Új kihívás előtt Amerika

Az amerikai választók döntöttek: a 70 éves ingatlanmágnás, a republikánus jelöltként indult Donald Trump lesz az Egyesült Államok 45. elnöke. A milliárdos rácáfolt minden előzetes jóslatra és közvélemény-kutatásra, nyerni tudott a biztos demokrata bástyáknak tartott államokban is, s maga oldalára fordította az utolsó pillanatig ingadozó csatatér-államokat. Drámai választási este után hajnalra eldőlt, a demokrata elnökjelölt, Hillary Clinton álma nem teljesül, másodszorra sem sikerült „áttörnie az üvegplafont”. Az Egyesült Államokban és világszerte megdöbbenést okozott a kiszámíthatatlan populista Trump győzelme.

Donald Trump népes családjával szerda hajnalban állt a kamerák elé a New York-i Midtown Hilton Hotelben, ahol az emblematikus,ingyen osztogatott, piros baseball-sapkákat viselő hívei már hangosan ünnepeltek. Az Egyesült Államok megválasztott elnökét Mike Pence, Indiana kormányzója, a megválasztott alelnök mutatta be. Trump bejelentette, Hillary Clinton felhívta telefonon és elismerte vereségét.

Trump győzelmi beszédében magához képest rendkívül visszafogott volt, s elmondta, itt az ideje, hogy Amerika túllépjen a megosztottságon, hogy begyógyítsák a sebeket. „Valamennyi amerikai, republikánusok, demokraták függetlenek elnöke akarok lenni” – ígérte a milliárdos, aki a kampánya során mást sem tett, mint elmélyítette az amúgy is súlyos megosztottságot. Utalt arra, hogy ő nem egyszerűen kampányt vívott, hanem egy mozgalmat indított el. „Építsük újjá országunkat és újítsuk meg az Amerikai Álmot!” – hívott fel Trump. A hallgatósága soraiban a fanatikus hívők kevésbé voltak gálánsak, mivel a „Börtönbe vele”, Trump kampányain kedvelt jelszót skandálták.

Fotó: Getty Images

A volt First Lady, New York állam korábbi szenátora, volt külügyminiszter a szokásokkal ellentétben nem jelent meg a keddi nap kora estéjén még győzelemre készülő demokrata választási este színhelyén, a Javits Centerben. John Podesta, Clinton kampányfőnöke jelentette be a könnyes szemmel, értetlenül álldogáló demokrata aktivistáknak, hogy Hillary Clinton nem tartja meg vereséget elismerő beszédét. Ahogy a Clinton-kampány, valószínűleg a 69 éves volt First Lady maga is összeomlott. Több évtizedes erőfeszítése vált értelmetlenné, s számára már nincs harmadik esély. Valószínűleg sokáig elemzik majd, milyen okok vezettek Clinton vereségéhez, s hogy miért nem voltak képesek a közvélemény-kutatók a rengeteg felmérés alapján biztos győzelmet remélő Clinton bukásának előrejelzésére. A volt külügyminiszter végül szerda reggel mondta el a vereséget elismerő beszédét.

Kezdettől tudni lehetett, hogy Clinton messze nem ideális jelölt. A múltat, Bill Clinton, majd Barack Obama elnökségének nyolc-nyolc évét jelenítette meg, egy olyan évben, amikor a szavazók, akárcsak 2008-ban – George W. Bush két hivatali ideje után – változásra vágytak. Az Obama-féle „remény és változás” ígérete azonban az egykori First Ladytől nem hangzott hitelesen. S az egykori ígéretek számottevő részét a 44. elnök végül nem is tudta teljesíteni.

Clinton leginkább Donald Trump ellen, nem pedig valamiért kampányolt. Keveset árult el abból, milyen útra szeretné vezetni az Egyesült Államokat, részletesen kidolgozott programját valószínűleg csak néhány szakértő bogarászta végig. Meglehet, inkább öncél volt, s még a nők körében sem vált elsöprő fontosságúvá, hogy pont Hillary Clintonnak kell lennie Amerika első női elnökének. Clinton messze nem volt sem férjéhez, sem a Fehér Ház jelenlegi lakójához hasonlóan inspiráló, karizmatikus jelölt. Voltak kétségek az egészségi állapotával kapcsolatosan, s persze a diadalmenetnek látszó kampányt derékba törte James Comey FBI-igazgató manipulatív közbelépése, amely újra a viták középpontjába hozta a már majdnem elfeledett e-mail-botrányt.

