részvétel, Rogán Antalról viszont azt sem tudni, voksolt-e vagy csak helikopteren utazott.

- Nem okozott feszültséget, de a kampánycsapatnak még nem volt ideje megkérdezni munkatársaimat vagy engem Hódmezővásárhelyen és Makón, vajon mi az oka az ottani eredménynek. Remélem, sor kerül majd erre is, mert van mit kiértékelni.

- A kormányzás neuralgikus pontja a korrupció. Amikor ezt kérik számon, az MSZP-re és a Jobbikra mutogatnak. Komolyan gondolják, hogy ezzel tisztára moshatják a Fideszt?

- Azok közé tartozom, akik próbálják megítélni, hogy objektíve igaz-e a korrupció vádja Magyarországgal szemben. A közép-európai adatok - például az uniós források felhasználása kapcsán - azt mutatják, hogy Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban ugyanolyan problémák vannak, mint nálunk, ami persze önmagában nem magyarázat a visszásságokra. A miniszterelnök úr Pintér Sándort és engem olyan szabályozás kidolgozásával bízott meg, amely visszaszorítja a korrupciót, ami amúgy mindenütt van, ahol pénzt osztanak. Ugyanakkor azt a leegyszerűsítést, hogy a kormányzás egyenlő a korrupcióval, határozottan visszautasítom. Az persze tudható, hogy 2018-ban a politikai ellenfeleink legfőbb üzenete az lesz: a Fidesz lop. Minden kormánnyal szemben, amelyik legalább két ciklust letölt, a korrupciós- és magánéleti botrányok lesznek érdekesek. Ezért - ahogy az elmúlt években is jó néhány szabály szigorításával - úgy 2017-ben még inkább azon fogunk dolgozni, hogy a gyanúját is kizárhassuk annak, hogy vannak közöttünk olyanok, akik az egyéni érdekképviseletben jobban hisznek, mint a nemzeti érdekképviseletben. Ezt persze gátolja, ha érdemi válaszok helyett - már ha vannak válaszok - másokra toljuk a felelősséget. Mindez akkor is igaz, ha amúgy mindenkinek tudnia kell, hogy a magyar politikai osztály nem lehet más és különb, mint Magyarország.