A király megbetegedése körülbelül három héttel ezelőtt történt egész jelentéktelen huruttal, amely még nyálkaváladékkal sem volt összekötve. Csak november 8-ika felé állott be nagyobb természetű fájdalom a jobb hashártya tájékán és 12-én lépett föl először fájdalom a jobb tüdőben.
November 15-ére aggasztó fordulatot vett a betegség, morc étvágytalanság és láz lépett föl. Mindamellett a király, mint rendesen, folytatta munkáját. Hétfőn este öntudata kissé meg volt zavarva.
Ez alkalommal történt először, hogy a király korábban feküdt le, mint máskor. Az éjszakát nyugtalanul töltötte és reggel magas lázzal kelt föl. A kezelőorvosok ekkor már tisztában voltak azzal, hogy a király a betegséget le nem küzdheti.
A láz egyre emelkedett a bajhoz étvágytalanság is járult, a tüdőgyulladási folyamatát se lehetett föltartóztatni. A király a délelőtt folyamán elhagyta ugyan az ágyát, dolgozószobájába ment, de nagy bágyadtságot érzett és kevés tejen kívül semmit sem evett. A beteg hőmérséklete egyre emelkedett és hidegrázást is érzett, Rövidesen pedig nagy erőhanyatlás állott be. A beteg részvétlenül ült karosszékében és száraz köhögés kínozta, amihez lélegzési nehézségek is járultak.
Majd szívgyöngeségi roham lépett föl. Az orvosok a szívgyöngeséget megszüntették, a rohamos erőhanyatlás és a láz folytonos emelkedése azonban minden reményt eltüntetett.
Gyors egymásutánban siettek a betegágyhoz az uralkodóház Bécsben időző tagjai, akik többé nem is távoztak a schönbrunni kastélyból. A délután folyamán azután a király állapota egyre rosszabbodott. Ereje egyre hanyatlott, de még mindig eszméleténél volt.
Este 7 órakor az orvosok megállapították, hogy a halált semmiféle orvosi tudomány le nem küzdheti. A család tagjait erre kíméletesen előkészítették a történendőkre.
A király 9 óra 5 perckor halálküzdelem nélkül elszenderült. A halottas szobában az összes Bécsben lévő uralkodóházi tagok jelen voltak és a legfelsőbb udvari méltóságokat is bebocsátották. Burián báró külügyminiszter, aki a halálhír vétele után nyomban megjelent a halotti szobában, éjjeli 11 órakor ismét a kastélyba ment, hogy mint a királyi ház minisztere, elintézze a halálfölvétel aktusát.
Az utolsó órákról még azt jelentik, hogy a király az úgynevezett kisebbik dolgozószobában, karosszéken ülve aludt el. Miután az uralkodó család tagjai elhagyták azt a szobát, amelyben a király meghalt a két szolgálattevő szárnysegéd díszőrséget állt a meghalt uralkodónak.
Népszava 1916. november 23.