Clinton és stábja hibájául róják majd fel, hogy – előválasztási ellenfelével, Bernie Sanders szenátorral ellentétben – nem ismerte fel a demokrata választók körében érezhető hatalmas elégedetlenséget. Utólag nem érdemes azt latolgatni, hogy a megválaszthatatlannak ítélt, magát demokratikus szocialistának valló Sanders, netán a massachusetts-i Elizabeth Warren szenátor jobban állta volna a sarat Trump ellenében. Hillary és a Demokrata Párt stratégái a konvencionális elnökválasztási logika alapján gondolkodtak, miszerint középen kell választást nyerni.

Clinton földcsuszamlásszerű győzelemre tört, hagyományosan republikánus erősségeket támadott, miközben elhanyagolta az évtizedek óta megbízhatóan demokratákra szavazó államokat. Veszített a középnyugaton, ahol Trump és Sanders egyaránt meg tudta szólítani a fehér, nem iskolázott, kékgalléros választókat, akiket Clinton nem. De nem tudta az afrikai-amerikai, spanyol ajkú amerikai szavazókat, fiatalokat sem maga mellé állítani, s valószínűleg sikertelenül próbálkozott a magasan képzett republikánusok, független szavazók megnyerésével.

Donald Trump minden idők legidősebb amerikai elnöke lesz, amikor 2017. január 20-án beiktatják. „Tegyük naggyá Amerikát!” - ezt ismételgette kampánygyűlésein, ám konkrét terveiről – ha egyáltalán léteznek - még annyit sem tudni, mint Clintonéiról. Győzelmi beszédében a leromlott infrastruktúra, a lerobbant belsővárosok újjáépítését ígérte, s „több millió embernek” ígért új állásokat. Javítaná a veteránok helyzetét. A kampány során lebegtetett hatalmas adókedvezményeket e beszédben már nem említette, ahogy annak idején Clinton rámutatott, ha véghezvinné, amit ígért, óriási lyukat ütne az amerikai költségvetésen.

Miközben Trump az országot járta, értesülések szerint a háttérben összeállt az átmenetet levezénylő republikánus csapat. A politikacsinálás részleteihez nem értő, az iránt nem is igazán érdeklődő Trump mögött tanácsadóként ott áll lánya, Ivanka Trump, s hírek szerint az átlagosnál nagyobb szerepet szán majd alelnökjelöltjének, Pence-nek, aki – Bush alelnökéhez Dick Cheneyhez hasonlóan – az amerikai kormányzatban nem létező, afféle miniszterelnöki feladatokat láthat majd el.

A Republikánus Párt nemigen számított arra, hogy a jól szervezett Clinton-kampánygépezettel szemben képesek lesznek bevenni a Fehér Házat. Trump e téren is rácáfolt a szkeptikusokra. Miközben ellenfele hatalmas összegeket költött hagyományos reklámokra, tévéhirdetésekre, Trump „költségkímélő” kampányt folytatott. Támaszkodhatott a valóságshow-szépségkirálynő-választás műsorok révén szerzett hatalmas ismertségére, provokatív kijelentéseivel mindig sikerült elérnie, hogy uralja a médiát.

Miközben Trumptól igyekeztek távolságot tartani, a republikánus pártvezetés hatékonyan védelmezte meg kongresszusi pozícióit. A washingtoni képviselőházban megmaradt a republikánus többség, a demokratáknak legalább 30 plusz mandátumot kellett volna szerezni, hogy fordítani tudjanak. Ehelyett csak hét plusz helyet sikerült elnyerni, 191-235 az állás. Az öt megcélzott republikánus szenátusi poszt közül csak egyet sikerült átfordítani, a független Sandersszel együtt 47 demokrata, 52 republikánus tagja lesz a száz tagú szenátusnak, azaz, a Fehér Ház mellett a kongresszusi többség is a republikánusoké.

S most nyert értelmet, hogy a szenátusban hónapokig obstruálták Barack Obama legfelső bírósági jelöltje kinevezésének jóváhagyását, a következő négy évben Donald Trump akár több bírát is jelölhet, hosszú időre bebetonozva a kilenc tagú taláros testületben a konzervatív többséget. A demokraták három kormányzói posztot is elveszítettek.

Trump jövendő kormányzatára, a kongresszusra és a legfelsőbb bíróságra is hatalmas felelősség hárul majd, hogy a meggondolatlan ígéretekkel vagdalkozó üzletember hatalmas egóját és akár a nemzetközi stabilitást is veszélyeztető fenyegetéseit kordában tartsák.