„Mikor bejelentették, hogy elköltöznek, levegőt sem kaptam” – sokan éreznek hasonlóan, amikor gyerekük bejelenti, külföldre költözik. Magyarok tízezrei – főként fiatal felnőttek – keresik a lehetőségeket Európában és a tengeren túl, viszik magukkal a gyerekeket, vagy éppen ott hozzák világra őket. A nagyszülők viszont maradnak. És mindent megtesznek azért, hogy unokájukkal kapcsolatban legyenek. Magdi igazi vagány nagymama. Úgy repked Anglia és Magyarország között, mint egy légikisasszony, a számítógépet és az okos telefont pedig annyira profin használja, hogy bármelyik tizenéves tanulhatna tőle. Pedig amikor tizennyolc éve a lánya és a veje elé álltak, hogy bejelentsék, egy állásajánlat miatt költöznek, levegőt sem kapott. Dani még itt született, így a nagymama azonnal a kezébe foghatta, és a kisfiú fél éves koráig „hagyományos” nagyiként volt jelen az életében. Az első években a gyerekek viszonylag sokszor jártak haza, ő évente egyszer, nagyjából két hetet töltött náluk Angliában. Aztán jött a második unoka. Magdi – addigra már rutinos utazóként – repülőre szállt, és utazott. (...) Volt úgy, hogy egy évben hétszer is megjárta oda-vissza az Anglia-Magyarország útvonalat. (...)A kisebbik unoka most 12 éves, a nagyobb pedig 18. A kapcsolat azonban továbbra is szoros, a távolság ellenére.(...) A nagyobbik unokám már szinte felnőtt, nagykamasz, vele nehezebb az interneten keresztül kommunikálni. (...) Más a személyes találkozás. Nyáron, amikor nálam volt, komoly, mély beszélgetéseink voltak.”(...)
6.oldal;külföldi munkavállalás;kivándorlás;
2016-11-23 07:21:00 CET
